Júliusban nem tart a pápa szerdánként kihallgatást. Emlékeztetőül Ferenc pápa júliusi programja: 7-e vasárnap, fél tízkor szentmise a Szent Péter-bazilikában a szeminaristákkal, a szerzetes-novíciusokkal és novíciákkal együtt. 14-én, vasárnap délben Castel Gandolfóban Úrangyala imádság, 21-én vasárnap délben a Szent Péter téren Úrangyala imádság. Július 22-től 29-ig apostoli út Brazíliába, az Ifjúsági Világtalálkozóra.

A szerdai általános kihallgatáson Ferenc pápa katekézisében tovább folytatta az Egyházról szóló elmélkedését a Lumen gentium zsinati tanítás jegyében és ezúttal az „egyházat, mint Isten templomát” mutatta be. „A templom szó általában épületre, házra utal, de az Ószövetségben a nagy salamoni templomot jelenti, mely az Istennel való találkozási hely volt az imádságban. A templomban állt a szövetség ládája, mint Isten jelenlétének a jele, a frigyládában a kőtáblák, Áron mannája és vesszeje. Mindez arra emlékeztetett, hogy Isten a népe történelmén belül van, velük jár.

A templom először erre a történelemre emlékeztet bennünk, de amikor mi templomba megyünk – hangsúlyozta a pápa – akkor nekünk a saját történetünkre kell emlékeznünk, arra a személyes történetre, amikor Jézussal találkoztunk, amikor vele együtt jártunk és amikor megáldott bennünket”. „Ami az ősi templomban az előképet jelentette, az valósággá lett a Szentlélek által az Egyházban” – folytatta katekézisét a pápa. „Az Egyház az Isten háza, a reménység jele, az Egyház az éltető, a vezető és a támogató Szentlélek temploma. De ha most azt kérdezi valaki, hogy hol találkozhatunk az Istennel, Krisztussal és a Szentlélekkel, akkor a válasz a kérdésre az, hogy Isten népében, köztünk, mert mi vagyunk az Egyház” – tanította a pápa. Köztünk, Isten népében találkozunk Jézussal, a Szentlélekkel és az Atyával.

Az ősi templomot emberi kezek építették, mert az emberek szoktak az Istennek templomot emelni. Isten Fia megtestesülésével azonban Isten maga építi meg a házát, hogy köztünk lakjon. Krisztus lesz az Atya élő temploma és ő maga építi a „lelki házat”, az Egyházat, de immár nem anyagi kövekből, hanem belőlünk, élő kövekből. Ferenc pápa utalt Pál apostol efezusi levelének híres részletére: „… apostolokra, prófétákra alapozott épület vagytok, melynek szegletköve maga Krisztus”. Milyen szép dolog ez! – csodálkozott Pál apostol tanításán szívből a pápa: „Mi vagyunk az Isten épületének élő kövei, mélyen egybeépítve Krisztussal, a sarokkővel. Amikor mi együtt vagyunk, a Szentlélek Isten épít bennünket Egyházzá. Nem vagyunk tehát elszigetelve!

A Szentlélek szerepéről szólva a pápa azt hangsúlyozta, hogy ő adja az Egyház sokféleségét és gazdagságát. Az Egyház nem egy érdekszövetség, hanem a Szentlélek temploma, amelyben mindannyian élő kövek vagyunk a keresztségünk erejében. Ez azt jelenti, hogy senki sem haszontalan az Egyházban! Ha valaki köztünk azt mondaná: „Menj haza, mert haszontalan vagy! - ez nem lenne igaz! Mindnyájan szükségesek vagyunk ennek a templomnak az építéséhez. Senki sem másodlagos! Mindnyájan egyek vagyunk Isten szemében! Ha valaki azt mondaná nekem: Figyeljen csak, pápa úr, nemde ön is egy velünk? Igen – válaszolnám - egy vagyok közületek, mert mindnyájan egyek vagyunk. Senki sem névtelen! Ha hiányzik a keresztény élet téglája, akkor hiányzik valami az Egyház szépségéből. Néhányan megjegyezhetik: „Én nem tartok az Egyházzal. Nem megyek oda be”. Tudd meg ilyenkor, hiányzik az életed téglája ebből a szép templomból! Senki sem mehet el! Mindnyájunknak be kell vinnünk az Egyházba az életünket: szeretetünkkel, gondolatainkkal és munkánkkal.

„De hogyan éljük meg az egyház-létünket?” - kérdezte végül a pápa. „Élő kövek vagyunk, vagy fáradtak, unalmasak, közömbösek? Csúnya dolog egy ilyen keresztény! Legyen ellenben élő, örömteli a keresztény! Nyíljunk meg a Szentlélek működése előtt és ne zárkózzunk magunkba, tegyen bennünket az Egyház élő köveivé! - fejezte be utolsó nyári szerdai kihallgatásának katekézisét Ferenc pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír