Kedves testvérek, jó napot kívánok! Ti nem féltek az esőtől, rendesek vagytok! – kezdte december 26-án, délben az Úrangyala elimádkozásakor mondott beszédét Ferenc pápa. A szakadó eső és az erős szél ellenére Karácsony másnapján is hívek sokasága töltötte meg a Szent Péter teret.

A Szentatya a következő beszéddel fordult hozzájuk: Karácsony liturgiája nyolc napon át tart: az öröm időszaka ez Isten egész népe számára. Karácsony nyolcadának ezen a második napján, Karácsony örömébe beékelődik Szent István, az egyház első vértanújának ünnepe. Az Apostolok Cselekedeteinek könyve (6,5) úgy mutatja be Szent Istvánt, mint „akit a hit és a Szentlélek töltött el”. Másik hat személlyel együtt kiválasztották, hogy szolgálja a jeruzsálemi első közösség özvegyasszonyait és szegényeit. A szentírási szakasz elbeszéli vértanúsága történetét: egy heves beszéd után, ami haragra gerjesztette a főtanács tagjait, Istvánt a városon kívülre vonszolták és ott megkövezték. István úgy halt meg, mint Jézus, gyilkosai bűnének megbocsátásáért esedezett: „Uram, ne ródd föl nekik ezt a bűnt!” (7,55-60).

Karácsony örömteli hangulatába ez a megemlékezés látszólag nem illik bele. Karácsony ugyanis az élet ünnepe. A derű és a béke örömeivel tölt el; miért kell megtörni a varázslatot egy ilyen kegyetlen erőszakos cselekedettel? Valójában, a hit távlatában Szent István ünnepe tökéletes összhangban van Karácsony mély jelentésével. A vértanúságban ugyanis az erőszakot legyőzi a szeretet, a halált legyőzi az élet. Az egyház a vértanúk áldozatában „égi születésüket” látja. Tehát ma István „születését” ünnepeljük, amely Krisztus Karácsonyából fakad. Jézus, az őt szeretők halálát új élet hajnalává alakítja át!


István vértanúságában megismétlődik ugyanaz a szembesülés a jó és a rossz, a gyűlölet és a megbocsátás, a szelídség és az erőszak között, amely Krisztus Keresztjében érte el csúcspontját. Az első vértanú emlékezete tehát máris eloszlatja Karácsony hamis képét: azt a mesebeli és édeskés képet, amely az evangéliumban nem létezik! A liturgia visszavezet bennünket a Megtestesülés hiteles értelméhez, összekapcsolva Betlehemet a Kálváriával és emlékeztetve rá, hogy az isteni üdvösség magába foglalja a bűn elleni küzdelmet, a Kereszt szűk kapuján halad át. Ez Jézus útja, amelyet világosan megjelölt tanítványai számára, mint ahogy ezt a mai evangélium bizonyítja: „Miattam mindenki meggyűlöl titeket, de aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül” (Mt 10,22).

Ma tehát különösen is imádkozzunk azokért a keresztényekért, akik diszkriminációt szenvednek a Krisztusról és az evangéliumról tett tanúságuk miatt. Álljunk közel ezekhez a testvéreinkhez, akiket Szent Istvánhoz hasonlóan igazságtalanul vádolnak és akik különféle erőszak tárgyaivá válnak – mondta Ferenc pápa, majd így folytatta: „Biztos vagyok benne, hogy sajnos ma, többen vannak, mint az egyház első időszakaiban. Nagyon sokan vannak! Egy perces csöndes imát kérek tőletek ezekért a testvéreinkért. És ajánljuk őket a Szűzanya oltalmába – kérte Ferenc pápa.

A keresztények számára ez nem okoz meglepetést, mert Jézus előre bejelentette, hogy (az életáldozat) jó alkalom a tanúságtételre. Azonban polgári szinten az igazságtalanságot fel kell jelenteni és ki kell küszöbölni. Mária, Vértanúk Királynője, segíts bennünket, hogy Karácsonyt azzal a hitbuzgalommal és szeretettel éljük meg, amely felragyog Szent Istvánban és az egyház minden vértanújában.

Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa köszöntötte a családokat, a plébániai csoportokat, a társulatokat és az egyes híveket, akik Rómából, Olaszországból és a világ számos részéből érkeztek. Ezekben a napokban, amikor megállnak a jászol előtt, hogy csodálják Máriát és Józsefet a Gyermek mellett, mindenkiben éledjen fel a kölcsönös szeretet nagyelkű elkötelezettsége. A családokban, a különböző közösségekben éljék meg az egyetértés és a testvériség légkörét, amely olyan kedvező a közjó számára.

Szép karácsonyi ünnepeket és jó ebédet kívánok, a viszontlátásra! – búcsúzott végül a hívektől Ferenc pápa.

Vatikáni Rádió/CTV/Magyar Kurír