Isten szeretete ingyenes, de mi gyakran ellenőrzésünk alá akarjuk vonni ezt a kegyelmet egyfajta spirituális könyvelés részeként – fogalmazott Ferenc pápa december 11-én reggel, a Szent Márta-házban bemutatott szentmiséjén.

 

Isten üdvözíti népét, de nem távolról, hanem közel lépve hozzá, gyengédséggel – mondta a Szentatya, aki Izajás próféta szavaiból (Iz 41,13–20) indult ki homíliájában.

Isten közelsége ahhoz hasonló, mint amikor egy édesanya, aki párbeszédet folytat gyermekével, aki bölcsődalt énekel gyermekének gyermekhangon, lehajol hozzá. Ez nevetségesnek is tűnhet akár, ha valaki nem érti, hogy milyen nagyszerű dologról van szó: „Ne félj, te férgecske, Jákob!” (Iz 41,13) Egy édesanya is hányszor mondja ezt gyermekének, miközben megsimogatja őt! Isten is így tesz, ez az ő gyengédsége. Olyan közel van hozzánk, hogy ezt anyai gyengédséggel fejezi ki – hangsúlyozta a pápa.

Isten szeretete ingyenes, ahogy az édesanyáé is az gyermeke iránt. A gyermek pedig hagyja szeretni magát, ez Isten kegyelme. Mi azonban, azért hogy biztosak legyünk benne, gyakran ellenőrzésünk alá akarjuk vonni a kegyelmet. A történelemben és saját életünkben is fennáll a kísértés, hogy áruba bocsássuk a kegyelmet mint egy ellenőrizhető dolgot – mutatott rá Ferenc pápa. – Magunknak meg talán ezt mondjuk: „Én sok kegyelmet kaptam”, vagy ezt: „Tiszta a lelkem, kegyelemben élek”.

Így aztán Isten közelségének ez a szép igazsága az úgynevezett spirituális könyvelés részévé válhat, amikor így gondolkodunk: „Ezt azért teszem, mert háromszáz nap kegyelemhez jutok általa… Azt meg azért teszem, mert ennyi meg ennyi kegyelmet nyerek, és így sok kegyelmet összegyűjtök.” De ez lenne a kegyelem? Egy árucikk? – tette fel a kérdést a pápa. – Úgy tűnik. Istennek népéhez való közelségét elárultuk önző magatartásunkkal, azzal, hogy ellenőrzésünk alá akartuk vonni és áruba akartuk bocsátani a kegyelmet.

A Szentatya emlékeztetett azokra a csoportokra, amelyek Jézus idejében tették ugyanezt: a farizeusok a számos törvény rabjaivá válva ráterhelték ezeket a nép vállára; a szadduceusok politikai ígéreteket tettek; az esszéneusok nagyon jók voltak, de annyira féltek, hogy nem mertek kockáztatni, és végül kolostoraikban elszigetelték magukat; a zelóták számára Isten kegyelme felszabadítási háború volt, amely egy másik módja a kegyelem áruba bocsátásának.

Isten kegyelme viszont másféle: közelség és gyengédség – szögezte le Ferenc pápa. – Mindig erre a szabályra van szükség. Ha te az Úrral való kapcsolatodban nem érzed, hogy gyengéden szeret, akkor még valami hiányzik, nem értetted még meg, hogy mi a kegyelem, nem kaptad még meg a kegyelmet, amely ez a közelség.

A Szentatya ezután felidézett egy sok évvel ezelőtti gyónást, amikor egy asszony azzal gyötörte magát, hogy érvényes volt-e a szabályok betartása szempontjából az a szentmise, amelyen szombaton este vett részt egy esküvő alkalmából, ám a szertartás során a másnapi, vasárnapi olvasmányok nem hangzottak el. A pápa, az egykori gyóntató válasza így hangzott: „Asszonyom, az Úr nagyon szereti magát. Elment a szentmisére, áldozott, Jézussal volt együtt… Legyen nyugodt, az Úr nem egy kereskedő, az Úr szeret, és közel van hozzánk.”

Szent Pál erőteljesen fellép a törvény ilyenfajta szellemisége ellen, vagyis az ellen, amikor ezt mondom: „Én igaz vagyok, ha ezt és ezt teszem, ha pedig nem, akkor nem vagyok igaz”. Ehelyett azért vagy igaz, mert Isten közel lépett hozzád, megsimogatott, mert gyengéden szól hozzád, és szép dolgokat mond neked – állapította meg Ferenc pápa. – Ez a mi igazságunk, ez Isten közelsége, ez a gyengédség és szeretet. Még akkor is, ha nevetségesnek tűnhet, Isten nagyon jó!

Mennyi, de mennyi lelki szabadsággal rendelkeznénk, ha lenne bátorságunk megnyitni szívünket Isten gyengédsége előtt! Ha van ma egy kis időtök otthon, vegyétek kezetekbe a Bibliát, és olvassátok el Izajás 41. fejezetének 13–20. versét! Ez Isten gyengédsége, aki mindannyiunknak bölcsődalt énekel, mint egy édesanya! – zárta csütörtök reggeli homíliáját a pápa.

Szöveg és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír