Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangélium (vö. Mk 6,7–13) azt a pillanatot beszéli el, amikor Jézus misszióba küldi a tizenkettőt. Miután egyesével, név szerint meghívta őket, hogy „vele legyenek” (Mk 3,14), hogy hallgassák szavait és megfigyeljék gyógyító tetteit, most ismét egybehívja őket, hogy „kettesével elküldje őket” (Mk 6,7) a falvakba, ahová menni szándékozott. Ez egyfajta „beletanulás” abba, amit majd az Úr feltámadása után kell végezniük a Szentlélek erejével. Az evangéliumi szakasz kitér a misszionárius stílusára, amelyet két pontban foglalhatunk össze: a küldetésnek középpontja van, és a küldetésnek arculata van.

A misszionárius tanítványnak mindenekelőtt van egy vonatkozási pontja, ez a középpont pedig Jézus személye. Az elbeszélés egy sor igével érzékelteti ezt, melyeknek ő az alanya – „magához hívta”, „elküldte őket”, „hatalmat adott”, „megparancsolta”, „mondta nekik” (Mk 6,7.8.10) –, így aztán a tizenkettő vándorlása és cselekvése úgy jelenik meg, mint kisugárzás egy középpontból, Jézus jelenlétének és cselekvésének felkínálása misszionáriusi tevékenységükkel. Ez feltárja, hogy az apostoloknak nem saját üzenetüket kell hirdetniük, nem saját képességeiket kell bizonyítaniuk, hanem „küldöttként”, Jézus hírvivőiként beszélnek és cselekszenek.

Ez az evangéliumi esemény minket is érint, és nemcsak a papokat, hanem minden megkeresztelt embert, akiknek az élet minden területén tanúságot kell tenniük Krisztus evangéliumáról. Ez a küldetés számunkra is akkor hiteles, ha annak változatlan középpontjából, Jézusból indul ki. Ez nem az egyes hívők kezdeményezése, nem is csoportoké vagy nagy mozgalmaké, hanem az Urával elszakíthatatlan egységben lévő Egyház missziója. Egyetlen keresztény sem hirdeti az evangéliumot „magánban”, hanem csak az Egyház küldötteként, amely magától Krisztustól kapta a megbízatást. A keresztség tesz minket misszionáriussá. Az a megkeresztelt, aki nem érzi szükségét annak, hogy hirdesse az evangéliumot, hirdesse Jézust, az nem jó keresztény.

A misszionáriusi stílus másik jellemzője úgymond az arculata, mely az eszközök szegénységében áll. Felszerelése a józanság ismérvét követi. A tizenkettő ugyanis a következő parancsot kapja: „az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben” (Mk 6,8). A Mester azt akarja, hogy szabadok és könnyedek legyenek, ne vegyék igénybe mások támogatását és kegyeit, hanem egyedül az ő szeretetében legyenek biztosak, aki küldi őket, és egyedül abból a szóból merítsenek erőt, amelyet hirdetnek. A vándorbot és a saru a zarándokok felszerelése, mert Isten országának hirdetői zarándokok, és nem mindenható menedzserek, nem elmozdíthatatlan funkcionáriusok, nem turnézó celebek. Gondoljunk csak erre az egyházmegyére, melynek püspöke vagyok. Gondoljunk a római egyházmegye szentjeire: Néri Szent Fülöp, Labre Szent Benedek József, Szent Elek (Alexius), Boldog Ludovica Albertoni, Római Szent Franciska, Buffalói Szent Gáspár és sokan mások. Nem funkcionáriusok vagy vállalkozók voltak, hanem Isten országának egyszerű munkásai. Ilyen volt az arculatuk. És ehhez az „arculathoz” tartozik az is, ahogyan az emberek a küldetést fogadják: megeshet ugyanis, hogy nem fogadnak el és nem hallgatnak meg minket (vö. Mk 6,11). Ez is szegénység: a kudarc megtapasztalása. Az, ami Jézussal történt, akit elutasítottak és megfeszítettek, már előrevetíti hírvivőjének sorsát. És csak akkor lesz bátorságunk az evangelizáláshoz, ha egységben vagyunk vele, aki meghalt és feltámadt.

Szűz Mária, Isten Szavának első tanítványa és misszionáriusa segítsen minket, hogy alázatos és sugárzó örvendezéssel tudjuk a világba vinni az evangélium üzenetét túllépve minden elutasításon, értetlenségen és megpróbáltatáson.

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim! Szívből köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak, Olaszországból és a világ sok részéről érkezett zarándokok: családok, plébániai csoportok, társulatok.

Külön is köszöntöm Jézus Drágalátos Vérének Nővéreit Monzából, a Segítő Szűz Mária Leányai Kongregáció novíciáit, akik több országból jöttek, valamint a lengyel pelplini egyházmegye fiataljait, akik lelkigyakorlaton vesznek részt Assisiben.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek, és legyetek oly kedvesek, ne feledkezzetek el imádkozni értem. Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír