Ferenc pápa február 8-án, pénteken a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén Keresztelő János haláláról elmélkedett. A próféta evangéliumi példáján kiemelte: az élet csak akkor értékes, ha másoknak ajándékozzuk a szeretetben, az igazságban, a mindennapi életben, a családban.

Jézus szerint „asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál” (Mt 11,11). A próféta vértanúsága hatalmas tanúságtétel: az élet csak akkor értékes, ha másoknak ajándékozzuk szeretetben, igazságban, a mindennapi életben, a családban – így kommentálta a pápa a napi evangéliumi szakaszt (Mk 6,14–29), amely Keresztelő Szent János lefejezéséről szól. Homíliájában a Szentatya arra hívott: szívünket megnyitva tekintsünk a történetre, hogy az Úr szólni tudjon hozzánk. Az evangéliumi szakasznak négy szereplője van: a romlott és határozatlan Heródes király; Heródiás, a király testvérének felesége, aki csak gyűlölni tudott; Salomé, a hiú táncosnő, valamint a börtönben ülő próféta.

Ferenc pápa a végéről kezdve elemezte a történetet, amikor János tanítványai a lefejezésről értesülve elkérték testét, és eltemették egy sírboltban. A Jézus szerinti legnagyobb emberi szülött így végezte. János tudta ezt, tudta, hogy ki kell üresítenie önmagát. Kezdettől fogva mondta, amikor Jézusról beszélt: „neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé kell válnom”. Egészen a halálig kicsivé vált. Jézus előfutára, hírnöke volt. Megmutatta az első tanítványoknak, hogy nem ő a Messiás, hanem Jézus, majd fénye lassanként kialudt, egészen a börtön sötétségéig, ahol lefejezték. Miért történt ez? – tette fel a kérdést a Szentatya. – A vértanúk életéről nem könnyű beszélni. A vértanúság szolgálat, misztérium, az élet nagyon különleges és nagy ajándéka. Az események végül erőszakos véget érnek az emberi viselkedésmódok miatt, amelyek odavezetnek, hogy egy keresztény, egy becsületes ember életét elveszik, és vértanúvá teszik.

A pápa ezután a vértanúságot okozó három személy viselkedését elemezte: a király hitte, hogy János próféta; szívesen hallgatta, igyekezett védelmezni őt, de börtönben tartotta. Határozatlan volt, mert János a szemére vetette bűnét, a házasságtörést. Heródes a prófétában Isten hangját hallotta meg, aki azt mondja: „Változtasd meg életedet!” A királynak ez nem sikerült. Romlott volt, és ahol jelen van a romlottság, nehéz kilépni belőle. Egy bűneiben megátalkodott ember, aki diplomáciai egyensúlyt keresett saját élete – amely a házasságtörés mellett tele volt igazságtalanságokkal – és az előtte álló szent próféta lelkiismerete között. Nem sikerült feloldania a csomót – jegyezte meg Ferenc pápa. A Szentatya ezt követően Heródiásról, a király testvérének feleségéről beszélt: Heródes megölte fivérét, hogy övé legyen hitvese; az evangélium csak annyit említ az asszonyról, hogy gyűlölte Jánost, mert nyíltan beszélt. Tudjuk, hogy a gyűlölet mindenre képes, hatalmas erő. A gyűlölet a sátán lehelete: ő nem tud szeretni, csak gyűlölni. Heródiást a gyűlölet sátáni lelke jellemezte, ami pusztít – hangsúlyozta a pápa. A harmadik személy Heródiás lánya, Salomé, kinek tánca nagyon tetszett a királynak és a vendégeinek. Heródes ebben a fellelkesült pillanatban mindent megígér a lánynak. Ugyanazokat a szavakat használja, amelyeket a sátán mondott Jézusnak megkísértésekor: „ha imádsz engem, mindent megadok neked, az egész birodalmamat”. Heródes nem tudhatta, mi történik majd.

Ezek mögött a személyek mögött a sátán áll: a gyűlölet magvának elvetője a nőben, a hiúságé a lányban és a romlottságé a királyban. Az asszonytól született legnagyobb ember pedig egyedül végzi egy cellában, a börtön sötétségében egy hiú táncosnő szeszélye, egy ördögi nő gyűlölete és egy határozatlan király romlottsága miatt.

János vértanú, aki hagyja, hogy élete lassan kialudjon, hogy átadja helyét a Messiásnak. János névtelenségben hal meg a börtönben, mint számos más vértanúnk – kommentálta keserűen Ferenc pápa. – Az evangélium csak annyit mond, hogy a tanítványok elmentek a holttestért, hogy eltemessék. Mindannyian azt gondoljuk, hogy ez egy nagy ember és nagy szent hatalmas tanúságtétele. Az élet csak akkor értékes, ha másoknak ajándékozzuk a szeretetben, az igazságban, a mindennapi életben és a családban. Mindig ajándékozzuk oda! Ha valaki megtartja magának életét, hogy védelmezze – mint a király a maga romlottságában, a nő a gyűlöletével, a fiatal lány a hiúságával és serdülő mivolta miatti felelőtlenségével –, akkor az élet meghal, összeaszik, szükségtelenné válik.

János odaajándékozta az életét, mondván: „kicsivé kell válnom, hogy az Urat hallgassák, lássák, és hogy kinyilatkoztassa magát”. Emlékezzetek erre a képre, a négy személyre: a bűneiben megátalkodott királyra; a nőre, aki csak gyűlölni tud; a hiú lányra, aki felelőtlen és a lefejezett prófétára a börtönben. Tekintsünk rájuk, és nyissuk meg szívünket, hogy az Úr azon keresztül szóljon hozzánk – buzdított reggeli homíliájában Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír