„Nekem nagyon tetszik ez a kép, mert nemcsak azt fejezi ki, hogy milyen az Egyház, hanem azt is, hogy milyen arculattal kellene egyre inkább rendelkeznie az Egyháznak, a mi Egyházunknak”

– kezdte beszédét a pápa.

„Szeretnék hangsúlyozni három dolgot: mindig az anyákra tekintve, mindarra, amit tesznek, amit megélnek, ahogyan szenvednek gyermekeikért, folytatva, amit múlt szerdán mondtam.”

Mit tesz egy édesanya? – e kérdést felvetve, a pápa három pontban foglalta össze tanítását: először is megtanítja gyermekét, hogyan haladjon előre az élet útján; tudja, hogy hogyan irányítsa őket; mindig arra törekszik, hogy megjelölje az életben a helyes utat, hogy segítse őket a növekedésben, a felnőtté válásban. Mindezt gyöngéden, szeretettel teszi, akkor is, amikor helyreigazítja lépteinket, mert kissé lesodródtunk az útról, vagy egyenesen szakadék felé haladunk. Egy anyuka tudja, hogy mi a fontos ahhoz, hogy gyermeke jól haladjon előre az életben, és ezt nem a könyvekből, hanem saját szívéből tanulta meg.

Az Egyház ugyanezt teszi: irányítja életünket, tanít, hogy jól haladjunk előre. Gondoljunk csak a Tízparancsolatra: megjelölik az utat, amelyen végig kell mennünk, hogy éretté váljunk, hogy legyenek biztos támpontjaink magatartásunkhoz. Ezek Isten gyöngédségének, szeretetének gyümölcsei, amelyeket Ő adományozott nekünk.

Mondhatnátok erre: de hiszen parancsolatokról van szó! Az egész „tiltások” gyűjteménye! Arra szeretnélek felszólítani benneteket, hogy olvassátok el őket újra – talán már egy kicsit elfelejtettétek –, és pozitív módon gondoljatok rájuk. Meglátjátok, hogy arról van szó, hogyan viselkedjünk Istennel, saját magunkkal és másokkal szemben. Ugyanaz, mint amit egy anya tanít, hogy jól élhessünk. Arra kérnek bennünket, hogy ne állítsunk fel magunknak anyagi bálványokat, amelyek azután rabszolgává tesznek; emlékezzünk meg Istenről, tiszteljük szüleinket, legyünk becsületesek, tartsuk tiszteletbe a másikat. Próbáljátok meg így értelmezni őket és úgy tekinteni rájuk, mintha egy édesanya szavai, tanításai lennének, amelyeket gyermekének ad, hogy jól haladjon előre az életben. Egy anya soha nem azt tanítja, ami rossz, hanem csak gyermekei javát akarja: ugyanezt teszi az Egyház – tanította Ferenc pápa.

A második pontban a következőket foglalta össze: amikor egy gyermek növekszik, felnőtté válik, saját lábára áll, magára veszi felelősségét, azt tesz, amit akar. Olykor az is előfordul, hogy letér a helyes útról, vagy valamilyen baleset történik vele. Az édesanya mindig, minden helyzetben türelmesen továbbra is elkíséri gyermekeit. A szeretet ereje készteti erre; egy anya tudja diszkréten, gyöngéden kísérni gyermekei útját, és akkor is, amikor tévednek, mindig megtalálja a módját, hogy megértse őket, hogy közel legyen hozzájuk, hogy segítsen.

Mi azt mondjuk – utalt a spanyol kifejezésre a Szentatya – hogy „dar la cara”: vagyis egy anya nyíltan kiáll gyermekeiért, mindig készen áll arra, hogy megvédje őket. Ferenc pápa ezután azokról az édesanyákról beszélt, akik börtönben vagy más nehéz helyzetben lévő gyermekeik miatt szenvednek: nem kérdezik, hogy bűnösök-e vagy sem, továbbra is szeretik őket, és gyakran megaláztatásokat tűrnek el, de nem félnek, továbbra is önmagukat adják gyermekeiknek.

Az Egyház is ilyen: irgalmas édesanya, aki megértő, mindig segíteni akar, bátorítja azokat a gyermekeit is, akik tévedtek vagy tévednek; soha nem zárja be Háza ajtaját; nem ítélkezik, hanem felkínálja Isten bocsánatát; felkínálja szeretetét, amely arra szólít, hogy folytassák az utat azok a gyermekei is, akik mély szakadékba zuhantak; nem fél attól, hogy belépjen éjszakájukba, és reményt vigyen nekik.

Egy édesanya tud kérni is. Kopogtat gyermekei minden ajtaján, számítás nélkül, szeretettel. „Arra gondolok, hogy az anyák milyen jól tudnak kopogtatni, főleg Isten szívének ajtaján!” – fogalmazott katekézisében a Szentatya.

„Az anyukák sokat imádkoznak gyermekeikért, különösen a gyengébbekért, azokért, akiknek nagyobb szükségük van rá, azokért, akik az életben veszélyes vagy téves utakra léptek”.

Ferenc pápa felidézte, hogy a közelmúltban a római Szent Ágoston-templomban mutatott be szentmisét, ahol a hippói püspök édesanyja, Szent Mónika ereklyéit őrzik.

„Mennyit imádkozott az a szent asszony Istenhez fiáért, mennyi könnyet hullatott érte. Rátok gondolok, kedves édesanyák: mennyit imádkoztok gyermekeitekért, anélkül, hogy belefáradnátok! Továbbra is imádkozzatok, és ajánljátok őket Isten oltalmába; Istennek nagy a szíve!”

– buzdított a Szentatya.

De ezt teszi az Egyház is: az Úr kezébe helyezi gyermekei minden helyzetét. „Bízzunk az Anyaszentegyház imájának erejében: az Úr nem marad érzéketlen. Mindig meglep bennünket, amikor a legkevésbé számítunk rá. Az Anyaszentegyház tudja ezt!” Az Egyház egy jó édesanya,

„aki megjelöli, hogy melyik úton haladjunk az életben, aki tud mindig türelmes, irgalmas, megértő lenni és képes bennünket Isten kezébe helyezni”

– fejezte be a szerdai általános kihallgatáson mondott tanítását Ferenc pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír