Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai vasárnap evangéliuma (Mt 16,13–20) Jézus tanítványaival járt útjának kulcsmomentumát tárja elénk: amikor Jézus meg akarja vizsgálni, milyen is az ő hitük őbenne. Először azt akarja tudni, mit gondolnak róla az emberek. Az emberek prófétának tartják, ami igaz is, de ez nem ragadja meg személyének lényegét, küldetésének középpontját. Aztán felteszi a kérdést tanítványainak, mely leginkább a szívén fekszik, vagyis egyenesen megkérdezi tőlük: „De ti, ti kinek tartotok?” (Mt 16,15). Ezzel a „de”-vel Jézus határozottan elkülöníti az apostolokat a tömegtől, mintha azt mondaná: de ti, akik velem vagytok mindennap, és ismertek közelről, mi többet fogtatok fel? A Mester mélyből fakadó és az általános vélekedéstől eltérő választ vár övéitől. És tényleg épp ilyen válasz tör fel a Péternek hívott Simon szívéből: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). Simon Péter önmagánál nagyobb szavakat talál ajkán, olyan szavakat, amelyek nem természetes képességeiből származnak. Valószínűleg ő még általános iskolába sem járt, mégis ki tudja mondani ezeket az őt meghaladó szavakat, amelyeket a mennyei Atya adott az ajkára (vö. Mt 16,17), aki feltárja a tizenkettő közül az első apostolnak Jézus igazi mivoltát: ő a Messiás, ő Istennek az emberiség megmentésére elküldött Fia. És ebből a válaszból Jézus megérti, hogy – az Atyától kapott hitnek köszönhetően – van egy szilárd alap, amelyre építheti közösségét, az ő Egyházát. Ezért mondja Simonnak: „Te, Simon, Péter leszel – vagyis petra, kőszikla –, és erre a sziklára fogom építeni Egyházamat” (Mt 16,18).

Jézus ma velünk is folytatni akarja Egyházának, ennek a szilárd alapokra épült háznak az építését, amelyen azonban repedések is vannak, és amely állandó felújításra szorul. Mindig! Az Egyház mindig reformra, felújításra szorul. Nyilvánvalóan mi nem szikláknak, hanem csak apró köveknek érezzük magunkat. Ugyanakkor egyetlen kövecske sem hasztalan, mi több, Jézus kezében a legkisebb kő is drágakővé válik, mert ő kézbe veszi, végtelen gyengédséggel rátekint, Lelkével dolgozik rajta, és aztán a legmegfelelőbb helyre teszi, amelyet ő öröktől fogva kigondolt, és ahol a leghasznosabb lehet az egész építkezés szempontjából. Valamennyien kövecskék vagyunk, de Jézus kezében részt veszünk az Egyház építésében. És bármilyen kicsik legyünk is, mindannyian „élő kövekké” váltunk, mert amikor Jézus kezébe veszi a követ, a maga tulajdonává teszi, élővé teszi, olyanná, amely telve van élettel, telve van a Szentlélek életével, telve van az ő szeretetének életével, és így helyünk és küldetésünk van az Egyházban, amely életközösség, rengeteg, egymástól eltérő kőből áll, melyek egyetlen épületet alkotnak a testvériség és a szeretetközösség jegyében.

A mai evangélium arra is emlékeztet minket, hogy Egyháza számára Jézus a közösség látható jelét is akarta Péterben – ő sem nagy kő, hanem csak kövecske, de Jézus által kézbe véve a közösség középpontjává válik –, Péterben és azokban, akik őt követik az elsőség ugyanazon felelősségében, akiket a kezdeti időktől fogva Róma püspökeivel azonosítunk, Róma ugyanis az a város, ahol Péter és Pál vérükkel tettek tanúságot.

Bízzuk rá magunkat Máriára, az apostolok királynőjére, az Egyház anyjára! Ő ott volt az imateremben, Péter oldalán, amikor a Szentlélek leszállt az apostolokra, és arra indította őket, hogy kilépjenek, és hirdessék mindenkinek, hogy Jézus az Úr. Támogasson és kísérjen ma minket közbenjárásával a mi anyánk, hogy teljesen megvalósítsuk azt az egységet és szeretetközösséget, amelyért Krisztus és az apostolok imádkoztak és életüket adták!

A Szentatya szavai az Angelus után:

Kedves testvéreim!

Az elmúlt napokban nagy áradások sújtották Bangladest, Nepált és Indiát. Szeretném kifejezni közelségemet az ott élő népekhez! Imádkozom az áldozatokért és mindazokért, akik e természeti csapás miatt szenvednek.

Szomorú hírek érkeznek rohingya testvéreink vallási kisebbségének üldözéséről. Szeretném kifejezni szoros közelségemet hozzájuk. Mindannyian kérjük az Urat, hogy mentse meg őket, és támasszon jóakaratú férfiakat és nőket, akik segítik őket, és visszaadják összes jogaikat! Imádkozzunk tehát rohingya testvéreinkért!

Köszöntelek mindannyiatokat, római hívek, Olaszországból és más országokból érkezett zarándokok! Köszöntöm a családokat, az egyházközségi csoportokat, a társulatokat.

Külön is megemlítem a kármelita harmadrend tagjait, a tombellei fiatalokat a padovai egyházmegyéből – ti aztán tudtok zajongani! –, akik nemrég bérmálkoztak, azután a lodivecchiói csoportot: derék fiatalok, mert gyalogos zarándoklatban tették meg a Via Francigena utolsó szakaszát. Életetekben is legyetek ilyen derék emberek!

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: News.va

Magyar Kurír