A szentmise liturgikus szövegeit elemezve Ferenc pápa a válaszos zsoltárból (Zsolt 88,20–28) és az olvasmányból (1Sám 16,1–13) kiindulva fölidézte Dávid kiválasztásának történetét.

Az Úr elvetette Sault, aki engedetlen volt hozzá, és Dávid lett Izrael királya. Az Úr elküldte Sámuelt, hogy kenje föl a betlehemi Izáj egyik fiát. A felkenés azt jelzi, Isten kiválasztott, és ma is így teszünk a papok, püspökök szentelésekor. Ugyanakkor a kereszteléskor is olajjal kennek meg minket – emlékeztetett a Szentatya. – Isten felszólítja Sámuelt, hogy ne ragadjon le a fizikai külsőnél, mert nem az számít, amit az ember lát. Az ember ugyanis a látszatot, az Úr azonban a szívet nézi. Dávid testvérei a filiszteusok ellen harcoltak, hogy megvédjék Izrael uralmát. Érdemeik voltak, de az Úr mégis a legutolsót, a legkisebbet választotta közülük. Egy nyugtalan fiút, aki amikor tehette, elment megnézni, hogyan harcolnak fivérei, de aztán visszaküldték, hogy legeltesse a nyájat. Végül tehát Dávid lett a kiválasztott. Az Úr azt mondta Sámuelnek, hogy kenje fel őt, „és ettől a naptól az Úr lelke Dávidra szállt”.

Ez a történet elgondolkodtató: vajon az Úr hogyhogy egy átlagos fiút választott ki, aki biztos elkövetett csínyeket, mint minden fiatal? Nem volt ájtatos természetű és volt hét fivére, akik több érdemmel dicsekedhettek nála. És mégis, a legkisebb lett a kiválasztott, a legszerényebb, akinek nem volt semmije és nem harcolt a háborúban. Ez rávezet minket Isten választásának ingyenességére. Amikor Isten kiválaszt, megmutatja nekünk szabadságát és az ingyenességet – hangsúlyozta a pápa.

Gondoljuk csak végig mindannyian, akik itt vagyunk: hogyhogy az Úr kiválasztott minket? Nem azért van így, mert keresztény családból jövünk, keresztény kultúrában nőttünk fel. Sok keresztény családból származó ember elutasítja az Urat, nem akarják Őt. De mi hogyhogy itt vagyunk, az Úr által kiválasztva? Ingyen, minden érdem nélkül... Az Úr ingyen választott ki minket, nem fizettünk semmit azért, hogy keresztények legyünk. Mi, papok, püspökök nem fizettünk semmit azért, hogy papok, püspökök legyünk, legalábbis, így kellene lennie – tette hozzá Ferenc pápa. – Mert bizony vannak olyanok, akik előrébb akarnak jutni az úgynevezett egyházi karrierben, akik szimóniát követnek el, befolyást keresnek, hogy ide vagy oda jussanak… Ők a felkapaszkodók. De ez nem keresztényi viselkedés. Az, hogy keresztények vagyunk, megkereszteltek, papnak vagy püspöknek felszenteltek, az tiszta, ingyenes ajándék. És az Úr ajándékait nem lehet pénzen megvenni. 

Az Úr kenete ingyen van. És mi mit tehetünk? Törekedjünk az életszentségre! Szentnek lenni azt jelenti, hogy megőrizzük ezt az ajándékot, és nem tüntetjük fel saját érdemként. Kereszténynek lenni ajándék. És így válik érthetővé alázatos viselkedésünk, amit mindig tanúsítanunk kell. Csak vigyáznunk kell erre az ajándékra, hogy ne vesszen el. Mi mindannyian az Úr felkent választottai vagyunk, meg kell őriznünk ezt a kenetet, amely által keresztények lettünk, majd papok, püspökök. Ez az életszentség. Másra nincs szükség. A megőrzés alázata. Mi Isten nagy ajándéka? A Szentlélek. Amikor az Úr kiválasztott minket, nekünk adta a Szentlelket. Ez színtiszta kegyelem. Nem a mi érdemünk – figyelmeztetett a Szentatya.

Majd homíliája végén arról beszélt, hogy Dávidot a nyáj mellől, vagyis a népből választották ki. Ha mi, keresztények elfeledkezünk Isten népéről, amelyhez hozzá tartoznak a nem hívők is, ha mi, papok megfeledkezünk a nyájunkról, ha mi, püspökök elfelejtjük ezt, és fontosabbnak érezzük magunkat a többieknél, akkor megtagadjuk Isten ajándékát. Olyan, mintha azt mondanánk a Szentléleknek: „Menjél, menj csak nyugodtan a Szentháromságba, pihenjél, én elboldogulok egyedül is.” Így nem vigyázunk az ajándékra. Kérjük ma az Urat, Dávidra gondolva, hogy adja meg nekünk a kegyelmet: tudjunk köszönetet mondani az ajándékért, amit nekünk adott, legyünk tudatában ennek a szép, nagy és ingyenes ajándéknak. Vigyázzunk rá hűséggel! – fohászkodott Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír