Szeptember 10-én, kolumbiai apostoli útjának utolsó napján a Szentatya Cartagenában, a Claver Szent Péternek szentelt templom melletti téren imádkozta el az Úrangyalát a téren egybegyűlt hívekkel. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim!

Kevéssel azelőtt, hogy beléptem ebbe a templomba, ahol Claver Szent Péter ereklyéit őrzik, megáldottam rendkívüli szegénységben élő emberek ellátására szánt két intézmény alapkövét, és meglátogattam Lorenza asszony házát, ahol ő mindennap számos fivérünket és nővérünket fogadja, hogy ételt és szeretetet adjon nekik. Ezek a találkozások nagyon jót tettek nekem, mert ezeken a helyeken kézzelfogható Isten szeretete, amely konkréttá, mindennapivá teszi magát.

Közösen elimádkozzuk majd az Úrangyalát, amellyel az Ige megtestesülésére emlékezünk. Máriára is gondolunk, aki foganta és világra hozta Jézust. Ma délelőtt úgy szemléljük Máriát, hogy Chiquinquirái Szent Szűzként szólítjuk meg. Mint tudjátok, hosszú időn keresztül elhagyatva állt ez a kép, kifakult, elszakadt és kilyukadt. Egy régi rongyos zsákdarabnak nézték, tiszteletlenül kezelték, és a kidobott holmik között végezte. Jött akkor egy egyszerű asszony, a hagyomány szerint María Ramosnak hívták, a Chiquinquirái Szűz első tisztelője, és abba a szövetdarabban valami mást látott. Volt bátorsága és hite ahhoz, hogy azt az elmosódott és megrepedezett képet egy kimagasló helyre tegye, és visszaadja neki elvesztett méltóságát. Meg tudta találni és tisztelni tudta a Fiát karjában hordozó Máriát egy olyan tárgyban, amely mások szemében megvetendő és hasztalan volt.

Ily módon paradigmájává vált mindazoknak, akik valamiképpen megpróbálják visszaadni az élet sebeit hordozó testvérek méltóságát; mindazoknak, akik beletörődés nélkül azon munkálkodnak, hogy méltó lakhelyet építsenek nekik, hogy segítsék őket égető szükségeikben; és főképpen azoknak, akik állhatatosan imádkoznak azért, hogy vissza tudják kapni a tőlük elrabolt istengyermeki méltóság ragyogását.

Az Úr tanít minket az egyszerűek és a semminek látszók példáján keresztül: ha María Ramosnak, ennek az egyszerű asszonynak megadta a kegyelmet, hogy meglássa a Szűz képét annak a szakadt vászonnak a szegénységében, ha Isabelnek, egy őslakos asszonynak, és fiának, Miguelnek megadta a képességet, hogy elsőként lássák meg benne a Szűz megtisztított és felújított képét. Ők voltak ugyanis az elsők, akik egyszerű szemükkel meglátták az egyszerű vászondarabban a teljesen újat, az isteni fény ragyogását, mely átalakít és újjáteremt mindent. A szegények, az egyszerűek, az Isten jelenlétét meglátók azok, akiknek nagyobb világossággal feltárul Isten szeretetének misztériuma. Ők, a szegények és egyszerűek voltak az elsők, akik meglátták a Chiquinquirái Szent Szüzet, és akik az ő misszionáriusaivá, a Szűz szépségének és szentségének hirdetőivé váltak.

Ebben a templomban fogjuk kérni Máriát, aki „az Úr szolgálóleányának” nevezte magát, és Claver Szent Pétert, aki „a feketék rabszolgája örökre”, ahogyan ünnepélyes fogadalomtétele napján elnevezte magát. Claver Péter várta azokat a hajókat, amelyek Afrikából az Újvilág legnagyobb rabszolgapiacára érkeztek. Sokszor csak gesztusokkal, evangelizáló mozdulatokkal fogadta őket, mivel a nyelvek különbözősége miatt nem tudtak beszélni egymással. De egy simogatás többet mond minden nyelvnél. Claver Szent Péter tudta, hogy a szeretetnek, az irgalomnak a nyelvét mindenki megérti. A szeretet ugyanis segít megérteni az igazságot, és az igazság a szeretet tetteit igényli: ezek együtt járnak, nem lehet szétválasztani őket. Amikor undort érzett velük szemben – mert szegénykék undorító állapotban érkeztek –, akkor Claver Péter megcsókolta sebeiket.

Hősiességig menően mértékletes és szeretetteljes volt, sok száz magányos embernek nyújtott vigaszt, de amikor meghalt, nem övezte megbecsülés, elfeledkeztek róla, és életének utolsó négy évét betegen a cellájában töltötte, rendkívül elhanyagolt állapotban. Így fizet vissza a világ; Isten másképp fizetett vissza neki.

Claver Szent Péter bámulatos felelősségérzetről és odafigyelésről tett tanúságot, amilyet mindannyiunkat gyakorolnunk kell testvéreink felé. Ezt a szentet igaztalanul azzal vádolták, hogy buzgóságában meggondolatlan, kemény kritikát és állandó támadást kellett elviselnie azok részéről, akik attól tartottak, hogy szolgálata veszélyezteti a nagy nyereséggel járó rabszolgakereskedelmet.

Ma is, Kolumbiában és a világban, emberek milliói vannak, akiket eladnak rabszolgaként, vagy akik egy kis emberséget, egy kis gyengédséget koldulnak, akik útnak indulnak a tengeren vagy gyalogosan, mert méltóságuktól és jogaiktól kezdve mindenüket elveszítették.

A Chiquinquirái Szűz Mária és Claver Szent Péter arra hív minket, hogy dolgozzunk minden testvérünk méltóságáért, különösen a szegényekért és a társadalom által kiselejtezettekért, az elhagyatottakért, az emigrálókért, az erőszakot szenvedőkért, az emberkereskedelem áldozataiért. Valamennyien méltósággal rendelkeznek, és Isten élő képmásai. Mindannyian Isten képére és hasonlatosságára teremtettünk, és Szűz Mária mindannyiunkat mint szeretett gyermekét tart karjában.

Forduljunk most imánkkal a Szűzanyához, hogy segítsen felfedeznünk korunk minden emberében, férfiakban és nőkben, Isten arcát.

A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:

Kedves testvéreim! Erről a helyről szeretném biztosítani imámról Latin-Amerika minden egyes országát, közelsége miatt különösen is Venezuelát. Lélekben közel vagyok annak a szeretett nemzetnek minden gyermekéhez, és mindazokhoz, akik befogadásra leltek ezen a kolumbiai földön. Ebből a városból, az emberi jogok székhelyéről felhívást teszek közzé annak érdekében, hogy utasítsanak el minden erőszakot a közéletben, és találjanak megoldást a súlyos válságra, amely mindenkit sújt, különösen is a társadalom legszegényebb és legnagyobb kiszolgáltatottságban élő tagjait. A Boldogságos Szűz Mária járjon közben az egész világért és minden egyes gyermekéért!

Köszöntelek titeket is, akik jelen vagytok, és különböző helyekről érkeztetek, de azokat is, akik rádión vagy televízión keresztül követik ezt a látogatást. Szép vasárnapot kívánok mindenkinek. Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem!

Most pedig szeretnélek megáldani titeket. Mielőtt megkapnátok az áldást, egy kis csendben, mindannyian idézzétek fel szívetekben azokat a személyeket, akiket leginkább szerettek, és azoknak a nevét is, akiket nem szeretünk; azoknak az embereknek a nevét, akik szeretnek minket, és azoknak az embereknek a nevét, akikről tudjuk, hogy nem szeretnek minket. Mindannyiukért kérjük az áldást, mindannyiukért.

[Csendes imádság.]
[Áldás.]

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: L’Osservatore Romano

Magyar Kurír