Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük Ferenc pápa zárószertartáson elhangzott beszédét és a vallási vezetők általaláírt békefelhívás szövegét magyar fordításban.

Keresztény egyházak és világvallások tisztelt vezetői, kedves testvéreim és nővéreim, tisztelt hatóságok!

Köszönetet mondok mindnyájatoknak, akik részt vesztek ezen a békéért tartott imaösszejövetelen. Külön szeretném kifejezni hálámat a keresztény vezetőknek és más vallások vezetőinek, akiket a testvériségnek az a szelleme vezet, amely a II. János Pál által harminchat évvel ezelőtt Assisiben kívánt első történelmi találkozót inspirálta.

Idén imánk „kiáltássá” vált, mert ma a békét súlyosan megsértették, megsebezték, lábbal tiporták: és ez Európában, vagyis azon a kontinensen történik, amely a múlt században két világháború tragédiáját élte át, most pedig a harmadik világháborúban vagyunk. Sajnos azóta sem szűntek meg a háborúk, amelyek vérrel áztatják és elszegényítik a földet, de a mostani időszak különösen drámai. Ezért emeltük imánkat Istenhez, aki mindig meghallgatja gyermekei fájdalmas kiáltását. Urunk, hallgass meg bennünket!

A béke ott van a vallások középpontjában, szent irataikban és üzeneteikben. Az ima csendjében ma este a béke utáni kiáltást hallottuk: a békét a világ számos térségében elfojtják, túl sok erőszakkal megalázzák, még a gyermekektől és az idősektől is megtagadják, akiket nem kímélnek a háború szörnyű megpróbáltatásai.

A béke utáni kiáltást sok esetben nemcsak a háborús retorika, hanem a közöny is elhallgattatja.

Elhallgatatja a gyűlölet, mely csak növekszik, miközben egymással harcolnak az emberek.

De a béke utáni kiáltást nem lehet elhallgattatni: feltör az anyák szívéből, rá van írva a menekültek, az elköltöző családok, a sebesültek és a haldoklók arcára. És ez a néma kiáltás az égbe száll! Nem ismer varázsigéket a konfliktusokból való kilábalásra, de sérthetetlen joga van ahhoz, hogy az elszenvedett szenvedések nevében békét kérjen, és megérdemli, hogy meghallgassák. Megérdemli, hogy a népek vezetőitől kezdve mindenki lehajoljon, hogy komolyan és tisztelettel meghallgassa. A béke utáni kiáltás a háborúnak, minden szegénység szülőanyjának fájdalmát és borzalmát fejezi ki.

„Minden háború rosszabbá teszi a világot, mint amilyen korábban volt. A háború a politika és az emberiség kudarca, szégyenletes kapituláció, vereség a gonosz erőivel szemben” (Fratelli tutti enciklika, 261). Ezek a meggyőződések a 20. századnak és sajnos a 21. század elejének fájdalmas tanulságaiból származnak. Ma ugyanis épp az történik, amitől féltünk, és amit sosem akartunk hallani: hogy most nyíltan fenyegetőznek az atomfegyverek bevetésével, melyeknek a gyártásását és tesztelését bűnös módon Hirosima és Nagaszaki után is folytatták.

Ebben a sötét helyzetben, amikor sajnos a föld hatalmasainak tervei nem engednek teret a népek jogos várakozásainak, Isten üdvösségünkre irányuló terve, mely „békességre és nem pusztulásra vonatkozó terv” (vö. Jer 29,11), nem változik. Itt meghallgatásra talál a hangtalanok hangja; itt megtalálja alapját a kicsinyek és a szegények reménye: Istenben, akinek neve Béke. A béke az ő ajándéka, és tőle kértük. De ezt az ajándékot nekünk, férfiaknak és nőknek, különösen nekünk, hívőknek, be kell fogadnunk, és ápolnunk kell. Ne fertőzzön meg bennünket a háború perverz logikája; ne essünk az ellenség iránti gyűlölet csapdájába!

Helyezzük vissza a békét jövőképünk középpontjába, személyes, társadalmi és politikai cselekvésünk központi céljaként, minden szinten! A konfliktusokat a párbeszéd fegyverével oldjuk meg!

Egy súlyos nemzetközi válság idején, 1962 októberében, amikor katonai összecsapás és atomcsapás fenyegetett, Szent XXIII. János a következő felhívást tette: „Esedezve kérjük az államok vezetőit, hogy ne maradjanak süketek az emberiség eme kiáltására. Tegyenek meg minden tőlük telhetőt a béke megőrzéséért. Így megkímélik a világot egy olyan háború borzalmaitól, amelynek szörnyű következményeit nem lehet előre látni. […] A párbeszéd előmozdítása, bátorítása és elfogadása minden szinten és minden időben a bölcsesség és előrelátás olyan szabálya, amely kiváltja az ég és a föld áldását” (Rádióüzenet, 1962. október 25.).

Hatvan évvel később ezek a szavak meglepően időszerűnek tűnnek. Magamévá teszem őket. Mi nem „semlegesek vagyunk, hanem a béke pártján állunk. Ezért hivatkozunk a ius pacisra, mint a konfliktusok erőszak nélküli rendezésének mindenkit megillető jogára” (Találkozó az egyetemi hallgatókkal és oktatókkal Bolognában, 2017. október 1.).

Az elmúlt években a vallások közötti testvériség jelentős előrelépést tett: „Testvérvallások, melyek segítik a testvérnépeket békében élni” (Imatalálkozó a békéért, 2021. október 7.).

Egyre inkább úgy érezzük, hogy egymás testvérei vagyunk!

Egy évvel ezelőtt, amikor itt, a Colosseum előtt találkoztunk, felhívást tettünk közzé, mely ma még időszerűbb: „A vallásokat nem lehet háborúra használni. Csak a béke szent, és senki ne használja Isten nevét a terror és az erőszak áldására. Ha háborúkat láttok magatok körül, ne adjátok fel! A népek békére vágynak” (ibid.).

Ez az, amit továbbra is megpróbálunk tenni, napról napra, jobban és jobban. Ne törődjünk bele a háborúba, ápolgassuk a megbékélés csíráit; és ma emeljük az ég felé a béke utáni kiáltást, ismét csak Szent XXIII. János szavaival: „minden nép testvérként ölelje át egymást, köztük mindig virágozzék és mindig uralkodjék a kívánatos béke” (Pacem in terris, 171). Legyen így, Isten kegyelmével és az általa szeretett férfiak és nők jóakaratával!

*

Békefelhívás

Assisi szellemében gyűltünk össze Rómában, és a békéért imádkoztunk, a különböző, de egyetértésben élő [vallási] hagyományok szerint. Mi, a keresztény egyházak és a világvallások képviselői most aggódva fordulunk a világhoz és az államok vezetőihez. A háborútól szenvedőknek, a menekülteknek, az áldozatok és az elesettek családjainak hangjává válunk.

Szilárd meggyőződéssel mondjuk: elég a háborúból! Vessünk véget minden konfliktusnak! A háború csak halált és pusztulást hoz, visszaút nélküli kaland, melynek mindannyian vesztesei vagyunk.

Tegyék le a fegyvert, azonnali és általános tűzszünet hirdessenek!

Mielőbb kezdjenek – mielőtt túl késő lenne – tárgyalásokba, melyek igazságos megoldásokhoz vezethetnek a stabil és tartós béke érdekében! Kezdjenek újra párbeszédet, hogy megszüntessék a nukleáris fegyverekkel való fenyegetést!

A második világháború borzalmai és fájdalmai után a nemzetek képesek voltak begyógyítani a konfliktus mély sebeit, és többoldalú párbeszéd révén létrehozták az Egyesült Nemzetek Szervezetét, mely egy olyan vágyakozás gyümölcse, amely ma minden korábbinál nagyobb szükséglet: a béke. Nem engedhetjük kiesni emlékezetünkből, hogy a háború mekkora tragédia, mely csak halált és szegénységet okoz!

Válaszút előtt állunk: az a nemzedék leszünk, amely hagyja meghalni a bolygót és az emberiséget, amely fegyvereket halmoz fel és fegyverekkel kereskedik, azt a hiú ábrándot kergetve, hogy megmentjük magunkat másokkal szemben; vagy az a nemzedék, amely az együttélés új módjait teremti meg, nem fektet fegyverekbe, megszünteti a háborút mint a konfliktusok megoldásának eszközét, és véget vet a bolygó erőforrásai abnormális kizsákmányolásának?

Nekünk, hívőknek minden lehetséges módon törekednünk kell a békére. Segítenünk kell a szívek lefegyverzését és a népek közötti megbékélést. Sajnos, néha még egymás között is megosztottak voltunk, mert visszaéltünk Isten szent nevével: alázattal és szégyenkezve kérünk érte bocsánatot. A vallások a béke nagyszerű erőforrásai, és ezután is annak kell maradniuk.

A béke szent, a háború sosem lehet az! Az emberiségnek véget kell vetnie a háborúknak, különben a háború vet véget az emberiségnek.

A világ, közös otthonunk, egyetlen, és nem a miénk, hanem a jövő nemzedékeké. Ezért szabadítsuk meg a nukleáris rémálomtól! Azonnal kezdjünk újra komoly párbeszédbe a nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozásáról és az atomfegyverek leszereléséről!

Induljunk el újra együtt a párbeszéddel, mely hatékony gyógyszer a népek egymással való megbékélésére! Fektessünk be minden lehetséges párbeszédbe! A béke mindig lehetséges! Soha többé háborút! Soha többé ne álljunk szemben egymással!