„Ha tudunk imádkozni azokért, akik rosszat akarnak nekünk, az az ellenségeinket jobbá teszi, mi pedig még inkább Isten gyermekeivé válunk” – mondta Ferenc pápa június 14-én reggel a Szent Márta-ház kápolnájában tartott szentmisén.

A napi evangélium Jézus hegyi beszédének az ellenség szeretetéről szóló tanítása: „Hallottátok, hogy ezt mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!” (Mt 5,43–48)

Ferenc pápa homíliájában idézte Jézus kijelentését, amely szembeállítja a régi mondást az újjal, és hozzáfűzte: „Isten szavát kétféle, egymással kibékíthetetlen módon lehet értelmezni. Az egyik mereven és szárazon felsorolja a jogokat és a kötelezettségeket, a másik pedig felhívás az Atya és a felebarát szeretetére, teljes szívvel, egészen odáig menően, hogy imádkozunk az ellenségeinkért. Ez a dialektika él a törvénytudók és Jézus között, »a törvénynek a vallási vezetők által a nép számára meghatározott sematikus előírása« és a »törvény teljessége« között, amit Jézus maga akar megvalósítani.” Ferenc pápa ismét utalt arra a meggyőződésre, miszerint „Jézus korában a törvény magyarázata válságban volt”.

„Túlságosan elméleti, esetekre lebontott magyarázat volt, a szeretet nem állt a törvény középpontjában – emelte ki a pápa. – Ezért van az, hogy az Úr megismétli azt, ami benne van az Ószövetségben. Melyik a legnagyobb parancsolat? Szeretni az Istent egész szívvel, minden erővel, teljes lélekkel, a felebarátot pedig úgy, mint önmagunkat. A törvénytudók magyarázataiban ez nem volt annyira a központba állítva. A központban esetek voltak: »Ezt meg lehet tenni? Meddig lehet megtenni ezt? És ha nem lehet…?« Ez a törvény kazuisztikája, esetszerű magyarázata. Jézus megadja a törvény igazi értelmét, miközben teljességre viszi” – mondta a pápa.

Jézus sok példát adott arra, hogy megmutassa a parancsolatok értelmét, új megvilágításba helyezve őket. A „Ne ölj!” parancsolat szerinte többet jelent, mint hogy nem bántom a másikat, mert ő tovább megy, s azt mondja, hogy a szeretet nagylelkűbb a törvény betűjénél, köntösét adja annak, aki ruhát kér, és elkísér akár két kilométerre is, ha valaki azt kéri, tartson vele egy kilométerre.

„Ez egy olyan dolog – folytatta a pápa –, amely nemcsak a törvényt akarja beteljesíteni, hanem a szív gyógyításán is fáradozik. Jézusnak a Máté-evangéliumban a parancsolatokról szóló magyarázata adja a gyógyítás útját: az áteredő bűntől megsebzett szívnek – mert hiszen mindnyájan ilyen sebzett szívvel élünk – tovább kell mennie a gyógyulásnak ezen az útján, hogy meggyógyulva mindinkább hasonlítsunk a mennyei Atyára, akiről Jézus mondja: »Legyetek tökétesek, mint a ti mennyei Atyátok!« Ez tehát a gyógyulás útja, hogy Isten gyermekei legyünk!” 

A Szentatya hozzátette: „A jézusi tökéletesség így fogalmazódik meg a napi evangéliumban: »Én pedig mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket!« Ennek az útnak ez a legutolsó lépcsőfoka a legnehezebb!” – állapította meg a pápa. Személyes emléket idézett fel, amikor elmondta, hogy gyermekként kora egyik legnagyobb diktátoráért imádkozott az Istenhez, akiért úgy szoktak imádkozni, hogy mihamarabb juttassa az alvilágba. Isten ellenben azt kéri tőlünk, hogy tartsunk lelkiismeret-vizsgálatot.

„Adjon az Úr kegyelmet, csak azt a kegyelmet, hogy tudjunk imádkozni ellenségeinkért, imádkozni azokért, akik rosszat akarnak nekünk. Imádkozni azokért, akik rosszat tesznek nekünk és üldöznek bennünket. Mindnyájan ismerjük őket, név szerint ismerjük őket, családi és keresztnevüket... Biztosítalak benneteket – zárta homíliáját Ferenc pápa –, hogy ez az imádság két dolgot eredményez: jobbá változtatja őket, mert az imádság hatalmas, és bennünket pedig még inkább az Atya gyermekévé tesz.”

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

 

Magyar Kurír