„A jámborság adománya, amit a Szentlélek ad nekünk, szelíddé, nyugodttá, türelmessé tesz bennünket, békében Istennel.” A június 4-i általános kihallgatáson a pápa folytatta a Szentlélek ajándékairól szóló sorozatát – tájékoztat a Vatikáni Rádió.

A Léleknek ezt az ajándékát, a jámborságot, latinul a pietást, manapság gyakran félreértik vagy felületes módon értelmezik, pedig az valójában szívünk mélyén az önazonosságunkat és keresztény életünket érinti – kezdte beszédét a Szentatya. – Ez az adomány nem azonos a másik személy iránti együttérzésünkkel, a felebarát iránti pietással, hanem az Istenhez tartozásunkat jelzi, a Vele való mély kapcsolatunkat, egy olyan kapcsolatot, mely értelmet ad egész életünknek, és ami szilárdan megtart bennünket közösségben vele, életünk legnehezebb és leggyötrelmesebb pillanataiban is.

Az Úrral való ezen kapcsolatunkat nem kötelességként vagy rendeletként kell értenünk – folytatta a pápa. – Olyan kapcsolat, amely belülről jön. Szívvel megélt kapcsolatról van szó, ami az Istennel való barátságunk, amit Jézus ajándékoz nekünk. Megváltoztatja az életünket és lelkesedéssel, örömmel tölt el bennünket. A jámborság adománya ezért mindenekelőtt hálát és dicséretet fakaszt bennünk. Ez pedig az istentiszteletünk és imádásunk legfőbb oka és értelme. Amikor ugyanis a Szentlélek megérezteti velünk az Úr jelenlétét és a teljes szeretetét irántunk, megmelegszik a szívünk, és szinte magától értetődően indít bennünket imádságra és liturgikus ünneplésre. A jámborság tehát szinonimája az igazi vallásos lelkületnek, az Isten iránti gyermeki bizalomnak és annak a képességnek, hogy szeretettel és egyszerűséggel imádjuk őt, ami az alázatos szívűek sajátossága.

A katekézis második pontjaként a jámborság lelkületével végzett szolgálatról beszélt Ferenc pápa: „A jámborság adománya gyarapítja bennünk az Istennel való kapcsolatunkat és közösségünket, továbbá arra indít, hogy gyermekeiként éljünk, ugyanakkor abban is segít minket, hogy kiárasszuk ezt a szeretetet másokra, és hogy elismerjük őket testvéreinknek. Így a jámborság Lelke – és nem a pietizmusé, a kegyeskedésé – azok felé indít, akik mellettünk állnak és akikkel nap mint nap találkozunk.

Miért nem pietizmusról beszélek? – tette fel a kérdést a Szentatya. – Mert némelyek azt gondolják, hogy jámbornak lenni azt jelenti: becsukjuk a szemünket, és szentképet csinálunk magunkból, nemde? Ekkor valójában csalunk, mintha szentek lennénk, nem igaz? De ez nem a Lélek ajándéka! Piemonti tájszólásban mi ezt úgy hívjuk, hogy „mugna quacia”. (Ez a szólás magyarul talán az „álszent” kifejezéssel adható vissza, „aki megjátssza a szentet”.) De nem! Ez nem a Szentlélek ajándéka!

A jámborság lelkével ellenben valóban képesek leszünk örülni az örvendezőkkel, sírni a sírókkal, közel lenni az egyedülállókhoz, az aggodalmaskodókhoz, képesek leszünk kijavítani a megtévedteket, megvigasztalni a megtörteket és segíteni a rászorulóknak – hangzott el a pápa katekézisében.

Nagyon szoros kapcsolat van a jámborság és a szelídség között – tette hozzá Ferenc pápa. – A jámborság adománya, amit a Szentlélek ad nekünk, szelíddé, nyugodttá, türelmessé tesz bennünket, békében Istennel: vagyis szelídséggel mások szolgálatában.

Befejezésül Szent Pálnak a rómaiakhoz írt leveléből idézett a Szentatya: „Kiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a Fogadott fiúság lelkületét kaptátok, melyben ezt kiáltjuk: Abba, Atya!” (Róm 8,14-15).

Kérjük az Urat, hogy a Lélek ajándéka győzze le félelmeinket, bizonytalanságainkat, nyugtalan, türelmetlen lelkünket, és tegyen bennünket az Isten és örömteli szeretete tanúivá. Közben imádjuk az Urat igazságban és felebarátaink szolgálatában, szelíden, olyan mosollyal, amit a Szentlélek ad nekünk örömmel. Adja meg a Szentlélek mindnyájunknak a jámborság mindezen ajándékát! Köszönöm! – zárta katekézisét Ferenc pápa a szerda délelőtti általános kihallgatáson.

Képek: news.va

Magyar Kurír