„Isten nem bánja meg kegyelmi adományait és meghívását” – tanítja Pál apostol a mai szentleckében. A pápa ehhez az isteni adományhoz és meghíváshoz fűzte gondolatait november 6-án a Szent Márta-házban tartott reggeli szentmisén.

Isten adománya visszavonhatatlan, amit ma ad, holnap nem veszi vissza. Ha meghív, meghívása megmarad az egész életre – kezdte homíliáját Ferenc pápa. – A szövetség történetének három mozzanata van a hűséges Isten részéről: a meghívás, az ígéret és a szövetség. Így történt ez Ábrahámmal és velünk is.

Közülünk mindenki kiválasztott, Isten választottja. Mindenki hordozza az Úr ígéretét: „Járj a jelenlétemben, légy feddhetetlen és én ezt meg ezt megteszem neked.” Közülünk mindenki szövetséget köt az Úrral. Ha az ember akarja, akkor megteszi, ha nem akarja, nem köt szövetséget, mert szabad. Ez tény! De fel kell tenni a kérdést: Hogyan érzem a választottságomat? Vagy azt érzem, hogy véletlenül vagyok keresztény? Hogyan élem az ígéretet, az üdvösség ígéretét az utamon? Hűséges vagyok a szövetséghez, amiként Ő hűséges? – kérdezett tovább a Szentatya.  – Magával az Isten hűségével szemben nem marad számunkra más, mint feltenni a kérdést: Érezzük a simogatását, féltő gyengédségét? Azt, hogy törődik velünk, utánunk jön, amikor eltávolodunk tőle?

Ferenc pápa visszatérve az isteni kiválasztás gondolatára kiemelte, hogy az apostol négyszer is használja az engedetlenség – irgalom szópárt, mert ahol az egyik jelen van, ott van a másik is, hiszen ez a mi közös utunk az Úrral.

Mindez azt jelenti – folytatta a pápa –, hogy a kiválasztás útján az ígéret és a szövetség felé mindig lesznek bűnök, lesz engedetlenség, ám ezzel az engedetlenséggel szemben ott lesz az irgalom is. Ez olyan, mint az érettség felé vezető utunk: mindig van irgalom, mert ő hűséges, és soha nem vonja vissza az ígéreteit, mert ez a két dolog mindig össze van kapcsolva! Hogy miért is? Azért, mert gyengeségeinkkel, bűneikkel szemben mindig ott az irgalom, és amikor Pál apostol elérkezik ennek megállapításához, még egy lépéssel továbbmegy, de nem egy újabb magyarázattal szolgál, hanem imádsággal.

A pápa tehát arra hív, hogy imádás és csendes dicséret legyen bennünk az engedetlenség és irgalom titka előtt, mely szabaddá tesz bennünket, továbbá imádság Isten visszavonhatatlan adományai előtt, mint amilyen a meghívás, az ígéret és a szövetség.

Végül pedig, miként hagyom, hogy az Úr irgalma működjön az engedetlenségeimmel szemben? Legvégül pedig, vajon képes vagyok-e – miként azt Szent Pál apostol tette – dicsérni az Istent mindazért, amit nekem adott? Dicsérni őt imádsággal. De soha ne feledkezzünk meg róla, hogy Isten adománya és meghívása visszavonhatatlan, megmarad az egész életre! – zárta hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

„Isten nem bánja meg kegyelmi adományait és meghívását” – tanítja Pál apostol a mai szentleckében. A pápa ehhez az isteni adományhoz és meghíváshoz fűzte gondolatait november 6-án a Szent Márta-házban tartott reggeli szentmisén.

Isten adománya visszavonhatatlan, amit ma ad, holnap nem veszi vissza. Ha meghív, meghívása megmarad az egész életre – kezdte homíliáját Ferenc pápa. – A szövetség történetének három mozzanata van a hűséges Isten részéről: a meghívás, az ígéret és a szövetség. Így történt ez Ábrahámmal és velünk is.

Közülünk mindenki kiválasztott, Isten választottja. Mindenki hordozza az Úr ígéretét: „Járj a jelenlétemben, légy feddhetetlen és én ezt meg ezt megteszem neked.” Közülünk mindenki szövetséget köt az Úrral. Ha az ember akarja, akkor megteszi, ha nem akarja, nem köt szövetséget, mert szabad. Ez tény! De fel kell tenni a kérdést: Hogyan érzem a választottságomat? Vagy azt érzem, hogy véletlenül vagyok keresztény? Hogyan élem az ígéretet, az üdvösség ígéretét az utamon? Hűséges vagyok a szövetséghez, amiként Ő hűséges? – kérdezett tovább a Szentatya.  – Magával az Isten hűségével szemben nem marad számunkra más, mint feltenni a kérdést: Érezzük a simogatását, féltő gyengédségét? Azt, hogy törődik velünk, utánunk jön, amikor eltávolodunk tőle?

Ferenc pápa visszatérve az isteni kiválasztás gondolatára kiemelte, hogy az apostol négyszer is használja az engedetlenség – irgalom szópárt, mert ahol az egyik jelen van, ott van a másik is, hiszen ez a mi közös utunk az Úrral.

Mindez azt jelenti – folytatta a pápa –, hogy a kiválasztás útján az ígéret és a szövetség felé mindig lesznek bűnök, lesz engedetlenség, ám ezzel az engedetlenséggel szemben ott lesz az irgalom is. Ez olyan, mint az érettség felé vezető utunk: mindig van irgalom, mert ő hűséges, és soha nem vonja vissza az ígéreteit, mert ez a két dolog mindig össze van kapcsolva! Hogy miért is? Azért, mert gyengeségeinkkel, bűneikkel szemben mindig ott az irgalom, és amikor Pál apostol elérkezik ennek megállapításához, még egy lépéssel továbbmegy, de nem egy újabb magyarázattal szolgál, hanem imádsággal.

A pápa tehát arra hív, hogy imádás és csendes dicséret legyen bennünk az engedetlenség és irgalom titka előtt, mely szabaddá tesz bennünket, továbbá imádság Isten visszavonhatatlan adományai előtt, mint amilyen a meghívás, az ígéret és a szövetség.

Végül pedig, miként hagyom, hogy az Úr irgalma működjön az engedetlenségeimmel szemben? Legvégül pedig, vajon képes vagyok-e – miként azt Szent Pál apostol tette – dicsérni az Istent mindazért, amit nekem adott? Dicsérni őt imádsággal. De soha ne feledkezzünk meg róla, hogy Isten adománya és meghívása visszavonhatatlan, megmarad az egész életre! – zárta hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír