Ferenc pápa a napi szentleckéből és az evangéliumi szakaszból kiindulva elmélkedett homíliájában. Szent Pál Timóteusnak írt első levelében azt tanácsolja, hogy imádkozzon az elöljárókért, az evangélium pedig egy imádkozó elöljáróról szól: a kafarnaumi századosról, akinek beteg az egyik szolgája. A százados szerette a népet, még ha külföldi is volt, és szerette a szolgát is, ezért aggódott érte. „Ez az ember szükségét érezte annak, hogy imádkozzon – jegyezte meg a pápa. – Nemcsak azért, mert szeretett, hanem azért is, mert tudta, hogy nem ura mindennek, nem az övé a végső hatalom. Tudta, hogy fölötte ott van valaki más, aki parancsol. Voltak alárendeltjei, a katonák, de ő maga is alárendelt helyzetben volt, és ez arra sarkallja őt, hogy imádkozzon. Az elöljáróban megvan ez a kötelességtudat, tehát imádkozik. Ha nem imádkozik, akkor bezárkózik, és csak önnön magára vagy pártjára hivatkozik, és ebből a körből nem képes kilépni: önmagába zárkózott ember. De amikor látja a valós problémákat, és tudatában van alárendelt mivoltának, annak, hogy van nála hatalmasabb is – kinek is van nagyobb hatalma egy elöljárónál? A népnek, amely hatalmat adott neki, és Istennek, akitől a népen keresztül érkezik a hatalma. Amikor az elöljáróban megvan ennek az alárendeltségnek a tudata, akkor imádkozik.”

Ferenc pápa a közhatalmat gyakorlók imájának fontosságára hívta fel a figyelmet, mert ez az ima annak a népnek a javát szolgálja, melyet rájuk bíztak. Példának említett egy elöljárót, akivel beszélgetett, s aki bokros teendői dacára mindennap két órát töltött csöndben Isten előtt. „Kérni kell tehát Istentől a kegyelmet, hogy jól kormányozzon, mint Salamon, aki nem aranyat és gazdagságot kért Istentől, hanem bölcsességet a kormányzáshoz. Az elöljáróknak kérniük kell ezt a bölcsességet az Úrtól. Nagyon fontos, hogy az elöljárók imádkozzanak, és kérjük az Úrtól, hogy ne fossza meg őket annak a tudatától, hogy alárendeltek Istennek és a népnek: hogy erejük ott van, nem pedig egy kis csoportba vagy önmagukba zárkózva. Ha pedig valaki azzal érvel, hogy ő agnosztikus vagy ateista, annak a pápa ezt üzeni: ha nem tudsz imádkozni, nézz szembe a lelkiismereteddel, néped bölcseivel, de ne maradj magadra pártod egy szűk csoportjával” – tanácsolta Ferenc pápa.

A szentleckében Szent Pál arra buzdít, hogy imádkozzunk a királyokért, hogy békés, nyugodt és méltó, Istennek szentelt életet élhessünk. Ferenc pápa megjegyezte, hogy amikor egy kormányzó olyat tesz, ami nem tetszik nekünk, akkor kritizáljuk, vagy ellenkező esetben dicsérjük. „Nem hagyhatjuk magukra a vezetőinket: imáinkkal kell kísérnünk őket – figyelmeztetett a Szentatya. – A keresztényeknek imádkozniuk kell az elöljárókért. »De atyám, hogyan imádkozhatom ezért az emberért, aki annyi rosszat tesz?« Annál inkább szüksége van rá. Imádkozz, tarts bűnbánatot ezért az elöljáróért. Ez a közbenjáró ima – nagyon szép, ahogy Szent Pál mondja – minden királyért, mindazokért, akik hatalmon vannak. Miért? Hogy békés és nyugodt életünk legyen. Amikor az elöljáró szabad, és békében kormányozhat, annak a nép a haszonélvezője.”

Ferenc pápa hétfő reggeli szentmiséje végén arra kérte a híveket, hogy szánjanak rá mindössze öt percet a nap során, és tartsanak lelkiismeret-vizsgálatot az elöljárókért való imáról. Ha vezetők vagyunk, kérdezzük meg magunktól: „Imádkozom-e ahhoz, aki nekem a hatalmat adta a népen keresztül?” Ha nem elöljárók vagyunk, akkor ezt kérdezzük: „Imádkozom-e a vezetőkért? Igen, ezért vagy azért igen, mert szeretem; amazokért nem. Pedig nekik van rá nagyobb szükségük! Minden vezetőért imádkozom?” „És ha a lelkiismeret-vizsgálat végén úgy találjátok, hogy nem imádkoztatok a vezetőkért, gyónjátok ezt meg. Ugyanis bűn nem imádkozni az elöljárókért” – zárta homíliáját a pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír