„Kedves Testvérek, jó napot!” – kezdte tanítását a pápa. Az audienciára ez alkalommal is zsúfolásig megtelt a Szent Péter tér és a környező utcák. A Szentatya a térre érkezésekor szokásához híven több kört tett nyitott fehér dzsipjén, hogy köszöntse az őt éltető hívősereget.

„Hiszem a test feltámadását” – a Credo e mondata kapcsán Ferenc pápa kifejtette: nem egyszerű és magától értetődő igazságról van szó, mert ebben a világban élve nem könnyű megérteni a jövő valóságait. Azonban az evangélium megvilágít bennünket: feltámadásunk szorosan kapcsolódik Jézus feltámadásához; az a tény, hogy Jézus feltámadt, annak a bizonyítéka, hogy létezik a holtak feltámadása.

A Szentatya a Krisztus és a mi feltámadásunk közötti kapcsolat néhány aspektusát elemezve hangsúlyozta: „Jézus feltámadt! És mivel Ő feltámadt, mi is fel fogunk támadni! Mindenekelőtt maga a Szentírás tartalmazza a haladást a holtak feltámadásába vetett teljes hit felé. Ez kifejeződik abban, hogy hiszünk Istenben, minden ember – teste és lelke – teremtőjében, a felszabadító Istenben, a népével kötött szövetségéhez hűséges Istenben. Ezekiel próféta látomásában az elhurcoltak sírjait szemléli, amelyeket kinyitnak. Ekkor a kiszáradt csontok megelevenednek egy éltető lehelet hatására. Ez a látomás kifejezi az Izrael jövőbeli feltámadásának reményét (vö. Ez 37,1–14), vagyis a leigázott és megalázott nép újjászületését.

Jézus az Újszövetségben beteljesíti ezt a kinyilatkoztatást, és a feltámadásba vetett hitet saját személyéhez kapcsolja: „Én vagyok a Feltámadás és az Élet” (Jn 11,25). Valóban, Jézus lesz az, aki az utolsó napon feltámasztja mindazokat, akik hittek benne. Jézus eljött közénk, emberré lett, mindenben osztozott velünk, kivéve a bűnt; így minket is magához vett és elvisz bennünket az Atyához hazafelé vezető úton. Ő, a megtestesült Ige, aki értünk meghalt és feltámadt, tanítványainak adja a Szentlelket, mint a teljes szeretetközösség zálogát dicsőséges Országában, amelyre éberen várakozunk. Ez a várakozás reménységünk forrása és értelme: olyan remény, amelyet ha ápolunk és megőrzünk, megvilágítja személyes és közösségi életünket” – mondta katekézisében a pápa.

Egy másik aspektus: mit jelent a feltámadás? A feltámadás – mindnyájunk feltámadása - az utolsó napon következik be, az idők végén, Isten mindenhatósága műveként. Isten visszaadja az életet testünknek, egyesíti azt lelkünkkel, Jézus feltámadásának erejében. Ez az alapvető magyarázat: azért, mert Jézus feltámadt, mi is fel fogunk támadni. Azért reménykedünk a feltámadásban, mert Jézus megnyitotta számunkra a kaput: kinyitotta a feltámadás kapuját.

Ezt az átalakulást, testünknek ez a színeváltozását, transzfigurációját már ebben az életben előkészítjük a feltámadt Jézussal való találkozásban, a szentségekben, különösen az Oltáriszentségben. Mi, akik ebben az életben Testével és Vérével táplálkozunk, feltámadunk hozzá hasonlóan, vele és általa. Mint ahogy Jézus feltámadt saját testével, de nem tért vissza a földi életbe, úgy mi is testünkkel támadunk fel, amely megdicsőült, szellemi testként alakul át.

De ez nem hazugság! Ez az igazság! Hisszük, hogy Jézus feltámadt, és Jézus ebben a pillanatban is. Ti hiszitek, hogy Jézus él? Nem hiszitek? – kérdezte rögtönzött szavakkal a Szentatya. A hívek hosszas „igennel” válaszoltak. Hiszitek vagy nem hiszitek? – folytatódott Ferenc pápa és a zarándokok párbeszéde. Ha Jézus él, akkor azt gondoljátok, hogy hagyja, hogy mi meghaljunk, és soha nem támaszt fel bennünket? Nem! Ő vár ránk. És mivel Ő feltámadt, feltámadásának ereje mindnyájunkat fel fog támasztani!

Már ebben az életben bennünk van a Krisztus feltámadásában való részvétel. Ha igaz, hogy Jézus az idők végezetével támad fel, akkor az is igaz, hogy bizonyos szempontból Jézussal már feltámadtunk. Az örök élet már ebben a pillanatban megkezdődött. Az örök élet az egész élet során megkezdődik, a végső feltámadás pillanata felé haladva. Már feltámadtunk! A keresztség révén ugyanis beleilleszkedünk Krisztus halálába és feltámadásába, és részt veszünk az új életben, vagyis a Feltámadt Jézus életében. Tehát az utolsó napra várakozva már bennünk van a feltámadás magva, mint a teljes feltámadás előlege, amelyet örökségbe kapunk. Ezért mindnyájunk teste az örökkévalóság visszhangja, amelyet mindig tiszteletben kell tartanunk; különös tekintettel azoknak az életét kell tisztelnünk és szeretnünk, akik szenvednek, hogy érezzék Isten Országának közelségét, annak az örök életnek a körülményeit, amely felé haladunk. Ez a gondolat reménnyel tölt el bennünket. A feltámadás felé haladunk. Ez a mi örömünk: egy napon megtaláljuk Jézust, találkozunk Jézussal, mindnyájan, együtt – nem itt a téren, máshol, de örömmel telve, Jézussal. Ez a mi elrendeltetésünk – fejezte be homíliáját a pápa.

Katekézise után a Szentatya átölelt, megáldott sok-sok fogyatékkal élőt, akik kerekesszékeken az első sorokban vettek részt a kihallgatáson. A gyermekeket karjába vette, sokáig szeretetteljesen szemlélte őket, miközben vigasztaló szavakkal bátorította szüleiket.

A pápa köszöntötte a fiatalokat, betegeket, fiatal házasokat. Utalt rá, hogy december 3-án ünnepeltük Xavéri Szent Ferencet, a missziók védőszentjét: „Ez a szent pap arra emlékeztet bennünket, hogy mindnyájunknak kötelessége az evangélium hirdetése. „Kedves fiatalok, legyetek a hit bátor tanúi; kedves betegek, ajánljátok fel mindennapos kereszteteket az evangélium világosságától távol állók megtérésére; és ti kedves új házasok, hirdessétek Krisztus szeretetét családotokból kiindulva”.

Az audiencia végén Ferenc pápa felhívással fordult a hívekhez: „Mindenkit arra szólítok fel, hogy imádkozzon a szíriai Ma’lula Szent Tekla görög ortodox kolostorának szerzetesnőiért, akiket fegyveresek két nappal ezelőtt erőszakkal elhurcoltak. Imádkozzunk ezekért a szerzetesnőkért, és mindenkiért, akit a konfliktus során elraboltak. Továbbra is imádkozzunk és munkálkodjunk együtt a békéért. Bízzuk rá magunkat Szűz Máriára" – kérte a Szentatya, majd a hívekkel együtt elimádkozta az Üdvözlégy Máriát.

Vatikáni Rádió/RomeReports/Magyar Kurír