Kedves testvérek, jó napot kívánok!

Ma tartjuk a Szeplőtelen Szűz Mária főünnepét, mely az adventi időszakra, a várakozás idejére esik: Isten beteljesíti, amit megígért. De a mai ünnepen az hirdettetik nekünk, hogy valami már beteljesült, Szűz Mária személyében és életében. E beteljesedésnek ma mi a kezdetét nézzük, amely még az Úr anyjának születése előtt van. Szeplőtelen fogantatása ugyanis ahhoz a konkrét pillanathoz vezet bennünket, amikor Mária élete anyja méhében „dobogni” kezdett: már ott volt Isten megszentelő szeretete, megóva őt a rossz ragályától, mely az emberi család közös öröksége.

A mai evangéliumban elhangzik az angyal Máriához intézett üdvözlése: „Örülj, kegyelemmel teljes: az Úr veled van” (Lk 1,28). Isten az ő kifürkészhetetlen tervében örökről fogva kegyelemmel teljes, vagyis az ő szeretetével eltöltött teremtménynek gondolta el és akarta. De ahhoz, hogy betölthessenek bennünket, előbb helyet kell adnunk, ki kell üresednünk, félre kell állnunk. Épp úgy, mint Mária, aki tudta, hogyan kell hallgatnia Isten igéjét, és teljesen rábíznia magát az ő akaratára, fenntartás nélkül befogadva az igét életébe. Olyannyira, hogy benne az Ige testté lett. Ez az ő igenjének köszönhetően volt lehetséges. Az angyalnak, aki kéri az ő készségét arra, hogy Jézus anyjává legyen, Mária azt válaszolja: „Íme, az Úr szolgálója vagyok: történjék velem szavad szerint!” (Lk 1,38).

Mária nem veszik el temérdek okoskodásban, nem emel akadályt az Úr elé, hanem serényen rábízza magát, és teret ad a Szentlélek tevékenységének. Azonnal Isten rendelkezésére bocsátja egész lényét és személyes történetét, hogy azokat Isten igéje és akarata alakíthassa és beteljesedéshez vezethesse. Így, tökéletesen megfelelve Isten róla alkotott tervének, Mária „egészen széppé”, „egészen szentté” válik, de az önelégültség leghalványabb árnya nélkül. Mária alázatos. Ő remekmű, ám továbbra is alázatos, kicsiny, szegény. Tükröződik benne Isten szépsége, aki csupa szeretet, kegyelem, önátadás.

Szeretném hangsúlyozni azt a szót, amellyel Mária meghatározza magát, amikor átadja magát Istennek: „az Úr szolgálójának” vallja magát. Mária Istennek mondott igenje kezdettől fogva magában foglalja a szolgálatot és a mások igényeire való odafigyelést.

Erről tanúskodik konkrétan Erzsébet meglátogatása, amely közvetlenül az angyali üdvözletet követi. Az Istennel szembeni készség abban mutatkozik meg, hogy készek vagyunk felvállalni felebarátunk igényeit. Mindezt feltűnés és hivalkodás nélkül, tiszteletbeli helyek keresése nélkül, reklám nélkül, mert a jótékonyságot és az irgalmasság cselekedeteit nem kell trófeaként kiállítani. Az irgalmasság cselekedeteit csendben, titokban végezzük, anélkül, hogy dicsekednénk velük. Közösségeinkben is Mária példáját kell követnünk, a szerénység és az elrejtőzés stílusát gyakorolva.

Anyánk ünnepe segítsen bennünket abban, hogy egész életünket igenné tegyük Istennek, az őt imádás igenjévé, valamint a szeretet és a szolgálat mindennapi gesztusainak igenjévé!

* * *

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvérek!

Tegnap, a guatemalai Huehuetenangóban boldoggá avatták James Millert, a keresztény iskolatestvérek szerzetesét, akit 1982-ben a hit iránti gyűlöletből öltek meg a polgárháború során. A fiatalok eme példamutató nevelőjének vértanúsága, aki életével fizetett a népnek és a guatemalai egyháznak nyújtott szolgálatáért, erősítse meg abban a kedves nemzetben az igazságosságra, a békére és a szolidaritásra irányuló törekvéseket. Tapsoljuk meg az új boldogot!

Holnap Párizsban találkozót tartanak Ukrajna, Oroszország és Franciaország elnökei és Németország szövetségi kancellára – a „Normandia Formátum” néven ismert [csoport] –, hogy megoldásokat találjanak a Kelet-Ukrajnában évek óta zajló fájdalmas konfliktusra. Imával, buzgó imával kísérem a találkozót, mert ott békére van szükség, és kérlek benneteket, hogy ti is ugyanezt tegyétek, hogy a politikai párbeszédnek az a kezdeményezése hozzájáruljon ahhoz, hogy a béke gyümölcsei teremjenek igazságosságban annak a területnek és lakosságának számára.

Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, Olaszországból és különféle országokból érkezett zarándokok. Külön is köszöntöm a varsói és lublini lengyel hívőket, az ír rendőröket és a Modena melletti Sorbara fiataljait, a Kereszt Lányait, akiket a vikárius bíboros nemrég ismert el nyilvános társulásként.

A Szeplőtelen Szent Szűz ezen ünnepén az olasz plébániákon megújítják az Actio Catholicához való tartozásukat. Minden tagnak és csoportnak a képzés, a szolgálat és a tanúságtétel jó útját kívánom.

Megáldom a Rocca di Papa-i hívőket és a fáklyát, amellyel meggyújtják a nagy csillagot a város erődjén a Szeplőtelen Szűz Mária tiszteletére. A loretói kegyhelyre is gondolok, ahol ma kinyitják a szent kaput a loretói jubileumi évre: kívánom, hogy kegyelemben gazdag legyen a szent házba zarándoklók számára.

Ma délután elmegyek a Santa Maria Maggiore-bazilikába, hogy imádkozzam a Szűzanyához, aztán pedig a Piazza di Spagnára, a hagyományos tiszteletadásra a Szeplőtelen Szent Szűz emlékművének lábánál. Kérem, lélekben csatlakozzatok hozzám ebben a gesztusban, amely gyermeki odaadásunkat fejezi ki mennyei anyánk iránt.

Boldog ünnepet és örömteli adventi utat kívánok mindenkinek, Szűz Mária vezetésével. Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír