Szent Pál apostol Tituszhoz írt leveléből származott a napi olvasmány. A népek apostola az egyházi elöljárók kiválasztásáról írt: „Azért hagytalak Kréta szigetén – írja az apostol Titusznak –, hogy pótold, ami még hiányzik, és városról városra elöljárókat rendelj az egyházközségek élére, amint meghagytam neked. Olyant keress, aki feddhetetlen és nem vádolható könnyelmű élettel vagy engedetlenséggel. A püspöknek ugyanis mint Isten megbízottjának feddhetetlennek kell lennie. Ne legyen önhitt, ingerlékeny, iszákos, veszekedő vagy anyagias, hanem legyen vendégszerető, jóakaratú, mértéktartó, igaz lelkű, szent életű és fegyelmezett. Ragaszkodjék a hiteles tanításhoz, hogy képes legyen józan oktatásával buzdítani, és az ellentmondókat megcáfolni” (Tit 1,1–9). Szent Pál tehát gondosan és részletesen leírta a püspökök fontos jellemzőit.

Ferenc pápa a buzgalom és a rendetlenség kifejezéseket használta visszatérően a homíliájában, hogy leírja a születő Egyház állapotát, melyben „csodálatos dolgok” történtek. Mindig volt konfúzió, rendetlenség, nem kell megijedni ezektől, mert a „rendetlenség szép jel” – fogalmazott a Szentatya. Hiszen az Egyház sohasem növekedett teljes rendben, problémák és zűrzavar nélkül. Igaz, a zűrzavart, a rendetlenséget rendbe kell tenni. Gondoljunk csak az első jeruzsálemi (apostoli) zsinatra, melyen harc folyt a judaizálók és a nem judaizálók között, de rendezték a dolgokat.

Pál ezért hagyja Tituszt Kréta szigetén, hogy rendet teremtsen, arra intve őt, hogy az első helyen a hit álljon. Szempontokat és utasításokat ad arra vonatkozóan, hogy ki legyen püspök. A püspökről mint „Isten megbízottjáról” beszél, nem pedig a hatalom és az érdekszövetségek sáfáráról – hangsúlyozta a pápa. – Püspökként meg kell magunkat vizsgálni: Isten megbízottja vagyok, vagy ügykezelő? Feddhetetlennek kell lenni! Ez az a szó, amit Isten Ábrahámtól kért: „Járj az én jelenlétemben, és légy feddhetetlen!” Ez alapvető követelmény, kezdettől fogva.

Ferenc pápa kitért beszédében arra is, hogy milyen nem lehet egy püspök: ne legyen gőgös, haragtartó, és ne legyen borissza – ami Pál korának egyik legnagyobb vétke volt. Továbbá ne legyen kereskedő lelkületű, se pénzsóvár. Csapás az Egyház számára az olyan püspök, akire csak egy is jellemző az itt felsoroltak közül. Legyen tehát a püspök vendégszerető, jóakaratú, megfontolt, igaz, szent, hűséges a feltárt hitigazságokhoz. Ezek az Isten szolgájának sajátosságai – emelte ki a pápa. Ilyen egy püspök portréja.

Amikor a püspökök kiválasztása folyamatban van, jó lenne rögtön az elején megvizsgálni, hogy a jelöltekben megvannak-e ezek a tulajdonságok – ajánlotta a Szentatya –, azért, hogy megtudjuk, folytatódjék-e egyáltalán a vizsgálat. Mindenekelőtt azonban azt kell szem előtt tartani, hogy a püspök legyen alázatos és szelíd, ne pedig „fejedelem”. Valaki esetleg azt mondja: „De kérem, ez a II. vatikáni zsinat után jött.” Nem, Szent Pál után – hangsúlyozta a pápa. – Ez nem egy zsinat által hozott újdonság. Ez követelmény kezdettől fogva, miután az Egyház észlelte, hogy rendezni kell a püspökök kérdését.

Isten előtt nem az számít, hogy szimpatikusak vagyunk-e, és hogy jól prédikálunk-e, csak az alázat és a szolgálat. Az Egyházban nem lehet rendet teremteni, ha a püspökök nem ilyenek.

Ferenc pápa a homília végén Szent Jozafát vértanú püspökre emlékezve azt kérte a püspököktől: imádkozzanak azért, hogy olyanok legyenek, ahogy azt Pál megfogalmazta.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír