Január elsején délelőtt a Szentatya a Szent Péter-bazilikában mutatott be szentmisét. Homíliájában, melyet teljes terjedelmében közlünk, az idők teljességének jelentéséről elmélkedett, és arra buzdított, hogy Isten szemével nézzük és értelmezzük a világ és saját életünk eseményeit.

Meghallgattuk Pál apostol szavait: „Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született” (Gal 4,4).

Mit jelent az, hogy Jézus az „idők teljességében született”? Ha arra a történelmi időszakra nézünk, rögtön csalódottak leszünk. Katonai erejével Róma uralta az ismert világ nagy részét. Augustus császár öt polgárháború után került hatalomra. A Római Birodalom Izraelt is meghódította, és a választott népet megfosztotta szabadságától. A Jézus korában élők számára tehát nyilvánvalóan nem azok voltak a legjobb idők. Nem a geopolitikai helyzetre kell tehát néznünk, hogy meghatározhassuk, mit jelent az idő csúcspontja.

 

Másfajta értelmezésre van szükségünk, mégpedig olyanra, amely a teljességet Istenből kiindulva érti. Abban az időszakban, amelyben Isten megállapítja, hogy elérkezett az ígéret beteljesítésének ideje, az emberiség számára akkor valósul meg az idők teljessége. Következésképpen nem a történelem dönt Jézus születéséről, hanem inkább az ő világra jövetele teszi lehetővé a történelemnek, hogy az elérje teljességét. Ezért van az, hogy Isten Fiának születésével kezdődik el az új időszámítás, az, amely az ősi ígéretek beteljesedését veszi figyelembe. Miként a Zsidóknak írt levélben olvassuk: „Sokszor és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz a próféták által; ezekben a végső napokban Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett, aki által az időket is teremtette. Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget” (Zsid 1,1–3). Az idők teljessége tehát Isten jelenléte személyesen történelmünkben. Most láthatjuk dicsőségét, mely egy istálló szegénységében ragyog, az ő Igéje bátorít és tart fenn minket, aki egy gyermekben „kicsinnyé” lett. Neki köszönhetően a mi időnk, a mi korunk megtalálhatja teljességét. A mi személyes időnk is megtalálja teljességét a Jézus Krisztussal, az emberré lett Istennel való találkozásban.

 

Ugyanakkor ez a misztérium mindig szemben áll a drámai történelmi tapasztalattal. Bár azt szeretnénk, ha Isten jelenlétének jelei támogatnának minket, mindennap ellentétes, negatív jelekkel találkozunk, amelyek inkább az ő távollétét éreztetik velünk. Az idők teljessége szétmorzsolódni látszik az igazságtalanság és erőszak sokféle formája között, amelyek nap mint nap megsebzik az emberiséget. Feltesszük időnként a kérdést: miként lehetséges, hogy az ember továbbra is durván elnyomja az embert? Miként lehetséges, hogy az erősebb gőgje továbbra is megalázza a gyengébbet, hogy kirekessze őt világunk legnagyobb nyomorába taszítva? Az emberi gonoszság meddig fogja még az erőszak és gyűlölködés magvait vetni a földbe, ártatlan áldozatokat szedve? Miként lehet az idők teljessége az a kor, amely olyan férfiak, nők és gyermekek sokaságát állítja szemünk elé, akik háborútól, éhségtől, üldöztetéstől menekülnek, akik életüket is kockára teszik, csakhogy alapvető jogaik tiszteletben tartását elérjék? A nyomornak e bűn által táplált folyama ellentmondani látszik az idők Krisztus által megvalósított teljességének. Emlékezzetek, kedves énekesek [itt Ferenc pápa az énekes gyerekekhez fordult], ez volt a harmadik kérdés, amelyet tegnap feltettetek nekem: miként lehet erre magyarázatot találni… A gyerekek is észreveszik ezt!

Ugyanakkor ez a növekvő folyam semmit sem tehet az irgalmasság óceánjával szemben, mely elárasztja világunkat. Mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy megmerítkezzünk ebben az óceánban, engedjük, hogy újjászülessünk, hogy legyőzzük a közömbösséget, mely meggátolja a szolidaritást, és kilépjünk a hamis semlegességből, mely akadálya a másokkal való osztozásnak. Krisztus kegyelme, mely beteljesíti az üdvösség várását, indítson minket arra, hogy munkatársai legyünk egy igazságosabb és testvériesebb világ építésében, ahol minden ember és minden teremtmény békében, Isten eredendő teremtésével összhangban élhet.

 

Az új év kezdetén az egyház Mária istenanyaságára mint a béke ikonjára irányítja figyelmünket. Az ősi ígéret beteljesedik az ő személyében. Ő hitt az angyal szavának, megfoganta a Fiút, az Úr anyjává vált. Rajta, az ő igenjén keresztül elérkezett az idők teljessége. Az evangélium, melyet hallottunk, azt mondja, hogy a szűz „szívébe véste ezeket, és gyakran elgondolkodott rajtuk” (Lk 2,19). Úgy áll előttünk Mária, mint egy edény, mely telve van Jézus emlékezetével, mint a bölcsesség széke, akitől Jézus tanításának helyes értelmezését kaphatjuk. Ma megkapjuk a lehetőséget, hogy meglássuk azoknak az eseményeknek az értelmét, amelyek velünk, családunkkal, országunkkal és a világgal történnek. Ahová nem tud elérni a filozófusok érvelése, sem a politikai tárgyalás, oda elérhet a hit ereje, amely Krisztus evangéliumának kegyelmét hordozza, és amely mindig új utakat tud nyitni az érvelés és a tárgyalás előtt.

Boldog vagy, Mária, mert világra hoztad Isten Fiát, de még boldogabb, mert hittél benne. Hittel telve először szívedben, aztán méhedben fogantad Jézust, hogy így minden hívő anyjává válj (vö. Ágoston: Sermo 215,4). Add áldásodat ránk ezen a neked szentelt napon! Mutasd meg nekünk fiad, Jézus arcát, aki az egész világnak megadja az irgalmasságot és a békét. Ámen.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóközpont

Fotó: L'Osservatore Romano

Magyar Kurír