December 9-én délben a Szentatya elimádkozta az Úrangyala imát a Szent Péter téren egybegyűlt zarándokokkal. Hangsúlyozta, hogy nekünk is tudnunk kell változtatni magatartásunkon, nyitnunk kell mások felé, reményt és vigaszt kell vinnünk az embereknek.

Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Múlt vasárnap a liturgia arra hívott, hogy virrasztással és imádsággal éljük meg az adventi időszakot, az Úrra való várakozást: „virrasszatok” és „imádkozzatok”. Ma, advent második vasárnapján, arra kapunk útmutatást, hogyan töltsük meg tartalommal, hogyan tegyük konkréttá ezt a várakozást: elindulva a megtérés útján. Az út vezetőjeként az evangélium Keresztelő János alakját állítja elénk, aki „bejárta a Jordán egész környékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára” (Lk 3,3). A Keresztelő küldetésének bemutatására Lukács evangélista Izajás ősi jövendölését használja fel, mely így szól: „A pusztába kiáltónak a szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el!” (Lk 3,4–5).

Az érkező Úr előtti út készítéséhez számot kell vetni a megtérés követelményeivel, melyre a Keresztelő hív. Melyek a megtérés követelményei? Mindenekelőtt be kell tömködnünk azokat a repedéseket, amelyeket rideg és közönyös magatartásunk okozott, meg kell nyílnunk mások felé, ugyanazokkal az érzelmekkel, amelyek Jézust töltötték el, vagyis azzal a szívélyességgel és testvéri odafigyeléssel, mely magáénak érzi a felebarát szükségeit. Tehát be kell tömködnünk a ridegség okozta repedéseket! Nem lehet szeretetkapcsolatunk, testvéri kapcsolatunk felebarátunkkal, ha „kátyúk” vannak, ahogyan nem tudunk haladni olyan úton sem, amely tele van kátyúval. Változtatnunk kell magatartásunkon! S mindezt úgy, hogy különösen odafigyelünk a rászorulókra. Aztán le kell csiszolnunk a büszkeség és gőg okozta érdességet is. Sokan vannak, akik anélkül, hogy észrevennék, büszkék és fanyarok, nem ismerik a szívélyességet. Ezt le kell győzni, és konkrét gesztusokkal ki kell békülni testvéreinkkel, bocsánatot kell kérnünk bűneinkért. Nem könnyű kiengesztelődni. Mindig arra gondolunk: „Ki teszi meg az első lépést?” Az Úr segít nekünk, ha jó szándék vezet bennünket. A megtérés ugyanis akkor teljes, ha alázatosan beismerjük hibáinkat, hűtlenségeinket, mulasztásainkat.

Hívő ember az, aki közelítve testvéréhez, Keresztelő Jánoshoz hasonlóan utakat készít a pusztában, vagyis a remény távlataira mutat a kudarctól és vereségtől terhelt, kiúttalan élethelyzetekben. Nem adhatjuk meg magunkat a bezárkózás és elutasítás negatív helyzetei előtt, nem hagyhatjuk, hogy legyőzzön bennünket a világ mentalitása, mert életünk középpontja Jézus és az ő világosságot, szeretetet és vigasztalást adó szava. Ő a középpont! A Keresztelő erélyesen, szigorúan szólította fel korának embereit megtérésre. Ugyanakkor tudott meghallgatni, képes volt gyengéd gesztusokra, a megbocsátás gesztusaira az emberek sokasága felé, akik hozzá járultak, hogy megvallják bűneiket és megkeresztelkedjenek nála a bűnbánat keresztségével.

Keresztelő János tanúságtétele segít bennünket, hogy tudjunk fejlődni életvezetésünkben megmutatkozó tanúságtételünkkel. Prédikálásának tisztasága, igazságot kimondó bátorsága fel tudta ébreszteni a régóta szendergő reményteli várakozásokat a Messiásra. Ma is, Jézus tanítványainak is az a feladata, hogy az ő alázatos, mégis bátor tanúi legyenek, hogy reményt öntsenek az emberekbe, megértessék, hogy mindenek ellenére Isten országa nap nap után folytonosan épül a Szentlélek erejében. Gondolkodjunk el mindannyian: hogyan tudok változtatni valamit magatartásomon, amivel készíteni tudom az utat az Úr előtt?

Szűz Mária segítsen, hogy nap nap után készítsük az Úr útját, magunkon kezdve; és hogy a béke, az igazságosság és a testvériség magjait hintsük rendíthetetlen türelemmel magunk körül!

A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:

Kedves testvéreim! Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, Rómából, Olaszországból és a világ sok részéből érkezett zarándokok!

Külön is üdvözlöm az Orvieto-Todi-i egyházmegye számos fiatalját. Köszönöm, [hogy eljöttetek] szép adventet!

Köszöntöm a trapani, caltagironei és brontei híveket, valamint a Bergamo melletti Almè oratóriumának bérmálkozóit.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír