A szöveg (1Sám 15,16–23) Saul király és Sámuel próféta közötti beszélgetés, melyben Saul védekezik és magyarázza a tettét; végül a próféta Isten nevében nem tartja méltónak a királyságra.

Saul bűne abban áll, hogy hiányzott belőle az Isten szava iránti engedelmesség. Azt gondolta, hogy saját magyarázkodása igazabb. Ez az engedelmesség elleni bűn lényege – hangsúlyozta a pápa. – Az Úr megmondta neki, hogy ne vegyen el semmit a legyőzött néptől, de nem így történt. Amikor Sámuel próféta az Úr nevében szemrehányást tesz neki, a király így felel: „Nézd csak, voltak ott ökrök, megannyi hizlalt állat, és én ezekkel akartam áldozatot bemutatni az Úrnak.” Ő maga ugyan nem vágott zsebre semmit, de a többiek igen. Isten szavának ezzel a magyarázatával megengedte, hogy zsebre vágjanak valamit a zsákmányból. Ezek a romlottság lépései: kis engedetlenséggel kezdődik, az engedelmesség hiányával…

Miután Saul kiirtotta az amalekitákat, a nép zsákmányt szerzett aprójószágból és barmokból, a termés zsengéjéből, hogy áldozatot mutassanak be az Úrnak. Ekkor Sámuel emlékezteti a királyt, hogy az Úr jobban szereti az Istennek való engedelmességet, mint az egészen elégő áldozatokat:

fontosabb a tanulékony szív és az engedelmesség, mint az áldozatbemutatás, a böjt és a vezeklés.

Az engedelmesség hiánya abban rejlik, hogy jobban szeretném azt tenni, amit én gondolok, mint amit az Úr parancsol nekem, és amit talán nem is értek – mondta Ferenc pápa. – Amikor az ember fellázad az Isten akarata ellen, nem engedelmes, olyan, mintha a jóslás bűnébe esne; miközben azt mondja, hogy hisz Istenben, mintha jövendőmondóhoz menne (...). A tanulékonyság hiánya, amikor nem engedelmeskedünk az Úrnak, olyan mint a jóslás. (...) bálványimádó vagy, mert előnyben részesíted azt, amit te gondolsz: a te bálványodat, szemben az Isten akaratával. Saulnak a királyságába került ez az engedetlenség: „Mert elvetetted az Úr szavát, az Úr is elvet téged.”

Sokszor előnyben részesítjük a saját magyarázatainkat az evangéliumról és az Úr szaváról, például amikor morális elemzésekbe bonyolódunk…, mert ez nem az Úr akarata.

Az Úr akarata világos: megmutatkozik a bibliai parancsolatokban, és megmutatja magát a Szentlélek által a te szívedben.

De amikor megmakacsolom magam, és átalakítom az ő szavát ideológiává, akkor bálványimádó vagyok, nem engedelmes.

Homíliája harmadik részében a Szentatya az olvasmányt a napi evangélium fényébe helyezte, amelyben a farizeusok Jézus és tanítványai böjtjét firtatják. Az Úr így válaszol: „Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot, mert ez csak tovább rontja a szakadást. És új bort sem tölt senki régi tömlőbe, mert különben szétszakadnak a tömlők. Új bort új tömlőbe!” Az Úr szavának újdonsága, mert az Úr szava mindig újdonság – magyarázta a pápa –, mindig előrevisz bennünket. Mindig győz, és mindennél jobb! Legyőzi a bálványimádást, legyőzi a gőgöt, a túlzott önbizalmat, mely nem az Úr szavára épül, hanem ideológiákra. Jézusnak van egy nagyon jó megjegyzése, mely megmagyarázza mindezt, mely az Istentől jön, az Ószövetségből: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.”

A jó keresztény engedelmes, tanulékony az Úr szava iránt, meghallgatja azt, amit az Úr mond az igazságosságról, a szeretetről, a megbocsátásról és az irgalomról. Azt is jelenti, hogy nem vagyunk következetlenek, hogy ideológiát használjunk a továbbhaladáshoz. Igaz, az Úr szava néha bajba sodor bennünket, de az ördög is ezt teszi, csalárd módon. Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy szabadok vagyunk az Istenben való bizalom által – zárta homíliáját Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott reggeli szentmisén.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír