Ma több vértanú van, mint az ősegyházban – állapította meg a Szentatya. A keresztény élet nem egyfajta kereskedelmi haszon, hanem egyszerűen azt jelenti, hogy követjük Jézust.

A napi evangéliumi szakaszban (Mk 10,28-31), amikor Jézus befejezte mondanivalóját a földi gazdagság veszélyeiről, Péter felteszi a kérdést az Úrnak: „Íme, mi mindent elhagytunk és követtünk téged!” Mit kapnak mindezért cserébe?

Ferenc pápa homíliájában az evangéliumi példabeszédből kiindulva megállapította: Jézus nagylelkű. Így válaszol: „Bizony mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nővéreit vagy apját, anyját, a gyermekeit, vagy földjeit értem és az evangéliumért, százannyit kap már most, ebben a világban: házakat, testvéreket, nővéreket, anyákat, gyermekeket és földeket – bár üldözések között; az eljövendő világban pedig az örök életet”.

Péter talán azt gondolta, hogy Jézust követni olyan, mint egy szép üzleti tevékenység, mert százszorosát lehet vele keresni – mondta a pápa. De Jézus hozzáteszi, hogy a nyereségen túl üldözések is lesznek. Mintha azt mondaná: Igen, ti mindent elhagytatok itt a földön, de üldöztetéssel! Mint egy saláta, amelyet az üldöztetés olajával ízesítettek: mindig így lesz. Ez a keresztény nyeresége, és ez az útja annak, aki Jézust akarja követni, mert ezt az utat járta végig az Úr: üldözték. Ez a lealacsonyodás útja. Amit Pál mond a Filippieknek: megalázta magát, emberré lett, és kiüresítette önmagát egészen a halálig, a kereszthalálig (vö. Fil 2,5-11).
Ez a keresztény élet tónusa – fejtette ki homíliájában Ferenc pápa.

Ugyanígy a Nyolc Boldogság (Mt 5,1-10) esetében, amikor Jézus azt mondja, hogy boldogok vagytok, ha üldöznek benneteket a nevemért. Az üldöztetés az egyik a Nyolc Boldogság közül. A tanítványok a Szentlélek eljövetele után azonnal elkezdték az igehirdetést és megkezdődtek az üldöztetések: Pétert bebörtönözték, István diakónust megölték, és annyi más tanítványt üldöztek és üldöznek egészen napjainkig. A kereszt mindig jelen van a keresztények útján – hangsúlyozta a Szentatya. Az egyházban, a keresztény közösségben sok testvér, anya, apa van és lesz, de mindig lesznek üldözések.

A világ ugyanis nem tűri el Krisztus istenségét. Nem tűri el az evangélium hirdetését. Nem tűri el a Nyolc Boldogságot. Ezért van az üldözés: szóval vagy rágalmakkal, amelyeket az első évszázadok keresztényeiről mondtak, ezért van a meghurcoltatás, a börtön. Mi könnyen felejtünk. Gondoljunk a sok-sok keresztényre 60 évvel ezelőtt, akik a táborokban, a náci, a kommunista börtönökben haltak meg. Azért, mert keresztények voltak! És ma is van ilyen. Valaki mondhatná: de ma kulturáltabbak vagyunk, nem létezik már ilyesmi. Azonban még mindig létezik. Sőt, azt mondom nektek, hogy ma több a vértanú, mint az egyház első időszakában.

Oly sok testvérünk, aki tanúságot tesz Jézusról, üldöztetést szenved. Keresztények, akiknek még Bibliájuk sem lehet – állapította meg keserűen a pápa.

A törvény elítéli őket, mert van Bibliájuk. Nem vethetnek keresztet. Ez Jézus útja. Azonban egy örömteli út, mert az Úr soha nem mér ránk több szenvedést, mint amit el tudunk viselni. A keresztény élet nem üzleti nyereség, nem karrier, hanem egyszerűen csak az, hogy követjük Jézust. Amikor Jézust követjük, akkor ez történik. Gondolkozzunk el róla – vágyakozunk-e arra, hogy bátran tanúságot tegyünk Jézusról? Gondoljunk sok testvérünkre, akik ma – ma! – mondta nyomatékosan a pápa – nem imádkozhatnak együtt, mert üldözik őket.

Nem lehet evangéliumos könyvük, vagy Bibliájuk, mert üldözik őket. Gondoljunk azokra a testvéreinkre, akik nem mehetnek szentmisére, mert meg van tiltva. Hányszor előfordul, hogy egy családhoz titokban eljön egy pap, asztalhoz ülnek, mintha teáznának és így ünneplik a szentmisét, mert más nem láthatja őket. Ez ma történik. Készen állunk-e, hogy hordozzuk a keresztet, mint Jézus? Hogy hordozzuk az üldöztetést, tanúságot téve Jézusról, mint ahogy ezt teszik fivéreink és nővéreink, akiket megaláznak és üldöznek? – mindnyájunknak jót tesz, ha erre gondolunk – fejezte be kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Magyar Kurír