Ferenc pápa homíliájában a napi első olvasmányból, Szent Pál Efezusiakhoz írt leveléből (Ef 1,3–10) indult ki, és hangsúlyozta, hogy a keresztény mindenekelőtt áldott, kiválasztott ember.

Isten egyenként hív minket, nem mint tengernyi sokaságot. Kiválasztott és vár bennünket az Atya. Gondoljunk egy házaspárra, akik gyermeket várnak. Milyen lesz? Milyen lesz a mosolya? Hogyan fog beszélni? A szülők ezeket a kérdéseket teszik fel. Merem mondani, hogy az Atya egyenként megálmodott mindannyiunkat, ahogy egy édesapa és édesanya megálmodják gyermeküket, míg várják. Ez nagy biztonságot nyújt. Az Atya akart téged, nem az embertömeget, hanem téged, mindannyiunkat egyesével – emelte ki a pápa. – Ez az alapja Istennel való kapcsolatunknak. Beszélünk az Atyához, aki szeret minket, kiválasztott, és nevet adott nekünk. És amikor egy keresztény érzi, hogy egy közösséghez tartozik, az olyan, mintha egy focicsapat drukkere lenne. A szurkoló kiválasztja a csapatot, és ahhoz tartozik.

A keresztény kiválasztott, akit Isten megálmodott – hangsúlyozta ismét a Szentatya. – Amikor így élünk, ennek tudatában, a szívben nagy vigaszt érzünk, hiszen nem vagyunk elhagyatottak, akiknek azt mondják, boldogulj, ahogy tudsz.

A keresztény áldott mivoltának második jegye az, hogy érzi, megbocsátottak neki. Az a férfi vagy az a nő, aki nem érzi ezt a megbocsátást, nem teljesen keresztény – mutatott rá a pápa.

Mindannyian megbocsátást nyertünk Krisztus vére árán. Mégis hajlamosak vagyunk ezt kérdezni: „De mit is bocsátottak meg nekem?” Emlékezz vissza egy kicsit azokra a csúnya dolgokra, amelyeket elkövettél életedben. Nem azokra, amelyeket a barátod, a szomszédod követett el – figyelmeztetett Ferenc pápa. – Az Úr megbocsátotta neked ezeket a csúnya dolgokat. 

Áldott vagyok, keresztény vagyok – nyomatékosította a Szentatya, majd újra emlékeztetett: tehát az első jegy az, hogy Isten kiválasztott és megálmodott minket, egy névvel, amelyet Isten adott nekünk, aki szeret minket. A második jegy pedig, hogy Isten megbocsátott.

A harmadik jegy pedig ez: a keresztény mindig úton van a teljesség felé, a Krisztussal való találkozás felé, aki megváltott bennünket. Nem érthetjük meg a mozdulatlan keresztényt. A keresztény mindig halad előre, mindig úton van – hangsúlyozta a pápa. – Nem élheti életét nyugodtan anélkül, hogy haladna. Nem teheti meg, hogy a kapott talentumot az élettől, vagy az elvesztésétől vagy az urától való félelem miatt, vagy pusztán kényelemből elássa. A keresztény úton van, mindig igyekszik jót tenni és előre haladni.

Ez a keresztény identitás: áldottak vagyunk, mert kiválasztottak vagyunk, mert megbocsátottak nekünk és mert úton vagyunk. Nem vagyunk névtelenek, nem vagyunk gőgösek, hogy azt gondoljuk, nincs szükségünk megbocsátásra. Kérjük, hogy az Úr kísérjen bennünket az áldás kegyelmével, amelyet nekünk adott – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír