A Vatican Insider Andrea Riccardit, a Szent Egyed közösség alapítóját, egyháztörténészt kérdezte arról, mit jelentenek Ferenc pápa és korunk Egyháza számára a szegények, mit jelent a szociális érzékenység, a menekültek befogadása, az éhezés elleni küzdelem.

Riccardi professzor, a múlt heti (augusztus 2-ai –  a szerk.) Úrangyala imádság alkalmából a Szentatya kijelentette, hogy ha az ember elfordul a szegények láttán, és bosszankodik miattuk, akkor a világ logikáját követi. A szociális tanítás áll pápaságának középpontjában?

– Ferenc pápa tanítása nem szociális, hanem evangéliumi. Az Egyház kétezer éves történelme során sokszor úgy tekintettek a szegényekre és a szociális kérdésre, mint a kereszténység függelékeire. Ezzel ellentétben Bergoglio pápa határozottan hirdeti, hogy a szegények a kereszténység középpontjában, szívében vannak, vagyis elfordulni tőlük azt jelenti, hogy lemondunk a szívről, a lényegről. A szegényekre való tekintés számára nem kizárólagosságot jelent, hanem az átfogó, egyetemes látásmód előfeltételét. Itt az ideje, hogy megértsük ezt. Nemcsak az igaz, hogy a háború minden szegénység szülőanyja, hanem az is, hogy az éhség és a szegénység a háború és az erőszak szülőanyja.

Ez teológiai meggyőződés a részéről?

– Ferenc pápa Jézus jelenlétét látja a szegényekben. Küldetése teljesítése során Bergoglio pápa nagyon konkrétan, ideológiáktól mentesen a szegényektől indul el, és ily módon keményen, prófétai erővel ostorozza a gazdasági, politikai, társadalmi rendszert. Az argentin válság forrongó világában soha nem kísértette meg a forradalmi marxizmus ideológiája. Ugyanakkor Jorge Mario Bergoglio soha nem csatlakozott az argentin Egyháznak ahhoz az ágához, amely jogosnak tartotta az egyenlőtlenséget és a kizsákmányolást. Ferenc pápa a fogékony és irgalmas római Egyház helyét a nélkülözés határvidékein jelöli ki.


Mikor született meg ez a szociális érzékenysége?

– Bergoglio nagyon érzékeny volt a szegények iránt már akkor is, amikor még nem volt püspök. Ez abból fakad, hogy élete középpontjában az evangéliumi üzenet áll. Az evangéliumban ugyanis a szegények, az éhezők kiemelkedően fontos helyet foglalnak el. Ferenc pápa megértésének kulcsa az, hogy ami emberi, az felette áll annak, ami gazdasági. A kapitalizmust mindig a gyümölcseiről ítélte meg, és ennek az előítélet-mentességnek köszönheti, hogy érintetlen maradt az ideológiáktól. Az igehirdetésen keresztül olyan folyamatot akar elindítani, amely szembeszáll a kidobás, selejtezés fogyasztói kultúrájával. Ahogyan Joseph Wresinski atya könyvének címe is mondja: a szegények maga az Egyház (a kötet magyarul Szegények egyháza címmel jelent meg – a szerk.).

Ily módon a világ gyakran érdektelen közvéleménye számára arról tanúskodik, hogy a szegénység és az éhezés elleni harc döntő jelentőségű, olyan valóság, amely folyamatos értékmérő kell, hogy legyen. Nem csupán egy szükséghelyzetről, hanem sajnos korunk állandó, drámai valóságáról van szó.

Ferenc pápa arra is buzdít, hogy fogadjuk be a háború és az éhség elől menekülőket…

– Ez olyan lépés, amelyet Olaszországnak Európával együtt meg kell tennie, hiszen a menekültek nagy része errefelé tart. Európának felelősséget kell vállalnia a kontinens felé áramló tömegekért. Olaszország, Spanyolország, Görögország és Málta Európa kapui. Amikor Bergoglio pápa először hagyta el Rómát, Lampedusát választotta úti céljául, azt a helyet, amely valóságosan és szimbolikusan is a közös európai ház kapuja. A mediterrán térség ma a nyomor, a háborúk, a fundamentalizmus színtere, de a nagy gazdagság és szegénység közti ellentét helye is. A kivándorlók és a szükséget szenvedők fájdalmára egy olyan Egyház figyelme és gondoskodása kell, hogy legyen a válasz, amely szegény és a szegények barátja.

Nincs béke igazságosság nélkül?

– Az éhezés elleni küzdelem azt is jelenti, hogy felelősséget vállalunk a békéért. Az éhezést és a háborúkat jelző földrajzi térképek gyakran megdöbbentő módon fedik egymást. Ha jóllakatjuk a világot, akkor megszabadítjuk a háború szennyétől is. Nagyobb esély van társadalmi konfliktusok kirobbanására akkor, ha a gazdasági növekedés jótéteményei nem jutnak el a legszegényebbekhez. Ez a szegénység leginkább abból fakad, hogy nem fektetnek be a mezőgazdaságba. A mezőgazdaság a szegénység elleni küzdelem kiemelt területe. Tudjuk, hogy a világ – 2050-re 9 milliárdra duzzadó – népességének táplálásához a mezőgazdasági termelés 70 százalékos növekedésére van szükség. Hatalmas kihívás ez. Csak egy előrelátó, a bajokat megelőző cselekvési terv képes megoldást nyújtani.

Magyar Kurír
(tzs)