Ferenc pápa: Mondjunk nemet a gyarmatosítás régi és új formáira! Hosszú és részletes beszédben ismertette Ferenc pápa a legfontosabb lépéseket, amelyek a világ életében szükséges pozitív változásokhoz kellenek, amikor a népi mozgalmak II. világtalálkozójának résztvevőivel találkozott július 9-én a bolíviai Santa Cruzban. A Vatikáni Rádió beszámolója.

A pápa szerint a három legfontosabb feladat a következő: Állítsuk a gazdaságot a népek szolgálatába! Egyesítsük a népeket a béke és az igazságosság útján! Védelmezzük a Földanyát!

A nemzetközi tanácskozáson a kirekesztettek által megélt súlyosan igazságtalan helyzetek feloldásának lehetőségeivel foglalkoznak. Az egyház megnyitja kapuit a népi mozgalmak előtt, minden egyházmegyében, minden Justitia et Pax (igazságosság és béke) püspöki bizottságban együttműködést alakít ki velük (Magyarországon az MKPK Caritas in Veritate Bizottságához tartozik ez a feladatkör – a szerk.). A pápa csatlakozott céljukhoz, amely három szóban összegezhető: földet, fedelet és munkát mindenkinek.

Beszéde elején Ferenc pápa kiemelte, hogy pozitív strukturális változásra van szükség, mert a jelenlegi rendszer elviselhetetlen a dolgozók, a népek és a Földanya számára. Fel kell ismerni, hogy a pénz féktelen hajszolása uralkodik, a közjó szolgálata mellőzve van, és lehet, hogy visszafordíthatatlan kárt okoztunk az ökoszisztémának. Az emberiség jövője nagy részben a népi mozgalmak kezében van, amelyek szervezőképességük és kreatív alternatívák keresése, a nemzeti, regionális és globális szintű nagy változási folyamatokban való aktív részvételük által megvalósíthatják a célt: a munka, fedél, föld megteremtését mindenki számára. Ne adjátok fel! A változás magvetői vagytok – biztatta képviselőiket a Szentatya.

A strukturális változások, amelyeket nem kísér az értelem és a szív őszinte megtérése, előbb-utóbb bürokratizálódásba, korrupcióba és kudarcba fulladnak. Ezért helyezzük előtérbe az úgynevezett „folyamat” képét, amelyben elvetjük a magot, öntözzük azt, amely majd kikel. Ezzel ugyanis helyettesíthetjük a minden lehetséges hatalmi pozíció elfoglalásának ambícióját és az azonnali eredmények iránti vágyat. A helyi környezethez, a földhöz, a szakszervezethez való kötődés és a képesség, hogy meglássuk magunkat mások arcában, közel állva hozzájuk és osztozva nehézségeikben, képessé tesz a szeretet parancsának gyakorlására. Ez nem elméleteken és elképzeléseken alapszik, hanem az őszinte emberek közötti kapcsolatokon. Nem koncepciókat szeretünk, hanem embereket. Az igazi elköteleződés az emberek szeretetéből fakad. A világ elfeledett pontjain a remény türelmesen elvetett magvaiból hatalmas fák növekszenek, a remény hatalmas ligetei sarjadnak majd, amelyek oxigént adnak a világnak.

Emberséges alternatívákat kell építeni a kirekesztő globalizációval szemben. A változás érdekében ha szilárd alapokra, valós igényekre és testvéreink által megélt tapasztalatokra építünk, a helyes úton járunk. Az egyház nem maradhat távol ettől a folyamattól az evangélium hirdetése során – fogalmazott a Szentatya. A pápa annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a népi mozgalmakkal való együttműködés új erővel járhatja át és megerősítheti a változás folyamatait. Nem könnyű meghatározni a változás tartalmát. Nincs rá a pápának sem receptje. Sem a pápa, sem az egyház nem rendelkezik monopóliummal a társadalmi valóság értelmezése terén vagy a jelenlegi kérdések megoldási javaslatait illetően.

Ferenc pápa ezután három feladatot jelölt ki a népi mozgalmak számára. Az első: a gazdaságot a népek szolgálatába kell állítani. Az emberek és a természet ne a pénz szolgálatába álljanak! A gazdaság ne a termékek felhalmozására irányuló mechanizmus legyen, hanem közös otthonunk megfelelő kezelése! Egy igazán közösségi gazdaság – mondhatnánk, keresztény ihletésű gazdaság – biztosítja a népek méltóságát, általános jólétüket és boldogulásukat. Az ilyen gazdaságban az emberek a természettel összhangban az egész termelési és az elosztási rendszert olyan rendszerbe helyezik, amelyben az egyén képességei és szükségletei megfelelő kifejezési formára találnak a társadalmi életben.

A világban elegendő erőforrás van az emberek átfogó fejlődésének biztosításához. A probléma más jellegű. Egy olyan rendszer áll fenn, amelynek mások a céljai: felelőtlenül felgyorsítja a termelés tempóját olyan ipari és mezőgazdasági módszereket alkalmazva, amelyek károsítják a Földanyát a „termelékenység” nevében, míg megtagadja millióktól a legalapvetőbb gazdasági, szociális és kulturális jogokat. Ez a rendszer Jézus tervével ellenkező – nyomatékosította Ferenc pápa.

A föld és az emberi munka gyümölcseinek igazságos elosztásán munkálkodni nem puszta filantrópia, hanem erkölcsi kötelesség. A javak egyetemes elosztása nemcsak szép szó az egyház társadalmi tanításában, hanem a magántulajdont megelőző valóság. A tulajdon – különösen is akkor, ha természeti erőforrásokat érint – mindig szolgálja a népek szükségleteit. A jóléti programok sosem lesznek képesek helyettesíteni a valós befogadást, amely értékes, szabad, kreatív, részvételi és szolidáris munkát biztosít.

A kormányok, amelyek a népek szolgálatába helyezik a gazdaságot, mozdítsák elő a népgazdaság és a közösségi termelés formáinak megerősítését, javítását, koordinálását és kiterjesztését. Amikor az állam és a szociális szervezetek összefognak, hogy megvalósítsák a hármas célt (munka, fedél, föld), a szolidaritás és a szubszidiaritás alapelvei előtérbe kerülnek. Ezek lehetővé teszik a közjó megvalósítását a teljes körű és részvételi demokráciában.

A második feladat a népek egyesítése a béke és az igazságosság útján. Egyetlen hatalomnak sincs joga megvonni a népektől szuverenitásuk teljes gyakorlását. Amikor ez történik, a gyarmatosítás új formáinak megjelenését tapasztaljuk, amelyek károsan befolyásolják a béke és az igazságosság lehetőségeit. Elő kell mozdítani és növelni kell az egységet. Minden megosztó törekvéssel szemben fenn kell tartani az egységet, ha a térség növekedni akar a békében és az igazságosságban – utalt a pápa Latin-Amerikára.

Az új gyarmatosításnak különböző arcai vannak. Időnként a mammon névtelen befolyásaként jelenik meg: vállalatok, hitelügynökségek, bizonyos „szabadkereskedelmi” egyezmények és megszorítási intézkedések kényszere képében, amelyek mindig a dolgozók és a szegények nadrágszíját szorítják meg. Máskor a korrupció, a drogkereskedelem és a terrorizmus elleni küzdelem nemes álarca mögé bújva tűnik fel. A korunk nagy gonoszságai elleni fellépés koordinált nemzetközi összefogást igényel. Ilyen esetekben az államokat olyan intézkedésekkel kötik gúzsba, amelyeknek kevés közük van ezeknek a problémáknak a megoldásához, és amelyek nem ritkán csak rontanak a helyzeten.

A média monopolizálása is az új gyarmatosítás egyik formája, amely a fogyasztás és egy bizonyos kulturális uniformitás elidegenítő modelljét erőlteti az emberekre. Ez az ideológiai gyarmatosítás.

Az emberiség súlyos problémáit nem oldhatjuk meg az államok és a népek nemzetközi szintű összefogása nélkül. Egyetlen kormány sem cselekedhet a közös felelősségvállalástól függetlenül. Ha valóban pozitív változásra vágyunk, alázatosan el kell fogadnunk a kölcsönös függést. A gyarmatosítás során a szegény országok alárendelése, a perifériának a központ szolgálatába állítása megtagadja ezen országoktól az átfogó fejlődéshez való jogukat. Ez egyenlőtlenséget eredményez, amiből erőszak születik. Ezt pedig sem a rendőrség, sem a katonaság vagy a hírszerzés nem tudja ellenőrzése alatt tartani.

Mondjunk nemet a gyarmatosítás régi és új formáira! Mondjunk igent a népek és a kultúrák közötti találkozásra! Legyenek áldottak a békehozók! – fogalmazott Ferenc pápa.

Számos súlyos bűnt követtek el az amerikai őslakosok ellen Isten nevében – vallotta meg a pápa megbánóan. Elismerték ezt elődei és a Dél-amerikai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CELAM) is. Ferenc pápa alázatosan bocsánatot kért nemcsak az egyház tévedései miatt, hanem azok miatt a bűntettek miatt is, amelyeket az őslakosok ellen elkövettek Amerika meghódítása idején. Elismerően szólt a latin-amerikai bennszülött mozgalmak tevékenységéről, és buzdította őket az interkulturalizmus érdekében folytatott küzdelmükben.

A harmadik feladat a Földanya védelme. Egyre nagyobb csalódással látjuk, hogy egyik nemzetközi csúcstalálkozó a másik után jelentős eredmény nélkül ér véget. Nem engedhetjük meg, hogy bizonyos érdekek eluralkodjanak az államok és nemzetközi szervezetek fölött, folytatva a teremtett világ pusztítását. Az emberek és a mozgalmak emeljék fel hangjukat, és követeljék a megfelelő és sürgős intézkedések meghozatalát.

Ferenc pápa így összegezte beszédét a népi mozgalmak képviselőihez Santa Cruzban: Az emberiség jövője nem pusztán a nagy vezetők, a nagyhatalmak és elitcsoportok kezében nyugszik. Alapvetően a népeken és szervezési képességeiken múlik. Ők vezethetik alázattal és meggyőződéssel a változás folyamatát. Veletek vagyok – erősítette meg a pápa. Mondjuk együtt szívből: egyetlen család se maradjon fedél nélkül, földműves föld nélkül, dolgozó jogok nélkül, emberek szuverenitás nélkül, egyén méltóság nélkül, gyermek gyermekkor nélkül, fiatal jövő nélkül, idős méltóságteljes öregkor nélkül. Folytassátok a küzdelmet, és nagyon óvjátok a Földanyát.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió