A Szentatya a vasárnapi evangéliumi szakaszról elmélkedett, amely Jézus és Zakeus találkozását beszéli el. Ez a történet azt mutatja meg nekünk, hogy Isten mindig várja, hogy a bűnösök szívében újra szülessen a vágy a hazatérés iránt.

Egy olyan találkozás ez, amely életre szóló változást hoz magával. Az Úr Jeruzsálem felé tartott, amikor útközben Jerikóban találkozott a vámos Zakeussal. „Ez az utolsó állomása egy olyan utazásnak, amely magába foglalja Jézus egész életének értelmét, hogy megkeresse és megmentse Izrael házának elveszett juhait. De minél jobban közeledik célja felé, annál inkább összezárul az ellenséges gyűrű Jézus körül.”

Ennek ellenére Jerikóban kerül sor az egyik legörömtelibb eseményre, amelyet Lukács evangélista beszél el nekünk: Zakeus megtérésére. Ez a férfi egy eltévedt bárány, megvetett és kiközösített ember, mivel vámos, sőt a vámosok feje Jerikóban, a gyűlölt elnyomó rómaiak barátja, tolvaj és kizsákmányoló.

Mivel rossz híre miatt nem engedik Jézus közelébe, az alacsony termetű Zakeus fölmászik egy fára, hogy lássa az arra elhaladó Mestert. Ez a kissé nevetséges külső gesztus egy belső történésről tanúskodik, amely ennek az embernek a belsejében végbemegy, aki megpróbál a tömeg fölé emelkedni, hogy legalább így kapcsolatba kerüljön Jézussal. Maga Zakeus sincs tisztában ennek a gesztusnak a mélyebb értelmével, nem tudja miért cselekszik, de megteszi. Még reménykedni sem mer, hogy leküzdheti az Úrtól elválasztó távolságot, beletörődik, hogy csak elhaladni látja. De Jézus, amikor a fa közelébe ér, nevén szólítja: ,,Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.'' (Lk 19,5) Ez az apró termetű ember, akit mindenki eltaszított és távol volt Jézustól olyan, mintha a névtelenségbe veszne, de Jézus hívja őt. S neve, Zakeus, a kor nyelvén nagyon szép jelentést hordoz: azt jelenti, „Isten emlékezik”.

És Jézus elmegy Zakeus házába, magára vonva Jerikó lakosainak kritikáját (mert abban a korban is sokat pletykáltak ám!), akik így okoskodtak: de hogyan? Annyi rendes ember van a városban, és akkor ő éppen ahhoz a vámoshoz megy? Igen, mert ő elveszett volt és Jézus azt mondja: ,,Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.'' (Lk 19,9). És Zakeus házába attól a naptól öröm költözött, belépett a béke, az üdvösség, belépett Jézus.

Nincs olyan foglalkozás vagy társadalmi helyzet, nincs olyan vétek vagy bármilyen bűn, ami kitörölhetné Isten emlékezetéből és szívéből egyetlen fiát is. Isten emlékezik, mindig, sosem feledkezik el senkiről sem, akit ő teremtett. Ő az Atya, aki mindig éberen és szeretettel várja, hogy a fiú szívében újra megszülessen a vágy a hazatérésre. És amikor felismeri ezt a vágyat, legyen az akár ki nem mondott, szinte tudatalatti vágy, rögtön ott terem, és bocsánatával megkönnyíti a megtérést és a visszautat számára.

A Szentatya rögtönzött szavakkal egészítette ki beszédét: „nézzük csak meg Zakeust, aki fölmászott a fára: ez egy nevetséges gesztus, de egyben az üdvösség gesztusa is. És én azt mondom neked: ha valami nyomja a lelkiismereted, ha szégyenkezel sok mindenért, amit elkövettél, állj meg kicsit, ne ijedj meg. Gondolj arra, hogy valaki vár téged, mert sosem feledkezett meg rólad; és ez a valaki a te Atyád, Isten, aki vár rád! Mássz föl, mint Zakeus a megbocsátás utáni vágy fájára; én biztosítalak, hogy nem fogsz csalódni. Jézus irgalmas és sosem fárad bele a megbocsátásba. Jól jegyezzétek meg, ilyen Jézus.”

Ferenc pápa végül azt kérte a hívektől, hogy Zakeus nyomán hagyják, hogy Jézus nevükön szólítsa őket. „Szívünk mélyén halljuk hangját, amint azt mondja: „ma a te házadban szállok meg', vagyis a te szívedben, a te életedben. És örömmel fogadjuk be: Ő meg tud változtatni minket, át tudja alakítani kőszívünket hússzívvé, meg tud szabadítani az önzéstől, és életünket a szeretet ajándékává tenni. Jézus megteheti ezt; hagyjuk magunkat vezetni Jézus által!”

Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa köszöntötte a Szent Péter téren nagy számban jelen lévő római családokat, plébániai csoportokat, mint ahogy a világ különböző részeiből érkezett zarándokokat, köztük a libanoni és madridi híveket.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír