Isten országát gyakran úgy képzeljük el, mint egy lakomát. Jézus meghív bennünket, hogy Vele ünnepeljünk. Hányszor találunk kifogást arra, hogy elutasítsuk meghívását? – tette fel a kérdést a pápa november 6-án, kedden reggel a Szent Márta-házban bemutatott szentmiséje homíliájában.

A keddi evangélium (Lk 14,15–24) szinte teljes egészében a vacsora körül forog, amelyet a farizeusok egyik vezetője szervezett, és amelyre meghívta Jézust is. Erről szólt a hétfői evangélium is, amely történetnek a keddi a folytatása. Jézus meggyógyított egy beteget, és megjegyezte, hogy számos meghívott az első helyeket próbálta elfoglalni. Azt javasolta tehát a farizeusnak, hogy inkább az utolsókat hívja meg a lakomára, akik nem tudják viszonozni a szívességet.

Lukács evangéliumának mai részlete azzal kezdődik, hogy az egyik vendég felkiált: „Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában!” Ekkor Jézus elmondja egy embernek a történetét, aki nagy vacsorát rendezett, és sok vendéget meghívott. A szolgája azt mondja a vendégeknek: „Jöjjetek, mert már minden el van készítve.” Ők azonban kimentik magukat, sorra elmondják, miért nem tudnak részt venni a lakomán. Van, aki földet vett, egy másik öt ökröt, a harmadik éppen megházasodott. Mindegyik talál valami kifogást. Elnézést kérnek. Ez a jól nevelt módja a visszautasításnak. Erre a házigazda elküldi szolgáját, hogy hívja meg a szegényeket, a betegeket, a sántákat, a vakokat, akik el is jönnek az ünnepre. Az evangéliumi részlet aztán egy újabb visszautasítással zárul – jegyezte meg a pápa –: ezúttal Jézus szájából érkezik; Jézus vár, többször is lehetőséget ad, aztán végül Ő utasít el.

Ez az elutasítás arra ösztönöz minket, hogy magunkra gondoljunk. Jézus időnként hív bennünket, hogy Vele ünnepeljünk, a közelében legyünk, hogy megváltoztassuk életünket. Képzeljük el, hogy legközelebbi barátait hívja, és azok elutasítják! Akkor a betegek felé fordul, és azok elmennek Hozzá. Talán valaki közülünk is elutasítja – mutatott rá a Szentatya. – Hányszor halljuk Jézus hívását, hogy menjünk el Hozzá, hogy tegyünk meg egy szeretetcselekedetet, imádkozzunk, találkozzunk Vele! Erre pedig mi mit válaszolunk? „Elnézést, Uram, nagyon elfoglalt vagyok, nincs időm. Ja, és holnap sem jó...” Jézus pedig ott marad magában.

Tegyük fel magunknak a kérdést: Hányszor éreztem a Szentlélek sugallatát, hogy tegyek meg egy szeretetcselekedetet, és találkozzak Jézussal ebben a tettben, hogy imádkozzak, hogy változtassam meg az életemet egy bizonyos téren? És mindig találtam okot, kifogást, hogy elutasítsam – hangsúlyozta Ferenc pápa, majd arra hívta fel a figyelmet, hogy Isten országába végül az lép be, aki nem utasítja el Jézust, és az, akit Ő nem utasít el.

Azoknak, akik, aki úgy gondolják, hogy Jézus jó, és végül mindent megbocsát, a pápa így válaszolt: igen, Ő jó és irgalmas, de igazságos is! Ha belülről bezárod a szívedet, Ő nem tudja kinyitni azt, mert nagyon tiszteletben tartja a szívedet.

Jézust elutasítani annyit jelent, hogy belülről bezárjuk az ajtót, és Ő nem tud belépni. Amikor elutasítjuk Őt, egyikünk sem gondol arra, hogy mi zárjuk be az ajtót Jézus előtt belülről. De vajon ki fizet a lakomáért? Jézus! Pál apostol első levelében megmutatja az ünnep „számláját”, amikor Jézusról szólva elmondja, hogy kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, megalázta magát egészen a kereszthalálig. Életével fizetett a lakomáért – hangsúlyozta a Szentatya. – Mi pedig mit válaszolunk neki? „Sajnos nem érek rá.”

Az Úr adja meg nekünk a kegyelmet, hogy megértsük a szív keménységének, a megátalkodottságnak, az elutasításnak a misztériumát, és adja meg nekünk a sírás kegyelmét! – zárta kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír