A Jézus általi üdvözülés nem „kozmetikázás”, hanem átalakít bennünket. El kell tehát ismernünk, hogy bűnösök vagyunk, és magunkat kell vádolni, nem másokat. Így fogalmazott Ferenc pápa szeptember 6-án reggel a Szent Márta-házban bemutatott szentmise homíliájában.

Ferenc pápa homíliájában a napi evangéliumból indult ki, melyben Jézus azt kéri Simontól, hogy hadd szálljon be a bárkájába, és miután befejezte a prédikálást a népnek, arra hívja, hogy vesse ki hálóját, és bekövetkezik a csodálatos halfogás. Ez az epizód emlékezetünkbe idézi a másik csodás halfogást, amelyre a feltámadás után kerül sor. Jézus ekkor azt kérdezi a tanítványoktól, hogy van-e ennivalójuk. Mindkét esetben Péter felkenéséről van szó: az első esetben emberek halászává, majd pásztorrá – jegyezte meg a pápa. – Jézus ezt követően Simon nevét Péterre változtatja, Péter pedig tudta, hogy a névváltoztatás a küldetés megváltoztatását is jelenti. Péter büszke volt, mert valóban szerette Jézust, és ez a csodálatos halfogás jelenti az első lépést előre életében.

Miután Simon látta, hogy a hálók majdnem szétszakadnak a nagy mennyiségű haltól, Jézus lába elé vetette magát, és azt mondta: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” Ez az első határozott lépése a tanítványság felé vezető úton, hogy Jézus tanítványává váljon: önmagát vádolja, mondván, hogy bűnös ember. Ez mindannyiunk első lépése, ha a lelki életben, Jézus életében akarunk előrehaladni. Ha Jézust akarjuk szolgálni és követni, akkor ezt kell tennünk: önmagunkat vádolni: önmagunk vádolása nélkül nem lehet előrehaladni a keresztény életben – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Van azonban egy kockázata: mindannyian tudjuk, hogy bűnösök vagyunk, de nem könnyű magunkat vádolni, hogy konkrétan bűnösök vagyunk. Nagyon hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy azt mondjuk, „bűnös vagyok”, de ezt ugyanúgy mondjuk, mintha azt mondanánk, „ember vagyok”, vagy „olasz állampolgár vagyok”. Önmagunkat vádolni azonban azt jelenti, hogy érezzük nyomorultságunkat. Nyomorultnak érezzük magunkat az Úr előtt. Szégyelljük magunkat. Ezt azonban nem szavakkal, hanem a szívvel tesszük, vagyis konkrét megélésről van szó, mint amikor Péter azt mondja Jézusnak, hogy távolodjon el tőle, mert bűnös ember. Valóban bűnösnek érezte magát, majd pedig érezte, hogy üdvözült. Az üdvösséghez, amelyet Jézus hoz el számunkra, szükség van arra, hogy ez a gyónás őszinte legyen, mert az nem egy kozmetikai beavatkozás, amely egy kicsit megváltoztatja az arcot két ecsetvonással. Az átalakulásnak bűneink őszinte megvallásával kell végbemennie, így tapasztaljuk meg Péter elcsodálkozását.

A megtérés első lépése tehát az, hogy magamat vádolom szégyenkezve és megélem az üdvözülés csodálatát. Meg kell térnünk, bűnbánatot kell tartanunk – buzdított a pápa, és arra hívott, hogy elmélkedjünk annak kísértésén, hogy másokat vádoljunk. „Van, aki úgy él, hogy kibeszél másokat, megvádolva őket, önmagára pedig sosem gondol. Amikor gyónni megyünk, hogyan gyónunk? Mint a papagájok? – tette fel a kérdést a pápa. – Csak ismételjük, hogy ezt és ezt tettem? De vajon megérinti a szívedet az, amit tettél? Sokszor nem. Úgy járulunk a gyónáshoz, mintha kozmetikushoz mennénk, egy kicsit kisminkeljük magunkat, hogy jól nézzünk ki, mielőtt megyünk valahova. De nem jutott el teljesen a szívedbe, nem hagytál helyet neki, mert nem voltál képes magadat vádolni.”

„Az első lépés tehát a kegyelem, hogy mindenki megtanulja vádolni magát, és nem másokat. A jel, hogy valaki ezt nem tudja megtenni, hogy egy keresztény nem tudja önmagát vádolni, az, amikor hozzá van szokva, hogy másokat vádoljon, kibeszélje őket, hogy mások életébe üsse bele az orrát. Ez pedig csúnya jel. Én is ezt teszem? Ez egy jó kérdés ahhoz, hogy eljusson a szívünkhöz. Kérjük ma az Úrtól a kegyelmet, hogy elcsodálkozva találjuk magunkat előtte, amit a jelenléte vált ki belőlünk. Kérjük a kegyelmet, hogy konkrétan bűnösnek érezzük magunkat, és azt mondjuk, amit Péter: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok” – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír