Ferenc pápa homíliája kezdetén visszautalt a napi olvasmány (Jón 3,1–10) előzményére. Amikor Isten első alkalommal küldte Jónást Ninivébe, hogy a várost megtérésre bírja, Jónás nem engedelmeskedett, máshová ment, távol az Úrtól, mert a feladat túl nehéz volt számára. Tengerre szállt Tarzisz felé, de az Úr vihart bocsátott rájuk, mire a tengerbe vetik a prófétát, mert a hajón lévők őt tartják a vihar okának. A tengerben elnyelte őt egy cethal, majd három napot és három éjjelt követően a cet partra vetette őt. Jézus magára veszi Jónás alakját, és így a cet gyomrában töltött három nap a Feltámadás előjele lett. 

Ferenc pápa ezután tért rá elmélkedésében a napi olvasmányra: Isten újból szólt Jónáshoz, aki ezúttal engedelmeskedett neki. Elment Ninivébe, és a nép hitt a szavának és meg akart térni, olyannyira, hogy az Isten magába szállt, „megbánta a rosszat, amivel fenyegette őket”, és nem tette meg.

A csökönyös Jónás – mert ez a történet egy csökönyös ember története – miután jól végezte a dolgát, elment. A pápa hozzátette: holnap majd olvassuk a történet végét, amelyben Jónás megharagszik, amiért az Úr „túlságosan” irgalmas, és az ellenkezőjét tette annak, amivel épp a próféta ajka által fenyegette meg a népet. Jónás emiatt szemrehányást tett az Úrnak, majd kiment a városból, kunyhót épített magának, és várta, mit csinál majd az Úr, mert azt remélte, hogy elpusztítja a várost. Az Úr ekkor egy ricinusbokrot növesztett, hogy árnyékot adjon neki. Ám a ricinus hamarosan elszáradt. Jónás újból méltatlankodott, ezért az Úr így szólt hozzá: Te szánod a növényt, amelyért semmit sem fáradoztál, hogy ne kellene nekem szánnom a nagy Ninivét?

Jónás csökönyös, makacsul ragaszkodik a hitbeli meggyőződéséhez, az Úr pedig makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy irgalmas legyen – állapította meg a pápa. Nem hagy minket nyugton, kopogtat szívünk ajtaján a végtelenségig. Jónás csökönyös, mert a hitet feltételekkel értelmezi. Jónás a „feltéve, ha” keresztények, a feltételt szabó keresztények előképe: „Én keresztény vagyok, feltéve, ha a dolgok úgy alakulnak…”. „Nem, nem – mondják az ilyen emberek –, ezek a változások nem keresztényiek! Ez eretnekség! Ez nem helyes!” Ezek olyan keresztények, akik feltételhez kötik a hitet és Isten művét.

Ferenc pápa szerint ez a „feltéve, ha” magatartás sok keresztényt bezár saját gondolatrendszerébe, akik végül egy ideológiánál kötnek ki. Ma különösen sokan járják ezt az utat, és ezek a keresztények félnek. Félnek növekedni, félnek az élet, az Úr, a történelem kihívásaitól, hozzátapadnak a meggyőződéseikhez, ideológiájukhoz. Ezek a keresztények jobban szeretik az ideológiát a hitnél, eltávolodnak a közösségtől, félnek attól, hogy magukat Isten kezébe tegyék, előszeretettel megítélnek mindent, de csak saját kicsinyes szívükből kiindulva.

Az Úr azonban nem utálkozik a dolgok fölött, irgalommal közeledik minden emberi helyzethez, a bűneink miatt sem utálkozik. Ő mindig közel jön, megsimogatja a leprásokat, a betegeket. Hiszen ő azért jött, hogy gyógyítson, hogy üdvözítsen, nem pedig, hogy elítéljen – zárta kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatikan News

Magyar Kurír