A keresztény élet ereje abban a találkozásban van, ami bűneink és a minket üdvözítő Krisztus között jön létre. Ahol nem jön létre ez a találkozás, ott az Egyház pusztulóban van, a hívek „langyosak” – mondta Ferenc pápa homíliájában szeptember 4-én reggel, a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén.

Péter és Pál megértetik velünk, hogy egy keresztény két dologgal dicsekedhet: „saját bűneivel és a keresztre feszített Krisztussal”. Isten Szavának formáló ereje ennek a tudatából indul ki. Pál az első korintusi levélben arra szólítja fel a magukat bölcseknek tekintő embereket, legyenek „oktalanok”, hogy aztán bölcsek lehessenek. „Mert e világ bölcsessége oktalanság Isten előtt” (vö. 1Kor 3,18–23).

Pál azt mondja, hogy Isten Szavának ereje, amely megváltoztatja szívünket, megváltoztatja a világot, reményt, életet ad, nem az emberi bölcsességben található: nem egy szép beszédben, nem az emberi értelem szép szavaiban. Nem. Ezek mind oktalanságot jelentenek, mondja Pál. Isten Szavának ereje máshonnan jön. Isten Szavának ereje a hithirdető szívén keresztül jut el az emberekhez, ezért mondja Pál azoknak, akik Isten Szavát hirdetik: „Legyetek oktalanok”, vagyis bizonyosságotokat ne helyezzétek a világ bölcsességébe.

Pál apostol nem dicsekedett tanulmányaival, bár a kor legfontosabb tanárai tanították, hanem csak két dologgal – mutatott rá Ferenc pápa.

Pál maga mondta: „Én csak gyöngeségeimmel dicsekszem”. Ez megbotránkoztat. Máshol pedig ezt mondja: „Csak Urunk Jézus Krisztus keresztjével” dicsekszem, aki a keresztre feszített. Isten Szavának ereje abban a találkozásban van, amely bűneim és Krisztus üdvözítő vére között jön létre. Ha nincs ez a találkozás, akkor nincs erő a szívemben. Amikor elfeledkezünk erről a találkozásról, akkor elvilágiasodunk, Isten dolgairól emberi nyelven akarunk beszélni, és ez nem használ: nem ad életet.

Péter a csodálatos halfogás során megtapasztalja a Krisztussal való találkozást, látván saját bűnét: látja Jézus erejét, és látja saját magát. Jézus lábai elé veti magát, és így szól: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” (Lk 5,1–11). Ebben a Krisztus és bűneim közötti találkozásban van az üdvösség.

„A Jézus Krisztussal való találkozás kiváltságos helyét mindenki számára saját bűnei jelentik” – folytatta homíliájában Ferenc pápa. Ha egy keresztény nem képes arra, hogy érezze bűneit, és azt, hogy Krisztus, a keresztre feszített vére üdvözítette, akkor olyan keresztény, aki félúton megállt, langyos keresztény. És amikor pusztuló egyházakat találunk, pusztuló plébániákat és intézményeket, akkor egészen biztos, hogy olyan keresztények vannak ott, akik soha nem találkoztak Jézus Krisztussal, vagy elfeledkeztek a Jézus Krisztussal való találkozásról.

A keresztény élet ereje és Isten Szavának ereje éppen abban a pillanatban rejlik, amikor én, bűnös, találkozom Jézus Krisztussal, és az a találkozás teljesen átalakítja, megváltoztatja életemet. És erőt ad ahhoz, hogy hirdessük az üdvösséget a többi embernek – fejtette ki Ferenc pápa, majd arra bátorította a híveket, hogy tegyenek fel maguknak néhány kérdést: „Képes vagyok-e arra, hogy ezt mondjam az Úrnak: »Bűnös vagyok«? Nem elméletben, hanem megvallva a konkrét bűnt? Képes vagyok-e hinni, hogy éppen Ő, Vérével üdvözített engem, megmentett a bűntől, és új életet adott? Bízom-e Krisztusban?”

Végül a pápa ezekkel a szavakkal fejezte be csütörtök reggeli homíliáját: „Mivel dicsekedhet egy keresztény? Két dologgal: saját bűneivel és a keresztre feszített Krisztussal.”

Magyar Kurír