A Jézus Szent Szíve (Sacro Cuore di Gesu) plébánia a negyedik római plébánia, amelyet Ferenc pápa felkeresett; azonban ez az első a város központjában. A szalézi szerzetesek itt alapítójuk, Bosco Szent János akaratának megfelelően vezetnek egy központot, befogadva a „lét perifériáján” élő embereket. Nagy figyelmet szentelnek a városnegyedben és a pályaudvar környékén élő rászorulókra.

A szaléziak tulajdonában lévő templomot XIII. Leó pápa kérésére a rendalapító, Bosco Szent János építtette azzal a kéréssel, hogy egy menedékházat is alapíthasson a szegény gyermekek megsegítésére. A plébánián ma is láthatóak még Don Bosco szobái, ahol a szentéletű rendalapító utolsó római látogatása alkalmával megszállt 1887. április 30. és május 18. között.

Ferenc pápa negyedik alkalommal látogatott el egyházmegyéje híveihez. Öröm, szívélyes és családi légkör – ezekkel a szavakkal jellemezhető a találkozás, amelyre a plébánia hívei nagy számban jelentek meg.

A pápa Szakadó esőben érkezett. „Ez áldás” – mondta. Először mintegy hatvan hajléktalannal találkozott; majd körülbelül száz fiatal menekülttel, akik közül néhányan Lampedusában érkeztek Olaszországba. Ezt követően a közelmúltban megkeresztelt gyermekeket és újházasokat köszöntötte a Szentatya. Az anyagi és spirituális javak megosztására szólította fel a jelenlévőket, tekintet nélkül a vallási hovatartozásra. Egyetlen Isten van, és Ő mindig ugyanaz – hangsúlyozta. Ferenc pápa öt embernek szolgáltatta ki a kiengesztelődés szentségét.

A Szentmise homíliájában a pápa a vasárnapi evangéliumi szakaszhoz fűzte gondolatait: Keresztelő Szent János tanúságot tesz Jézusról, Isten Bárányáról, aki elveszi a világ bűneit. Egy gyönge kis bárány hogyan veheti el a világ bűneit és gonoszságait? Szelídséggel és szeretettel. De Jézus olyan gyönge, mint egy bárány. Ennek ellenére volt ereje ahhoz, hogy magára vegye bűneinket: az összes bűnünket. „De Atyám, Ön nem ismeri az én életemet: van egy olyan bűnöm, amit még teherautóval sem tudok hordozni...” Hányszor fordul elő, hogy amikor lelkiismeretünket vizsgáljuk, találunk benne néhány súlyos bűnt. Jézus azonban azokat is magára veszi. Jézus mindent megbocsát, gyökerestől kitépi a bűnt. Keresztelő Szent János arra szólít fel minden embert, hogy növekedjen a Jézusba vetett bizalomban. Az Úrba vetett bizalom a sikeres élet titka – hangsúlyozta a Szentatya. „Rá kell bíznunk magunkat, és Jézusban soha nem csalatkozunk. Soha! Figyeljetek jól, fiúk és lányok, akik most kezditek az életet: Jézusban soha nem csalódtok. Soha.”

Ferenc pápa arra kérte a híveket, hogy csukják be a szemüket, és képzeljék el azt a jelentet, amikor Jézus kétezer évvel ezelőtt találkozott Keresztelő Szent Jánossal a Jordán folyónál. Keresztelő szent János keresztel; Jézus közeledik. Halljuk János hangját: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit”. Nézzük Jézust, és csöndben mindnyájan mondjunk valamit Jézusnak szívünkből, csöndben. És Jézus, aki szelíd és jó, egy bárány, aki azért jött, hogy elvegye bűneinket, elkísér bennünket életünk útján. Így legyen”.

A szentmisén elhangzott egy spanyol ének, és a szerzetesközösség a mate nevű argentin itallal kínálta meg a pápát, majd megtekintették a Lujan-i Szűzanya, Argentina védőszentjének kegyképét.

Ferenc pápa a szentmise után személyesen is üdvözölte a jelenlévő betegeket, találkozott a szalézi közösséggel és a Feltámadt Krisztusról elnevezett misszionáriusok képviselőivel, akik 2009 óta segítik a szaléziak evangelizációs tevékenységét. A pápa látogatása a római plébánia fiataljaival való találkozójával zárult.

„Itthon érzem magam közöttetek. Köszönöm szépen. Mert el lehet látogatni egy olyan helyre, ahol mindenki nagyon jól nevelt, minden a protokoll szerint működik, de nincs családias szeretet. Közöttetek szívből jövő fogadtatásra találtam, mint egy családban. Ma eljöttem ide és otthon érzem magam, mint a családban. Sok köszönet érte” – búcsúzott a római Jézus Szent Szíve plébánia híveitől. Látogatását követően a Szentatya visszatért a Vatikánba.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír