Ferenc pápa beszédét teljes egészében közreadjuk, magyar fordításban.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

Ma, az adventi idő első vasárnapján, új liturgikus év kezdődik. Az advent e négy hetében a liturgia felkészít bennünket a karácsonynak, Jézus születésének ünneplésére, de közben arra is emlékeztet, hogy ő mindennap jön az életünkbe, és dicsőségesen visszatér majd az idők végén. Ez a bizonyosság arra késztet, hogy bizalommal tekintsünk a jövőbe, ahogyan Izajás próféta biztat bennünket, aki Istentől ihletett hangjával végigkíséri egész adventi utunkat.

A mai olvasmányban Izajás megjövendöli, hogy „az utolsó időkben az Úr házának hegye szilárdan áll majd a hegyek tetején és magasabb lesz a halmoknál; odaözönlenek mind a nemzetek” (Iz 2,2). Az Úr jeruzsálemi templomát olyan helyként mutatja be, amely felé az összes nép tart, és amelynél az összes nép találkozik. Isten Fiának megtestesülése után maga Jézus nyilatkoztatta ki magát igazi templomként. Ezért Izajás csodálatos látomása isteni ígéret, és arra sürget bennünket, hogy kezdjünk el zarándokolni, induljunk útnak Krisztus, az egész történelem értelme és célja felé. Akik igazságosságra éheznek és szomjaznak, azok azt csak az Úr útjain járva találhatják meg; ellenben a rossz és a bűn abból származik, hogy az egyének és a társadalmi csoportok inkább önző érdekek által diktált utakon járnak, melyek konfliktusokhoz és háborúkhoz vezetnek. Az advent kiváló időszak arra, hogy fogadjuk Jézus eljövetelét, aki a béke hírnökeként jön, hogy megmutassa nekünk Isten útjait.

A mai evangéliumban Jézus arra buzdít, hogy álljunk készen eljövetelére: „Virrasszatok hát, mert nem tudjátok, melyik napon jön Uratok!” (Mt 24,42).

A virrasztás nem azt jelenti, hogy testi szemünk nyitva van, hanem azt, hogy szabad a szívünk, és helyes irányba figyel, vagyis kész adni és szolgálni.

Ezt jelenti a virrasztás! Az álmot, amelyből fel kell ébrednünk, a közömbösség, a hiúság, a valódi emberi kapcsolatok kiépítésére való képtelenség, a magányos, elhagyott vagy beteg testvér felkarolására való képtelenség jelenti. Az érkező Jézus várásának tehát a virrasztás melletti elkötelezettséggé kell válnia. Mindenekelőtt arra van szükség, hogy tudjunk elcsodálkozni Isten cselekvésén, meglepetésein, és hogy neki adjuk az első helyet. A virrasztás konkrétan azt is jelenti, hogy odafigyelünk nehéz helyzetben lévő felebarátunkra, engedjük, hogy megszólítsanak szükségletei, és nem várjuk meg, míg ő kér segítséget, hanem megtanuljuk a megelőzést, az előre látást, ahogyan Isten teszi mindig velünk.

Mária, a virrasztó szűz és a remény anyja, vezessen bennünket ezen az úton, segítsen figyelmünket az „Úr hegye” felé fordítani, mely Jézus Krisztusnak a képe, aki minden embert és minden népet vonz magához.

A Szentatya szavai az Angelus után:

Kedves testvérek!

Aggodalommal követem az iraki helyzetet. Fájdalommal hallottam, hogy az elmúlt napokban zajló tüntetések kemény reakciót váltottak ki, mely tucatnyi áldozatot szedett. Imádkozom a halottakért és a sebesültekért; közel vagyok családtagjaikhoz és az egész iraki néphez; békéért és egyetértésért imádkozom Istenhez.

A Világiak, Család és Élet Dikasztériuma egy új szervezetet állított fel, az Ifjúság Nemzetközi Tanácsadó Testületét, amely húsz, sokféle földrajzi és egyházi háttérrel rendelkező fiatalból áll. Ez konkrét válasz a múlt évben tartott, a fiataloknak szentelt szinódus kérésére (vö. Záródokumentum, 123). Ennek a testületnek az a feladata, hogy segítse megérteni a fiatalok látásmódját az ifjúságpasztoráció prioritásairól és más, általánosabb érdeklődésre számot tartó témákról. Imádkozunk érte!

Köszöntelek mindannyitokat, rómaiak és különböző országokból jött zarándokok! Külön is köszöntöm a Lengyelországból érkezett hívőket és a bukaresti gyermekkórust.

Üdvözlöm Giulianova Lido-i, a nettunói és a jesi csoportot; valamint a cavarzerei zarándokokat, a „Serafin” kórussal együtt, és az olaszországi Román Egyesületet.

Ma délután Greccióba megyek, arra a helyre, ahol Szent Ferenc elkészítette az első betlehemet. Ott aláírok egy levelet a betlehem értelméről és értékéről. A betlehem a keresztény hit egyszerű és csodálatos jele. Ez egy rövid levél, amely jó segítséget nyújthat a karácsonyra való felkészüléshez. Kísérjetek imáitokkal ezen az úton!

Szép vasárnapot és jó adventi utat kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne felejtsetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír