A Szentatya május 30-án folytatta a bérmálásról megkezdett katekézissorozatát. A keresztség és a bérmálás közötti szoros kapcsolatról elmélkedve kiemelte, hogy a bérmálásban tudatosan is befogadjuk a Lelket, aki bennünk működve lehetővé tudja tenni, hogy tanúságot tegyünk életünkkel Krisztusról.

Ferenc pápa katekézisének fordítását teljes terjedelmében közreadjuk.

Kedves testvéreim!

Folytatjuk a bérmálásnak a témáját, és ma „ennek a szentségnek az egész keresztény beavatással való szoros összefüggését” [1] szeretném kiemelni.

Mielőtt megkapják a Lélekkel történő felkenést, mely hitelesíti és megerősíti a keresztség kegyelmét, a bérmálkozóknak meg kell újítaniuk azokat az ígéreteket, amelyeket egykor szüleik és keresztszüleik tettek. Most ők maguk vallják meg az Egyház hitét, készek arra, hogy „hiszem”-mel válaszoljanak a püspök által feltett kérdésekre, és különösen is készek arra, hogy higgyenek „a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, akiben a mai napon a bérmálás által különleges módon részesülnek úgy, amint pünkösdkor az apostolok részesültek”. [2]

Mivel a Szentlélek eljövetele imában elmélyült szíveket igényel (vö. ApCsel 1,14), a közösség csendes imája után a püspök, kezeit a bérmálkozók fölé tárva, könyörögve kéri Istent, hogy árassza rájuk az ő vigasztaló Szentlelkét. A Lélek egy (vö. 1Kor 12,4), de hozzánk jőve magával hozza ajándékainak gazdagságát: a bölcsességet, az értelemet, a tanácsadást, az erősséget, a tudást, jámborságot és az istenfélelmet. [3] Hallottuk [a katekézis előtt] a szentírási szakaszt, amely felsorolja a Szentlélek ajándékait [Gal 5,22–23]. Izajás próféta szerint pedig (Iz 11,2) a Lélek ezt a[z imént említett] hét erényt árasztja ki a Messiásra, hogy az be tudja tölteni küldetését. Szent Pál is megfogalmazza, milyen bőséges gyümölcsöt hoz a Lélek: „szeretet, öröm, béke, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség és önuralom” (Gal 5,22). Az egyetlen Lélek kiosztja sokféle ajándékát, melyek gazdagítják az egyetlen Egyházat: ő a különbözőség szerzője, ugyanakkor az egység megteremtője is. A Lélek tehát egymástól különböző ajándékok gazdagságát adja, ugyanakkor összhangot is teremt, vagyis megteremti mindezeknek a lelki ajándékoknak az egységét, melyeket mi, keresztények kaptunk.

Az apostolok által tanúsított hagyomány szerint a keresztség kegyelmét teljessé tevő Lélek közlése kézrátétel által történik (vö. ApCsel 8,15–17; 19,5–6; Zsid 6,2). Mivel szerették volna jobban kifejezni a Lélek kiáradását, aki teljesen átjárja azt, aki megkapja, ezt a bibliai eredetű mozdulatot elég korán kiegészítették a krizmának nevezett illatos olajjal történő megkenéssel [4], melynek használata a mai napig megmaradt mind Keleten, mind Nyugaton [5].

Az olaj – a krizma – gyógyászati és szépségápoló szer, mely, behatolva a test szövetébe, gyógyítja a sebeket és megillatosítja a testrészeket. Eme tulajdonságai miatt alkalmazza a bibliai és liturgikus képvilág a Szentlélek tevékenységének kifejezésére, aki megszenteli és átjárja a megkereszteltet, és feldíszíti őt karizmáival. A szentséget a püspök úgy szolgáltatja ki, hogy a kézrátétel után megkeni a bérmálkozó homlokát krizmával a következő szavak kísértében: „Vedd a Szentlélek pecsétjét, akit ajándékul kaptál.” [6] A Szentlélek az adott láthatatlan ajándék, a krizma pedig ennek látható pecsétje.

Azáltal, hogy a bérmálkozó a kereszt illatos olajjal rajzolt jelét kapja a homlokára, ezáltal egy kitörölhetetlen lelki jegyet, úgynevezett „karaktert” is kap, amely által Krisztushoz tökéletesebben válik hasonlóvá, és megadja neki a kegyelmet, hogy az ő „jó illatát” árassza az emberek között (vö. 2Kor 2,15).

Hallgassuk meg újra Szent Ambrusnak a frissen bérmáltakhoz intézett felszólítását. Azt mondja: „Emlékezz, hogy megkaptad a Lélek pecsétjét […], és őrizd meg, amit kaptál. Az Atyaisten megjelölt téged, az Úr Krisztus megerősített téged, és zálogként szívedbe helyezte a Lelket!” [7] A Lélek egy meg nem érdemelt ajándék, akit hálával kell fogadnunk, és teret kell engednünk az ő kimeríthetetlen kreativitásának. Gondosan őrzendő ajándék, akire tanulékonyan kell figyelnünk, és engednünk kell, hogy mint gyertyát alakíthasson minket az ő izzó szeretete, hogy „visszatükrözhessük Jézus Krisztust a mai világban”. [8]

JEGYZETEK
[1] II. vatikáni zsinat: Sacrosanctum Concilium liturgikus konstitúció, 71.
[2] A bérmálás szertartása, 23.
[3] Vö. A bérmálás szertartása, 24–25.
[4] Íme, egy részlet a krizma megáldásának imájából: „Kérünk tehát, Urunk, szenteld meg áldásoddal ezt az olajat, gondviselésed ajándékát; itasd át Szentlelked erejével, valamint azzal a hatalmas erővel, amely Krisztusból árad, akinek szent nevéből származik ennek a krizmának az elnevezése, amellyel felszenteled papjaidat, királyaidat, prófétáidat és vértanúidat. […] E kenet járja át őket, szentelje meg őket, hogy a születésükkel együtt járó romlástól megszabadítva és dicsőséged templomává felszentelve a szent élet illatát árasszák.” (Benedizione degli oli [Az olajok megáldása], 22).
[5] Vö. A Katolikus Egyház katekizmusa, 1289.
[6] A „venni a Szentlelket”, „a Szentlélek ajándékát” formula megtalálható: Jn 20,22, ApCsel 2,38 és 10,45–47. [A magyar szertartásban használt fogalmazás: „Vedd a Szentlélek ajándékának jelét.” – A fordító megjegyzése.]
[7] De mysteriis [A szentségek] 7,42: CSEL 73,106; vö. A Katolikus Egyház katekizmusa, 1303.
[8] Örüljetek és ujjongjatok apostoli buzdítás, 23.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír