Ferenc pápa beszédének fordítását teljes egészében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangélium az imaterembe (a cenákulumba) vezet bennünket, hogy meghallgassuk Jézus néhány szavát, melyeket tanítványaihoz intéz kínszenvedése előtti „búcsúbeszédében”. Miután megmosta a tizenkettő lábát, azt mondja nekik: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást” (Jn 13,34). De milyen értelemben hívja Jézus „újnak” ezt a parancsot? Tudjuk, hogy Isten már az Ószövetségben megparancsolta népe tagjainak, hogy szeressék felebarátaikat, mint önmagukat (vö. Lev 19,18). Maga Jézus, amikor megkérdezték tőle, melyik a törvény legfontosabb parancsa, azt válaszolta, hogy az első: szeretni Istent egész szívünkből; és a második: szeretni felebarátainkat, mint önmagunkat (vö. Mt 22,38–39).

Mi tehát ennek a parancsnak az újdonsága, amelyet Jézus tanítványai lelkére köt? Miért hívja „új parancsnak”? A szeretet régi parancsa azért vált újjá, mert kiegészült ezzel a hozzáadással: „amint én szerettelek titeket”. „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!” Az újdonság Jézus Krisztus szeretete, amelyből fakadóan életét adta értünk. Istennek az egyetemes, feltétlen, határt nem ismerő szeretetéről van szó, amely a kereszten éri el csúcspontját. Amikor Isten Fia a legkisebbé válik, amikor teljesen az Atyára hagyatkozik, abban a percben mutatja meg és adja a világnak a szeretet teljességét. A tanítványok akkor értették meg szavai jelentését, amikor visszagondoltak Krisztus szenvedésére és haláltusájára: „Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.”

Jézus elsőként szeretett bennünket, gyarlóságaink, korlátaink és gyengeségeink ellenére szeretett bennünket. Ő érte el, hogy méltóvá váljunk szeretetére, mely nem ismer határokat és sosem ér véget. Az új paranccsal azt kéri tőlünk, hogy ne csak és ne annyira a mi szeretetünkkel szeressük egymást, hanem az övével, amelyet a Szentlélek a szívünkbe önt, ha hittel kérjük. Így és csak így tudjuk egymást nemcsak úgy szeretni, ahogyan magunkat szeretjük, hanem ahogyan ő szeretett minket, vagyis mérhetetlenül jobban. Isten ugyanis sokkal jobban szeret bennünket, mint ahogy mi szeretjük magunkat. És így mindenfelé áraszthatjuk a szeretetet, amely megújítja az emberek közötti kapcsolatokat és a remény távlatait nyitja meg. Jézus mindig távlatokat nyit a reményre, szeretete mindig a remény távlatait nyitja meg. Ez a szeretet új emberré alakít bennünket, fivérekké és nővérekké az Úrban, és Isten új népévé tesz bennünket, vagyis az Egyházzá, amelyben valamennyien arra kaptunk meghívást, hogy szeressük Krisztust és őbenne szeressük egymást.

Az egyetlen erő, amely átalakítja kőszívünket hússzívvé, a szeretet, amely kinyilvánult Krisztus keresztjében, és amelynek megélésére hív bennünket. Az egyetlen erő, amely át tudja alakítani szívünket, az Jézus szeretete, ha mi is ezzel a szeretettel szeretünk. És ez a szeretet tesz képessé arra, hogy szeressük ellenségeinket és megbocsássunk azoknak, akik bántottak bennünket. Felteszek nektek egy kérdést, mindenki csendben, a szíve mélyén válaszoljon. Képes vagyok-e szeretni ellenségeimet? Mindnyájunk életében vannak emberek, ha nem is ellenségek, olyanok, akik nem értenek velünk egyet, akik a „másik oldalon állnak”, vagy olyanok is, akik ártottak nekünk… Képes vagyok-e szeretni őket? Azt a férfit, azt a nőt, aki ártott nekem, aki megsértett. Meg tudok-e bocsátani neki? Mindenki szíve mélyén válaszoljon. Jézus szeretete lehetővé teszi, hogy úgy lássuk a másikat, mint Jézus baráti közösségének mostani vagy jövőbeli tagját; ez a szeretet párbeszédre késztet, segít, hogy meghallgassuk és megismerjük egymást. A szeretet megnyit a másik felé, és emberi kapcsolataink alapjává válik. Képessé tesz, hogy leküzdjük a gyengeségeink és előítéleteink emelte korlátokat. A bennünk élő Jézus szeretete hidakat emel, új utakat mutat, beindítja a testvériség dinamizmusát.

Szűz Mária segítsen bennünket anyai közbenjárásával, hogy elfogadjuk fiától, Jézustól parancsának ajándékát, és a Szentlélektől a megvalósításához szükséges erőt a mindennapokban.

A Szentatya szavai a Regina Coeli elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Tegnap Madridban boldoggá avatták Maria Guadalupe Ortiz de Landázurit, az Opus Dei világi hívő női tagját, aki örömmel szolgálta testvéreit, összekapcsolva a tanítást és az evangélium hirdetését. Tanúságtétele jó példa a keresztény nőknek, akik a társadalmi élet és a tudományos kutatás területén dolgoznak. Tapsoljuk meg közösen az új boldogot!

Szeretettel köszöntelek mindannyitokat, Olaszországból és más országokból érkezett zarándokok. Külön is köszöntöm azokat, akik Mexikóból, Kaliforniából, Haitiről érkeztek; azután a spanyolországi Cordobából és a portugáliai Viseu-ból jött híveket, valamint a pamplonai és a lisszaboni diákokat.

Köszöntöm a Kereszt Kanonisszáit, közösségük alapításának századik évfordulóján; a Sant’Egidio közösség több országból érkezett felelőseit; a lengyel zarándokokat, kivált a tábori ordinárius által elkísért cserkészeket, akik a montecassinói csata 75. évfordulója alkalmából jöttek.

Köszöntöm a biancavillai és a cosenzai híveket, azután a pallagorìói híveket, az énekkarral együtt; a senigalliai és a Campi Bisenzió-i bérmálkozó fiatalokat; a San Marzano sul Sarnó-i és a Bolzano melletti San Michele-i kórust; a Szent Anna Leányai szerzetesközösség bolognai iskoláját, valamint a Bambino Gesù Kórház kerékpárosait.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek. Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír