A pápa először a munka és ipar világának képviselőivel találkozott Molise tartomány székhelyén, Campobasso városban. A találkozóra az egyetem dísztermében került sor. A Szentatya a rektor, egy földműves és a Fiat autógyár egy várandós munkásnője tanúságtétele után mondott beszédet. A Vatikáni Rádió tudósítását közöljük.

 

Ferenc pápa, miután megköszönte a fogadtatást, így szólt: „A rektor úr megismételte szavaimat, amelyeket egyszer mondtam: Istenünk a meglepetések Istene. Ez így igaz. Minden nap meglep bennünket valamivel. De a rektor úr azt is mondta: Isten széttöri a sablonokat. Ha nekünk nincs elég bátorságunk ahhoz, hogy megtörjük a sablonokat, akkor soha nem haladhatunk előre, mert Istenünk arra késztet, hogy legyünk kreatívak a jövőt illetően. Ez egy szép teológiai megfogalmazás.”

A Szentatya ezután rámutatott, hogy Molise-i látogatása a munka világával való találkozással kezdődik, amelyre azonban az egyetemen kerül sor. Ez kifejezi a kutatás és a képzés jelentőségét, amely azért is fontos, hogy válaszolni tudjunk a jelenlegi gazdasági válság új és összetett kérdéseire helyi, országos és nemzetközi szinten egyaránt. „Erről tanúskodott az előbb az a fiatal földműves, aki agrártudományi diplomát szerzett, majd hivatásként a földművelést választotta. Földművesként dolgozni nem azt jelenti, hogy egyhelyben maradunk; termékeny, kreatív párbeszédet jelent. Az ember párbeszédet folytat a földdel, azt kivirágoztatja és mindnyájunk számára termékennyé teszi. Ez nagyon fontos. Egy jó képzési folyamat nem kínál fel könnyű megoldásokat, de segít, hogy tekintetünk nyitottabb és kreatívabb legyen, hogy jobban fel tudjuk használni a térség erőforrásait” – mondta el a pápa.

Hozzátette, tökéletesen egyetért azzal, ami előzőleg a föld „megóvását” illetően elhangzott: teremjen gyümölcsöket anélkül, hogy kizsákmányolnánk. Ez korunk egyik legnagyobb kihívása: a fejlődésnek olyan formáját kell választanunk, amely tiszteletben tartja a teremtett világot. „Látom Amerikában, hazámban: annyi erdőt megcsupaszítanak, sok földet megművelhetetlen földdé tesznek, amely nem adhat életet. Ez a mi bűnünk: kizsákmányoljuk a földet, és nem hagyjuk, hogy azt adja, amit adhat, ha segítünk, ha megműveljük.”

Egy édesanya, egy munkásnő másik kihívásra utalt beszédében – folytatta Ferenc pápa. – Családja, azaz férje, kisgyermeke és születendő gyermeke nevében szólt. A családanya felhívása mind a munka, mind a család kérdését érinti, különös tekintettel a vasárnapi munkára. A pápa köszönetét fejezte ki ezért a tanúságtételért. „Valóban arról van szó, hogy összhangot kell teremteni a munkahelyen és a családban eltöltött idő között” – mondta.

A Szentatya így folytatta: „Most elmondok nektek valamit: mikor gyóntatok, a fiatal anyukáktól vagy apukáktól megkérdezem, hány gyermekük van és azt is, szoktak-e játszani a gyerekeikkel? A legtöbben nem értik. Hogyan, atyám?, kérdeznek vissza. Igen, igen, szoktál játszani a gyermekeiddel? Veszítesz velük időt? Kezdjük elfelejteni ezt a tudományt, ezt a bölcsességet, hogy játsszunk gyermekeinkkel. A gazdasági helyzet késztet erre minket. Arra kérlek benneteket, hogy fordítsatok időt gyermekeitekre.”

A család és a munka összeegyeztetése kritikus pont, amely révén értékelhetjük az egyes gazdasági rendszerek emberi minőségét – mutatott rá Ferenc pápa. – Ebbe a kérdéskörbe illeszkedik bele a vasárnapi munka is, amely nemcsak a híveket, hanem mindenkit érint mint etikai választás. A kérdés a következő: minek akarunk elsőbbséget biztosítani? A munkamentes vasárnap (a szükséges szolgáltatásokat kivéve) arról tesz tanúságot, hogy nem a gazdasági életé az elsőbbség, hanem az emberé, nem a kereskedelmi, hanem a családi kapcsolatoké, a hívők számára pedig az Istennel és a közösséggel való kapcsolatoké. Talán elérkezett a pillanat, hogy feltegyük a kérdést: a vasárnapi munkavégzés valóban szabadságot jelent-e? A meglepetések Istene, a sablonokat széttörő Isten azt akarja, hogy szabadabbakká váljunk: ő a szabadság Istene.

Kedves barátaim! Ma szeretnék csatlakozni a térség munkásaihoz és vállalkozóihoz, akik kérik, hogy megvalósulhasson egy „munkaegyezmény”. Láttam, hogy Molise tartományban próbálnak válaszolni a munkanélküliség drámájára, építő módon egyesítve az erőket. Számos munkahelyet vissza lehetne szerezni egy olyan stratégia által, amelyet egyeztetnek az országos hatóságokkal egy olyan „munkaegyezményben”, amely felhasználja a nemzeti és európai normatívák által felkínált lehetőségeket. Arra bátorítalak benneteket, hogy haladjatok tovább ezen az úton, amely jó gyümölcsöket teremhet más régiókban is – hangzott a Szentatya buzdítása.

A pápa ezután ismét rögtönzött szavakkal tette hozzá: „Szeretnék még visszatérni egy másik elhangzott szóra, ez pedig a méltóság. Ha valakinek nincs munkája, az nem csak azt jelenti, hogy nem tud megélni. Ehetünk minden nap a Caritas vagy egyéb szervezetek jóvoltából. Ez nem probléma. A probléma az, hogy nem keressük meg mindennapi kenyerünket. Ez súlyos dolog, megfoszt a méltóságtól. A legsúlyosabb probléma nem az éhség, hanem a méltóság. Ezen kell munkálkodnunk: meg kell őriznünk a munka által kapott méltóságunkat!”

Ferenc pápa megköszönte az ajándékba kapott képet, mely az anyaságról szól. „Az anyaság vajúdással jár, de ez a vajúdás, a szülés az életre irányul, tele van reménységgel. Külön köszönöm ezt a tanúságtételt, amit a kép ábrázol: reménnyel teli vajúdás. Köszönöm szépen!” Végül a Szentatya felidézte, hogy jezsuita provinciálisként egyszer el kellett valakit küldenie 10 hónapra lelkésznek az Antarktiszra. Akit végül kiválasztott, egy Campobassóban született, idevalósi szerzetes volt.

Videó: CTV

Fotó: ANSA, news.va

Magyar Kurír