Ferenc pápa november 18-án, kedden reggel a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén a napi liturgikus olvasmányokhoz, a Jelenések könyvéből vett szakaszhoz (3,1–6.14–22), valamint a Jézus és Zakeus közötti találkozáshoz fűzte elmélkedését (Lk 19,1–10).

A megtérés kegyelem, azt jelenti, hogy Isten meglátogatott bennünket – kezdte homíliáját Ferenc pápa. Az első olvasmányban az Úr azt kéri a laodíceai keresztényektől, hogy térjenek meg, mert „langyosak” lettek. Az elkényelmesedés lelkülete szerint élnek. Azt gondolják: teszem, amit tudok, de békében élek, és senki ne zavarjon meg engem furcsa dolgokkal. Aki így él, azt gondolja: „Nincs szükségem semmire: vasárnap misére járok, néha imádkozom, jól érzem magam, kegyelmi állapotban vagyok, gazdag vagyok.” Ez a lelkiállapot a bűn állapota: a lelki elkényelmesedés a bűn állapota. Az Úr az ilyen embert nem kíméli meg szavaival, és ezt mondja: „Mivel langyos vagy, és sem hideg, sem meleg, kezdlek téged kivetni a számból.” Ugyanakkor azt tanácsolja neki, hogy „öltözzön fel”, mivel a kényelmes keresztények mezítelenek.

A második hívás azoknak a keresztényeknek szól, akiknek a látszat a fontos. Ezek azt hiszik, hogy élnek, pedig halottak. Az Úr azt kéri tőlük, hogy legyenek éberek. A külsőség ezeknek a keresztényeknek a halotti leple: már holtak – mondta homíliájában Ferenc pápa. Az Úr megtérésre hívja őket.

A pápa ezután javasolta, tegyük fel magunknak a kérdést: „Én egy vagyok a látszatkeresztények közül? Van lelki életem? Meghallom, meghallgatom a Szentlélek hangját, előre haladok? Látszólag minden rendben van, semmiért sem tehetek szemrehányást magamnak: van rendes családom, az emberek nem mondanak rólam rosszat, megvan mindenem, templomban volt az esküvőm, Isten kegyelmében élek, nyugodt vagyok”.

Ezek mind külsőségek – hangsúlyozta a pápa. A látszatkeresztények halottak. Keressünk inkább valamit, ami él bennünk, az emlékezet és az éberség segítségével keltsük életre, és haladjunk előre. Térjünk meg: a látszatból térjünk meg a valósághoz. A tespedtségből térjünk meg a buzgósághoz.


A megtérésre szóló harmadik hívás Zakeusnak szól, aki „a vámosok feje volt, és gazdag”. Korrupt volt; az idegeneknek, a rómaiaknak dolgozott, elárulta hazáját.

Egy volt a sok vezető közül, akiket jól ismerünk: korruptak – mondta a pápa. Ahelyett, hogy szolgálnák, inkább kizsákmányolják a népet a saját hasznukra. Vannak ilyenek a világon. Zakeus nem volt langyos, nem volt halott: a rothadás állapotában volt. De érzett belül valamit: lássuk ezt a gyógyítót, ezt a prófétát, akiről olyan sok jót mondanak, szeretném látni kíváncsiságból.

A Szentlélek ravasz, nemde? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. Elhintette a kíváncsiság magvát, és Zakeus, hogy láthassa Jézust, kissé nevetségessé teszi magát. Képzeljetek el egy fontos és korrupt vezetőt – Zakeus a vámosok feje volt –, aki felmászik egy fára, hogy megnézzen egy felvonulást. Gondoljátok el, mennyire nevetséges.

Zakeus nem szégyellte magát. Látni akarta Jézust, és bensőjében a Szentlélek működött. Azután pedig Isten szava belépett szívébe, és vele együtt az öröm is. A kényelmes és a látszatkeresztények elfelejtették, hogy mi is az öröm: ez a korrupt ember azonban azonnal megérezte az üdvösséget, szíve megváltozott, megtért. Megígérte, hogy négyszeresen megfizeti azt, amit másoktól ellopott.

Amikor a megtérés eljut egészen a zsebünkig, akkor biztos, hogy valódi megtérésről van szó – fejtette ki Ferenc pápa. – A szív keresztényei vagyunk? Igen, mindnyájan. A lélek keresztényei vagyunk? Mindnyájan. De a zseb keresztényei csak kevesen vannak. Zakeusnál a megtérés azonnal bekövetkezett. A többiek azonban nem akartak megtérni: „Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: »Bűnös embernél száll meg!«” Szemükben Jézus bepiszkolta magát, elveszítette tisztaságát. Meg kell tisztulnia, mert bűnös ember házába lépett be – gondolták.

Ferenc pápa végül összefoglalta homíliája lényegét, Jézus háromszoros meghívását a megtérésre: a langyosakhoz, a kényelmesekhez és a látszatkeresztényekhez, azokhoz, akik azt hiszik, hogy gazdagok, közben szegények, nincs semmijük sem, halottak. Isten szava képes mindent megváltoztatni, de nem mindig vagyunk elég bátrak ahhoz, hogy higgyünk Isten szavában, amely meggyógyítja bensőnket. Az egyház a liturgikus év utolsó heteiben azt kéri, hogy nagyon komolyan gondolkozzunk el megtérésünkről, hogy előre haladhassunk keresztény életünkben, hogy új, megtért életet kezdhessünk el – fejezte be kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír