„A szívnek kell megtérnie” – emelte ki Ferenc pápa december 16-án reggel, a Szent Márta-házban tartott szentmisén mondott homíliájában, melynek gondolatait Szofoniás próféta szavaihoz (3,1-9) és Jézusnak az engedetlen testvérekről mondott példabeszédéhez (Mt 21,28-32) fűzte.

Az alázat megmenti az embert az Isten szemében, a gőg azonban elveszíti. A kulcs az ember szíve. Az alázatos szív nyitott, meg tud térni, el tudja fogadni a helyreigazítást, és bízik az Istenben. A gőgös szív éppen ellenkezőleg: arrogáns, zárt, nem ismer szégyent, Isten szava nem járja át – emelte ki Ferenc pápa.

Szofoniás próféta a lázadó városról beszél, melyben mégis van egy csoport, mely megtér a bűneiből. Ez az Isten népe – hangsúlyozta a pápa –, melynek három jellemzője van: az alázat, a szegénység és az Istenbe vetett bizalom. De itt élnek azok is, akik nem fogadták el a feddést, ezért ítélet vár rájuk. Ezeknek nem lesz részük az üdvösségben, mert bezárultak az üdvösség előtt.

Isten azonban meghagyott egy alázatos és szegény népet, mely bízik nevében, az egész életen át. És ez mind a mai napig tart! Az alázatos, szegény, Istenben bízó nép az egyház útja – mutatott rá a Szentatya. – Ezen az úton kell haladni, nem hallgatva annak a hangjára, aki nem figyel a feddésre, és nem bízik az Úrban.

Az evangéliumi történet a szőlősgazda atyáról és a szőlőbe küldött két fiáról szól. Az első elutasítja apja kérését, de később megbánja, és mégis kimegy a szőlőbe. A másik ugyan igent mond az apjának, de valójában becsapja őt, nem megy ki a szőlőbe. Jézus a nép vezetőinek mondja ezt a példabeszédet, és ezzel világosan jelzi, hogy ők azok, akik nem akartak hallgatni az Istenre, így a mennyek országában a vámosok és utcanők megelőzik őket. Ennek a botrányos kijelentésnek felelnek meg azok a mai keresztények is, akik attól érzik magukat tisztának, hogy misére járnak és szentáldozáshoz járulnak. Istennek azonban még másra is szüksége van! – nyomatékosította Ferenc pápa.

Amikor szíved nem tér meg – mutatott rá –, amikor nem fogadod el a feddést, és nem bízol benne... olyan leszel, mint ők. Ezek a képmutatók megbotránkoztak azon, amit Jézus a vámosokról és az utcanőkről mondott, pedig titokban eljártak hozzájuk, hogy szabad folyást engedjenek a szenvedélyeiknek. De Jézus nem akarta őket!

Ez az ítélet reményt kelt bennünk – mondta a a pápa –, amennyiben lesz bátorságunk megnyitni a szívünket Isten előtt, fenntartás nélkül, és odaadjuk neki a bűneink listáját.

Magyarázatképpen a Szentatya hozzáfűzte annak a szentnek történetét, aki azt hitte, radikális nagylelkűséggel az Úrnak adta mindenét: hallgatott az Úrra, elfogadta az akaratát, adta, amit kellett. Az Úr mégis megjegyezte: „Egy dolgot mégsem adtál oda nekem.” „De Uram, mit nem adtam neked? Odaadtam az életemet, dolgoztam a szegényekért, hittant is tanítottam, mindenfelé dolgozom, itt és ott...” „A bűneidet nem adtad oda” – mondja az Úr.

Ha eljutunk oda, hogy elmondhassuk: „Uram, ezek az én vétkeim, nem ezéi vagy azéi, hanem ezek az én vétkeim”, akkor majd hallani fogjuk: „Eredj, én megszabadítalak ezektől”. Amikor ezt meg tudjuk tenni, akkor leszünk az a nép, mely bízik az Úrban. Adjon hozzá kegyelmet az Isten! – zárta kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Szöveg és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír