Ferenc pápa amerikai útja után, október elsején újra szentmisét mutatott be a Szent Márta-házban. Ezen a napon tartja az egyház Lisieux-i Szent Teréz ünnepét, amely különösen kedves Jorge Mario Bergoglio számára.

A Szentatya a napi olvasmányból kiindulva fejtette ki gondolatait a keresztény identitásról. Izrael népe sokéves rabság után visszatér Jeruzsálembe. Nehémiás könyve elbeszéli, hogy még a babiloni évek alatt sem feledkezett meg a nép a hazájáról. Sok esztendő telt el, mire elérkezett a várva várt visszatérés napja, Jeruzsálem újjáépítése. Nehémiás azt kéri Ezdrás írástudótól, hogy olvassa föl a népnek Mózes törvénykönyvét. A nép boldog, és örömében sír, mert hallotta Isten Szavát.

Hogy lehet ez? – kérdezte a pápa, majd így válaszolt: Egyszerűen ez a nép nemcsak rálelt városára, ahol született, Isten városára, hanem ez a nép hallotta a törvényt is, rátalált saját identitására, ezért örvendezett és sírt. De örömkönnyeket hullatott, mert megtalálta saját önazonosságát, amit az elhurcoltatás évei alatt kissé elveszített. Ne szomorkodjatok hát, mondja Nehémiás, mert az Úr öröme a ti erőtök. Az Úr ezt az örömöt adja nekünk, amikor rátalálunk identitásunkra. Ez az önazonosság elvész az út során, rabságaink, „önelhurcoltatásaink” idején, amikor ide-oda építünk fészket, nem pedig az Úr házába. Megtalálni önazonosságunkat – ismételte a pápa.

De hogyan találhatjuk meg önazonosságunkat? Amikor elveszted azt, ami a tiéd volt, a házadat, ami tényleg a sajátod volt, akkor nosztalgia támad benned, és ez a vágyakozás újra elvezet az otthonodba. És ez a nép a vágyakozással, amit érzett, boldog volt, és sírt örömében, mert a saját identitása utáni sóvárgása vezette vissza hozzá. Isten kegyelme ez – állapította meg a pápa. Ha tele vagyunk étellel, nem vagyunk éhesek. Ha kényelmesen, nyugodtan élünk valahol, akkor nem érezzük szükségét annak, hogy máshová menjünk. És, kérdezem én, de jó lenne, ha mindannyian feltennénk a kérdést magunknak: Nyugodt vagyok, elégedett, nincs szükségem semmire – lelki értelemben – a szívemben? Megszűnt bennem a nosztalgia? Tekintsünk erre a boldog népre, amelyik sírt és örvendezett. Az a szív, amely nem érez nosztalgiát, nem ismeri az örömöt. És éppen az öröm adja a mi erőnket: Isten öröme. Az a szív, amely nem ismeri a nosztalgiát, nem tud ünnepelni. És ez az út, amely évekkel ezelőtt elkezdődött, ünneppel végződik.

A nép örömujjongásban tört ki, mert megértette a neki hirdetett szavakat. Rátaláltak arra, amit a nosztalgia révén éreztek, és továbbmentek. Kérdezzük meg magunktól, milyen az Isten utáni vágyakozásunk: elégedettek vagyunk, boldogok vagyunk így, vagy mindennap bennünk van a vágy, hogy továbbmenjünk? Az Úr adja meg nekünk a kegyelmet, hogy soha, soha, de soha ne hunyjon ki szívünkben az Isten utáni vágyakozás – fohászkodott végül a csütörtök reggeli szentmisén Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír