Őrizkedjünk attól, hogy puszta szokásként éljük meg a kereszténységet, formálisan. Ha így teszünk, keresztények vagyunk ugyan, de pogányok módjára élünk – figyelmeztetett október 5-én Ferenc pápa a vatikáni Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott reggeli szentmisén.

Ferenc pápa Lukács evangéliumának azon szakaszáról elmélkedett homíliájában (Lk 10,13–16), amelyben Jézus megfeddi azokat, akiket elvakított a gőg, és elutasították az evangélium üzenetét. Korozain, Betszaida és Kafarnaum népét ostorozza, akik nem hittek Jézusnak a csodák ellenére sem. A Szentatya beszédében lelkiismeret-vizsgálatra szólította a híveket: nézzünk magunkba mi, akik egy keresztény társadalomba születtünk, nehogy puszta szokásként éljük meg a kereszténységet, formálisan, képmutató módon „igaznak” beállítva magunkat, akik azonban félnek attól, hogy átengedjék magukat Jézus szeretetének.

Jézust fájdalommal tölti el, hogy Korozain, Betszaida és Kafarnaum lakói nem voltak képesek szeretni. Ő pedig minden szívhez el szeretett volna jutni üzenetével, mely nem egy diktátum, hanem a szeretet üzenete – mutatott rá a pápa. Képzeljük most magunkat a három város lakóinak helyére – kérte a Szentatya: „Én, aki annyit kaptam a Szentlélektől, keresztény társadalomba születtem, megismertem Jézus Krisztust és az üdvösséget, a hitre neveltek. És milyen könnyen megfeledkezek Jézusról. Aztán pedig másokról hallunk, akik azonnal meghallják Jézus üzenetét, megtérnek, és követik őt”. De mi már hozzászoktunk. Ez a megszokás ártalmas, mert így az evangéliumot társadalmi, szociológiai tényezővé redukáljuk, nem pedig úgy tekintünk rá, mint a Jézussal való személyes kapcsolatra – figyelmeztetett a pápa. „Jézus beszél hozzám, beszél hozzád, beszél mindannyiunkhoz. Jézus tanítása mindegyikünknek szól. Hogy lehet az, hogy a pogányok, amint meghallják Jézus prédikációját, vele tartanak? Én pedig, aki ide születtem, egy keresztény társadalomba, hozzászoktam, és a kereszténységet úgy élem meg, mint egy társadalmi szokást, viselem, mint egy ruhát, amit fölveszek és leveszek? És Jézus sír, mindegyikünk fölött, akik formálisan éljük a kereszténységet, nem pedig valójában.”

Ha így teszünk, akkor kicsit álszentek vagyunk, képmutatás jellemez minket. Létezik a bűnösök képmutatása, akik takargatják bűneiket, míg az igazaké abból ered, hogy félnek Jézus szeretetétől, félnek átadni magukat az ő szeretetének. Amikor így teszünk, megpróbáljuk mi irányítani a Jézussal való kapcsolatunkat. „Igen, elmegyek misére, de te maradj a templomban, én meg hazamegyek”. És Jézus így nem jön velünk haza: a családba, az iskolába, a lakónegyedbe…

Így hát Jézus a templomban marad, vagy a feszületen vagy a szentképen. A pápa azt kérte: használjuk föl a mai napot a lelkiismeret-vizsgálatra. Elmélkedjünk erről: jaj neked, jaj neked, mert oly sokat adtam neked, odaadtam neked önmagamat, kiválasztottalak, hogy keresztény légy, te pedig inkább a langyos, felületes életet választod. Egy kis kereszténység jöhet, de semmi több… Valójában amikor ilyen keresztény képmutatással élünk, akkor nem teszünk mást, mint kiűzzük Jézust a szívünkből – figyelmeztetett Ferenc pápa. Úgy teszünk, mintha a miénk lenne, de elűztük őt. Keresztények vagyunk, büszkén vállaljuk kereszténységünket, de pogányok módjára élünk.
És ha Jézus sír, kérjük a kegyelmet, hogy mi is sírjunk. Ezzel az imával: „Uram, te annyit adtál nekem. A szívem kemény, és nem enged téged belépni oda. A hálátlanság vétke terhel, hálátlan vagyok.” És kérjük a Szentlelket, hogy „tárja szélesre szívünk ajtaját, hogy Jézus beléphessen rajta, és ne csak halljuk őt, hanem hallgassuk is meg üdvözítő üzenetét, s adjunk hálát mindazért a sok jóért, amit mindegyikünkért tett” – zárta homíliáját Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír