A Szentatya arról a kísértésről szólt, amikor valaki úgymond „normális” akar lenni, pedig Isten gyermeke: ez lényegében azt jelenti, hogy nem veszi figyelembe az Atya Szavát, és csak egy emberi szót követ: saját akaratának szavát. Ez bizonyos értelemben azt jelenti, hogy „eladja” a kiválasztottság ajándékát, hogy elmerüljön a „világiasság uniformizálásában.” Az Ószövetség zsidó népét több ízben is érte ez a kísértés – emlékeztetett rá Ferenc pápa a napi első olvasmányból, Sámuel első könyvéből (8,4-7.10.22a) kiindulva.

Ebben a szentírási szakaszban a nép vezetői azt kérik a már idős Sámueltől, hogy adjon nekik új királyt. Lényegében azonban – egyfajta önkormányzatként – saját maguk akarták írányítani életüket. Abban a pillanatban a nép elutasítja Istent: nem csupán nem hallgatja meg Isten szavát, hanem elutasítja azt. Erre az elszakadásra világít rá az a mondat, amelyet Izrael vénei mondanak: olyan királyt akarunk, aki bíráskodik felettünk, mint ahogyan minden nemzetnél. Vagyis visszautasítják a szeretet Urát, visszautasítják a kiválasztottságot, és a világiasság útját keresik, hasonlóan sok mai keresztényhez.

A mindennapi élet azt igényli a kereszténytől, hogy hűséges legyen kiválasztottságához, és ne adja azt el azért, hogy a világhoz hasonlóvá váljon. A népnek ez a kísértése egyben a miénk is – mutatott rá a pápa. – Hányszor feledkezünk meg Isten Szaváról, arról, amit az Úr mond, és a divat szavait követjük!

A folytatásos TV-filmek is divatosak, kövessük azokat, sokkal szórakoztatóbbak! A hit elhagyása pontosan az Úrral való szakítás, de világos: az aposztázia (hittagadás) világosan látható. A világias gondolkozás ennél még veszélyesebb, mert kifinomultabb (és kevésbé látható).

Igaz, hogy a keresztényeknek normálisaknak kell lenniük, mint a többi normális embernek. Azonban meg kell őrizniük Isten szavát, amely ezt mondja: „Te az én gyermekem vagy, kiválasztott vagy, én veled vagyok, veled haladok”. Ellen kell tehát állnunk annak a kísértésnek, hogy – mint a bibliai epizódban – egyfajta „kisebbségi érzés” áldozatainak tekintsük magunkat, és ne érezzük magunkat „normális népnek”.

A kísértés megkeményíti a szívet, és amikor a szív kemény, nem nyitott, akkor Isten szava nem tud behatolni. Jézus ezt mondta az emmauszi tanítványoknak: „Ó, ti balgák és nehéz szívűek.” Kemény volt a szívük, nem tudták megérteni Isten szavát. A világiasság megpuhítja a szívet, de rosszul: soha nem lehet jó egy puha szív! A jó szív: az Isten szavára nyitott szív, amely befogadja azt. Mint Szűz Mária, aki befogadta szívébe ezeket a dolgokat, és el-elgondolkozott rajtuk – mondja az evangélium. Be kell fogadnunk Isten szavát, hogy ne távolodjunk el a kiválasztottságtól – mondta a Szentyatya, majd a következő fohásszal zárta homíliáját:

„Kérjük a kegyelmet, hogy leküzdjük önzéseinket: azt az önzést, hogy a saját akaratomat kövessem. Kérjük a kegyelmet, hogy leküzdjük önzéseinket és kérjük a spirituális engedelmesség kegyelmét, vagyis azt, hogy megnyissuk szívünket Isten szavának, és ne tegyünk úgy, mint testvéreink, akik bezárták szívüket, mert eltávolodtak Istentől és már egy ideje nem hallották és nem értették Isten szavát. Az Úr adja meg nekünk a nyitott szív kegyelmét, amely befogadja Isten szavát, és arról szüntelenül el-elgondolkozik. Ez az igazi út kiindulópontja.”

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír