Márk evangéliumának mai szakaszában (Mk 4,21–25) Jézus értékes tanácsokkal látja el az őt hallgató embereket. Ebből Ferenc pápa kiemelte azt a mondatot, amelyben Jézus az ítélet mércéjéről beszél: „Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is.” Mindenkinek el kell számolnia az életével, a jelenben is, de főként életünk végén. Jézusnak ez a mondata éppen erről a pillanatról szól, az ítélet napjáról. Mert ahogy a boldogságmondások és Máté evangéliumának 25. fejezete megmutatják, hogy mit kell tennünk, úgy ennek a mikéntjét, vagyis hogy milyen legyen az életstílusunk, annak a mércéjét az Úr itt mondja el.

Milyen mércével mérem a többieket? Milyen mércével mérem önmagamat? Nagylelkű ez a mérce? Tele van Isten szeretetével, vagy egy alacsony szintű mérce? Mert ezzel a mércével fognak mérni nekem is, nem mással: azzal, amit én használok. Milyen magasra teszem a lécet? Erre kell gondolnunk. És ezt nem csak, vagy nem főként a jó vagy rossz dolgokban látjuk, amiket teszünk, hanem az életstílusunkban, amit folytatunk.

Mindannyiunknak megvan a maga stílusa, az, ahogy önmagát, a dolgokat és a többi embert méri. És éppen ezt a mértéket fogja használni az Úr velünk kapcsolatban – mutatott rá a pápa. Tehát aki önzőn mér, annak így mérnek majd. Aki könyörtelen, és az életben való előrejutáshoz átgázol mindenkin, annak így mérnek, vagyis irgalom nélkül.

Milyen az a keresztény életstílus, amit követnünk kell? Mi alapján tudjuk megítélni, hogy keresztény szinten vagyunk-e, olyan szinten, amit Jézus megkíván tőlünk? Attól függ, hogy mennyire vagyunk képesek megalázkodni, elviselni a megaláztatásokat. Hiányos az a keresztény, aki nem képes elhordozni az élet megaláztatásait. Csak látszatra vagy érdekből keresztény. De atyám, miért van ez? Azért, mert Jézus így tett, megsemmisítette önmagát. Pál azt mondja: „Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (vö. Fil 2,8). Isten volt, de nem kapaszkodott bele ebbe, hanem megalázta, megsemmisítette magát. Ez a modell.

A világias életstílust követők nem képesek a jézusi modell megvalósítására. Ferenc pápa erre példaként említette, amikor a püspökök panaszkodnak, amiért nehezen tudják áthelyezni papjaikat bizonyos plébániákra, melyeket alacsonyabb rendűnek tartanak, nem felelnek meg az ambícióiknak, ezért az áthelyezést büntetésként élik meg. Itt van tehát, hogyan ismerhetjük föl a saját stílusunkat, azt, ahogyan ítélünk: elég megnézni, miként viseljük a megaláztatásokat. Világiasan ítélünk, bűnös módjára, vállalkozóként vagy keresztényként?

Ferenc pápa homíliája végén összefoglalta gondolatait Jézus mondata alapján: „Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is.” Ha keresztény ez a mérce, Jézust követi, az ő útján jár, akkor engem is ezzel a mértékkel mérnek majd, nagy irgalommal, együttérzéssel, könyörületesen. De ha az én mércém világias, és a keresztény hitet csak használom – persze eljárok misére, de világiasan élek –, akkor engem is eszerint mérnek majd. Kérjük az Úr kegyelmét, hogy keresztényként éljünk, és főként hogy ne féljünk a kereszttől, a megaláztatásoktól. Ezt az utat választotta ugyanis az Úr üdvözítésünkre, és ez garantálja azt, hogy a mércénk keresztényi: hogy tudjuk-e hordozni a keresztet, el tudunk-e viselni néhány megaláztatást.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír