Szent Pál erőteljes kifejezését, amelyet az első korinthusi levél elején olvasunk, és amely ma este elhangzott a liturgiában, kanadai keresztény testvéreink egy csoportja választotta ki az idei ökumenikus imahét elmélkedéseinek vezérfonalául.

Az apostol nagy szomorúsággal vette tudomásul, hogy a korinthusi keresztények pártokra szakadtak. Van, aki azt állítja, hogy „én Pállal tartok”; egy másik azt mondja: „én Apollóé vagyok”, egy harmadik: „én viszont Kéfással tartok” – végül van, aki azt állítja: „én pedig Krisztussal” (vö. 12). Pál azokat sem dicsérheti, akik Krisztussal kívánnak tartani, mert arra használják fel az egyetlen Üdvözítő nevét, hogy elkülönítsék magukat a többi testvértől a közösségen belül. Más szóval: minden egyes személy egyéni tapasztalata, utalás a közösség néhány jelentős személyiségére, a mások hite megítélésének mércéjévé válik.

A megosztottság e helyzetében Pál arra buzdítja a korinthusi keresztényeket, hogy a „mi Urunk Jézus Krisztus nevére” legyenek egységesek a beszédben, vallják ugyanazt mindnyájan, hogy ne szakadjanak pártokra, hanem forrjanak össze tökéletes egységben, gondolatban és fölfogásban (vö. 10).

Az a szeretetközösség azonban, amelyre az apostol szólít fel, nem lehet emberi stratégiák gyümölcse. A testvérek közötti tökéletes egység ugyanis csak akkor lehetséges, ha ugyanaz a gondolatuk és érzésük, mint Jézus Krisztusnak (vö. Fil 2,5). „Ma este, miközben itt imára összegyűltünk, érezzük, hogy Krisztus, akit nem lehet szétszakítani, magához akar vonzani bennünket, szíve érzéseihez. Ő maradéktalanul és bizalommal átadta önmagát az Atyának, radikálisan kiüresítette önmagát az emberiség iránti szeretetéből. Csak Ő lehet a kezdete, oka és mozgató ereje egységünknek” – mondta homíliájában Ferenc pápa.

„Jelenlétében még inkább tudatára ébredünk annak, hogy nem tekinthetjük úgy az Egyházban a megosztottságot, mint egyfajta természetes jelenséget, amely elkerülhetetlen minden társulási forma esetében. A mi megosztottságaink megsebzik Krisztus testét, megsebzik a tanúságot, amelyet róla kell tennünk a világban” –fogalmazott a Szentatya.

A II. Vatikáni Zsinat ökumenizmusról szóló dekrétuma, Szent Pál előbb említett szövegére utalva jelentőségteljesen megállapítja: „Az Úr Krisztus ugyanis egy és egyetlen Egyházat alapított, mégis több keresztény közösség mutatkozik úgy az emberek előtt, mint Jézus Krisztus igazi öröksége; valamennyien az Úr tanítványának vallják ugyan magukat, de különbözőképpen vélekednek, és külön utakon járnak, mintha maga Krisztus oszlott volna meg. Ez a megosztottság kétségkívül ellentmond Krisztus akaratának, botránkoztatja a világot és károsítja a legszentebb ügyet, az evangélium hirdetését minden ember számára” – idézett a pápa az Unitatis redintegratio kezdetű zsinati dekrétum első pontjából.

„Mindnyájunkat megkárosítottak a megosztottságok! Senki sem akar közülünk botránnyá válni! Ezért mindnyájan együtt haladunk, testvérként az egység felé vezető úton, egységet alkotva menet közben, azt az egységet, amely a Szentlélektől származik, és amely egy páratlan sajátosságot hoz el nekünk, amelyre csak a Szentlélek képes: a kiengesztelődött különbözőséget! Az Úr mindannyiunkat vár, mindnyájunkat elkísér: mindnyájunkkal velünk van az egység felé vezető úton!” – mondta rögtönzött szavakkal Ferenc pápa.

„Kedves barátaim! Krisztust nem lehet szétszakítani! Ez a bizonyosság bátorítson és támogasson bennünket, hogy alázattal és bizalommal folytassuk utunkat a minden Krisztusban hívő közötti teljes és látható egység helyreállítása felé.”

A Szentatya utalt Boldog XXIII. János és Boldog II. János Pál pápák művére. Kifejtette: „mindketten megérlelték életük során annak a tudatát, hogy mennyire sürgető az egység ügye. Amikor megválasztották őket Péter székébe, határozottan vezették az egész katolikus nyájat az ökumenizmus útjain: János pápa új, addig szinte elképzelhetetlen utakat nyitott meg, János Pál pápa pedig az ökumenikus párbeszédet mind hétköznapi dimenziót jelölte meg, amely elválaszthatatlan minden egyház életétől.

Hozzájuk kapcsolódik VI. Pál pápa is, aki szintén fontos főszereplője volt a párbeszédnek. Éppen ezekben a napokban emlékezünk arra a történelmi, baráti ölelésre, amely közte és Athenagorasz konstantinápolyi pátriárka között történt Jeruzsálemben ötven évvel ezelőtt.

Ezeknek a pápáknak a műve azt eredményezte, hogy az ökumenikus dimenzió Róma püspöke szolgálatának alapvető aspektusává vált. Ma nem lehetne maradéktalanul meghatározni a péteri szolgálatot anélkül, hogy bele ne foglalnánk ezt a nyitást a minden krisztushívővel való dialógus felé.

Azt is mondhatjuk, hogy az ökumenikus előrehaladás lehetővé tette, hogy elmélyítsük Péter utóda szolgálatának megértését és bíznunk kell abban, hogy ez a jövőben is ilyen irányban folytatódik. Miközben hálával tekintünk azokra a lépésekre, amelyeket az Úrnak köszönhetően idáig megtehettünk, és anélkül, hogy elrejtenénk a nehézségeket, amelyekkel ma az ökumenikus párbeszédnek szembe

kell néznie, kérjük, hogy mindnyájan magunkra ölthessük Krisztus érzéseit, hogy az ő általa akart egység felé haladhassunk. Együtt haladni már azt jelenti, hogy egységet alkotunk!”

A pápa szívélyes és testvéri üdvözlettel fordult Gennadios metropolitához, a konstantinápolyi ökumenikus pátriárkátus képviselőjéhez, David Moxon érsekhez, az Anglikán Közösség, a Canterbury érsek római személyes képviselőjéhez és minden egyház és egyházi közösség jelen lévő tagjaihoz.

„Ezzel a két testvérünkkel, mindenki képviseletében, imádkoztunk Pál sírjánál és ezt mondtuk: Imádkozzunk, hogy Ő segítsen bennünket ezen az úton, az egységnek, a szeretetnek ezen az útján, az egység útján haladva! Az egység nem csodaként valósul majd meg: az egység menet közben jön létre, a Szentlélek hozza létre útközben. Ha nem haladunk együtt, ha nem imádkozunk egymásért,

ha nem működünk együtt annyi mindenben, amit a világon tehetünk Isten népéért, akkor nem valósul meg az egység! Ezen az úton haladva, lépésről lépésre, az egységet nem mi teremtjük meg, hanem a Szentlélek, aki látja jóakaratunkat.

Kedves Testvérek! Imádkozzunk az Úr Jézushoz, aki teste élő tagjaivá tett bennünket, hogy szoros egységben maradjunk Vele. Segítsen bennünket, hogy leküzdjük konfliktusainkat, megosztottságainkat és önzéseinket és emlékezzünk rá, hogy az egység mindig magasabb rendű a konfliktusnál! Segítsen, hogy egyetlen erő, a szeretet ereje egyesítsen bennünket, amelyet a Szentlélek áraszt szívünkbe (vö. Róm 5,5). Ámen.”

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír