„Isten Szava eleven és átható. Ítél a szív gondolatairól és érzületéről.” (vö. Zsid 4,12) A Szentatya ebből a gondolatból indult ki homíliájában. Ahhoz, hogy valóban befogadjuk Isten Szavát, „nyitottsággal” kell rendelkeznünk. Isten Szava eleven, tehát jön, és azt mond, amit akar: nem azt, amit én várok, hogy mondjon vagy, amit remélek, hogy majd mond. Ilyen értelemben „szabad” Szóról van szó, amely meglepetés is egyben, mert a mi Istenünk a meglepetések Istene.

Az evangélium újdonság. A Kinyilatkoztatás újdonság. A mi Istenünk mindig új dolgokat tesz, és nyitottságot kér tőlünk az újdonságai iránt. Az evangéliumban erre vonatkozóan Jézus nagyon világosan fogalmaz: „Az új bor új tömlőbe való.” (Mk 2,18–22) A bort Isten hozza, de az újdonságra való nyitottsággal kell fogadni. Feltehetjük a kérdést: Nyitott vagyok-e Isten Szavára, vagy mindig azt teszem, amit úgy gondolok, hogy Isten Szava? Vagy esetleg Isten Szavát átszűröm egy lepárló berendezésen, és a végén egy másik dolog lesz ahhoz képest, amit Isten akart volna?

Ha ezt teszem, úgy járok, ahogy az evangéliumban olvastuk: „Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz.” (Mk 2,18–22) A Szentatya rámutatott az Isten Szavához való alkalmazkodásra, amely szükséges ahhoz, hogy azt be tudjuk fogadni, és ez egy teljesen aszkétikus magatartás.

Amikor az áramforrásból van szükségem villamos-energiára, és ha a műszerem nem működik, akkor keresek egy adaptert. Nekünk mindig igyekeznünk kell alkalmazkodni Isten Szavának újdonságához is, nyitottnak kell lennünk az újdonságra. Saul, Isten kiválasztottja, Isten felkentje elfelejtette, hogy Isten meglepetés és újdonság. Elfelejtette, bezárkózott gondolataiba, saját gondolkodás rendszerébe, és így emberi módon kezdett gondolkodni.

A pápa az első olvasmányról (1Sám 15,16–23) is elmélkedett. Utalt rá, hogy Saul idejében, amikor valaki megnyert egy csatát, elvitte a zsákmányt, és egy részéből áldozatot mutatott be. „A szép állatok az Úré lesznek” – gondolkodott Saul. De saját gondolataival, szívével, a megszokásokba rögzülve érvelt, míg Istenünk nem a megszokások Istene, hanem a meglepetéseké. Saul nem engedelmeskedett Isten Szavának, nem volt rá nyitott. Sámuel szemére veti ezt, érezteti vele, hogy nem engedelmeskedett, hogy nem szolgájaként, hanem úrként viselkedett. Isten Szava fölé kerekedett. Az Isten Szava elleni lázadás vagy az engedelmeskedés megtagadása, a varázslás bűnével ér fel – utalt az első olvasmányra a pápa. A makacsság, a nyitottság arra, amit mi akarunk és nem arra, amit Isten akar, a bálványimádás bűne. Ez elgondolkodtat bennünket arról, hogy mi a keresztény szabadság és engedelmesség – hívta fel a figyelmet Ferenc pápa.

A keresztény szabadság és engedelmesség nyitottságot jelent Isten Szavára, és azt, hogy rendelkezzünk azzal a bátorsággal, hogy új tömlőkké váljunk az új bor számára, ami folyamatosan érkezik. Legyen mindig bátorságunk a megkülönböztetésre: a megkülönböztetésre és nem a relativizálásra – erősítette meg a Szentatya. Mindig különböztessük meg, mit tesz, mit akar és hová visz a Lélek a szívünkben. És engedelmeskedjünk. Megkülönböztetés és engedelmesség – hangsúlyozta a pápa.

Kérjük ma a kegyelmet, hogy nyitottak legyünk Isten Szavára, amely eleven és átható, amely ítél a szív gondolatairól és érzületéről – zárta Ferenc pápa hétfő reggeli homíliáját a Szent Márta Házban.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír