Az élet sötét pillanataiban a panasz is imává válik, de kerüljük a „teátrális” sopánkodásokat – fogalmazott Ferenc pápa szeptember 30-án a Szent Márta-házban bemutatott reggeli szentmisén mondott homíliájában. A Vatikáni Rádió tájékoztat.

Jób könyvének (Jób 3,1-3.11-17.20-23) soraiból kiindulva, a Szentatya emlékeztetett azokra a valóban nagy tragédiákra, amelyeket a hitük miatt otthonukból elűzött keresztények élnek át napjainkban.

Jób elátkozta születése napját, és imája szitkozódásnak tűnt. Nagy megpróbáltatáson ment keresztül: elveszítette egész családját, minden vagyonát, egészségét. Teste visszataszító sebbé vált. Ekkor elveszítette türelmét, ezért mondott ilyen csúnya dolgokat – hangsúlyozta Ferenc pápa. Jób ahhoz volt hozzászokva, hogy mindig az igazságot mondja, és ekkor ezt érezte igazságnak. Jeremiás is szinte ugyanezeket a szavakat használja: „Vesszen a nap, amelyen születtem”. Káromkodik ez az ember? Ez az ember, aki egyedül van, ilyen állapotban, káromkodik? – ez az én kérdésem – mondta a Szentatya.

„Jézus, amikor panaszkodik – Atyám, miért hagytál el? – káromkodik? Ez misztérium” – folytatta a pápa. – „Hányszor hallottam embereket, akik nehéz, fájdalmas helyzetben élnek, sok mindent elveszítettek, egyedül érzik magukat, sorsukra hagyták őket és panaszkodnak, hogy felteszik a kérdést: miért? Miért? Fellázadnak Isten ellen. És én ezt mondom: »Továbbra is imádkozz így, mert ez is ima!« Ima volt az is, amikor Jézus mondta az Atyának: »Miért hagytál el?«”

Amit Jób mond, ima. Mert imádkozni annyit jelent, hogy igazságban állunk Isten előtt. És Jób nem tudott másképpen imádkozni. Az igazi ima szívből jön, abból a pillanatból fakad, amelyikben éppen élünk. Az élet sötét pillanataiban is létezik ima, amikor nincs remény, nincs kilátás.

Sok ember van ma Jób helyzetében. Sok jó ember, mint Jób, nem érti, hogy mi történt vele, miért van a rossz. Annyi testvérünknek nincs reménye! Gondoljunk a tragédiákra, a nagy tragédiákra, például azokra a testvéreinkre, akiket azért üldöztek el otthonukból, mert keresztények: mindenüket elveszítették. »De Uram, én hittem benned. Miért? Hinni benned átok, Uram?« – hívta fel a figyelmet a pápa.

Gondoljunk a sorsukra hagyott idősekre, a betegekre, a magányosokra, akik a kórházakban vannak. Az egyház imádkozik ezekért az emberekért, és értünk is, amikor sötétben bukdácsolunk. Az egyház imádkozik! Magára vállalja ezt a fájdalmat, és imádkozik. És mi, akik nem vagyunk betegek, nem éhezünk, nincsenek különösebb szükségleteink, amikor egy kicsit sötétségben élünk, azt hisszük, hogy vértanúk vagyunk, és abbahagyjuk az imádkozást. Van, aki ezt mondja: „Megharagudtam Istenre, nem járok többé misére!” Miért? Egy kis semmiségért – mondta ki a Szentatya a választ. Ferenc pápa emlékeztetett rá, hogy Kis Szent Teréz életének utolsó hónapjaiban, amikor a mennyországra gondolt, belső hangot hallott: „Ne butáskodj, ne képzelődj! Tudod, mi vár rád? A semmi!”

Hányszor gondolunk erre a helyzetre, hányszor megéljük ezt a helyzetet! Hányan vannak, akik azt hiszik, hogy a semmi vár rájuk! Szent Teréz imádkozott, és erőteljesen kérte, hogy haladhasson előre a sötétségben. Ezt úgy hívjuk, hogy türelmessé válunk. A mi életünk túlságosan könnyű, a mi panaszaink színjátékok. Annyi testvérünk panaszával szemben, akik sötétségben élnek és csaknem elveszítették emlékezetüket, a reményt, akiket saját magukból is kiűztek, a mi panaszaink semmit sem jelentenek. Jézus ezen az úton járt, az Olajfák hegyének éjszakájától egészen a kereszt utolsó szaváig: „Atyám, miért hagytál el engem?”

Ferenc pápa ezután két dologra mutatott rá: először is fel kell készülni a sötétség érkezésére, ami talán nem lesz olyan kemény, mint Jób számára, de mindenképpen lesz sötét időszak életünkben. Készítsük fel szívünket erre a pillanatra. A második: imádkozzatok, mint ahogy az egyház imádkozik annyi testvérünkért, akik szenvednek, mert kiűzték őket saját magukból, sötétségben, szenvedésben élnek, remény nélkül. Az egyház imádkozik ezekért a szenvedő Jézusokért, akik világszerte mindenütt jelen vannak.

Fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír