Minden Jézus feltámadásából indul – ebből ered az apostolok tanúságtétele, és ezen keresztül születik meg a hit és a közösség tagjainak új élete. A mai szentmise olvasmányai ezt a két, egymástól elválaszthatatlan szempontot emelik ki: a személyes újjászületést és a közösségi életet – hangsúlyozta a pápa. Ezeket a szempontokat a Szentatya a jelenlévő misszionáriusok életére vonatkoztatta: „A ti szolgálatotok ebben a két irányban mozog – a személyek szolgálatában, akik »újjászületnek onnan föntről” és a közösség szolgálatában, hogy örömmel és a szeretet parancsolatával megegyezően éljenek.”

Ferenc pápa két szempontot ajánlott megfontolni: az evangélium arra emlékeztet, hogy akinek hivatása a Krisztus feltámadásáról szóló tanúságtétel, annak onnan felülről újjá kell születnie; különben úgy végzi, mint Nikodémus, aki, noha Izrael tanítója volt, nem értette meg Jézust, hogy Isten országa meglátásához újjá kell születni felülről – vízből és Szentlélekből.

Nikodémus nem értette meg Isten logikáját, ami a kegyelem, az irgalmasság logikája, ami által az utolsó első lesz, a beteg meggyógyul. Ez a logika elsőbbséget enged az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek az életünkben – fogalmazott a Szentatya; majd kiemelte: „De figyelem, nem arról van szó, hogy »megszállott papok« legyünk, mintha egy rendkívüli karizma letéteményesei lennénk. Nem, hanem normális papok, egyszerűek, szelídek, kiegyensúlyozottak, akik mégis képesek újjászületni a Szentlélek által, mert az a Lélek mozgatja őket, mely ott fúj, ahol akar.”

Második szempont a közösség szolgálata: olyan papnak kell lenni, aki a mai világ pusztájában képes felemelni az üdvösség jelét, Krisztus keresztjét: mint a megtérés és a megújulás forrását – mondta a pápa. Külön kiemelte, hogy a meghalt és feltámadt Úr az az erő, mely közösséget teremt az Egyházban és az Egyház által az egész emberiségben.

Jézus ezt mondta szenvedése előtt: „Ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok”. Ez a közösségi erő nyilvánult meg kezdettől fogva a jeruzsálemi közösségben, ahol „egy volt a hívek szíve és a lelke”. A közösség tagjai megosztották egymással a javaikat, mindenük közös volt, és senki nem szenvedett szükséget közülük. Ám ez a közösségi életstílus „fertőző” volt kifelé, ugyanis a feltámadt Úr élő jelenléte vonzóerőt teremt, ami az Egyház tanúságtételén és az örömhír hirdetésének különféle formáin keresztül arra irányul, hogy mindenkit elérjen, senkit se zárjon ki – fogalmazott a Szentatya.

Homíliája végén Ferenc pápa arra biztatta az irgalmasság misszionáriusait, hogy ezzel a dinamizmussal végezzék szolgálatukat a mai világban, amelynek különösképpen is szüksége van az irgalmasság megtapasztalására.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír