Advent második vasárnapja egybeesik Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepével, így tekintetünk Jézus Anyjának, a mi Édesanyánk szépségére irányul. Az Egyház nagy örömmel szemléli őt, aki „kegyelemmel teljes” (Lk 1,28). Ezekkel a szavakkal köszöntsük őt együtt mindnyájan: „kegyelemmel teljes”. Mondjuk el mindnyájan háromszor: kegyelemmel teljes! – hangzott a pápa buzdítása.

Isten így tekintett Máriára szeretettervében, az első pillanattól kezdve. Szépnek, kegyelemmel teljesnek látta őt. Szép a mi Édesanyánk. Mária támaszt nyújt nekünk a karácsony felé vezető úton, mert megtanítja, hogy hogyan éljük meg ezt az adventi időszakot az Úrra várva. Mert ez az adventi időszak várakozás az Úrra, aki mindnyájunkat meglátogat az ünnepen, de eljön mindnyájunk szívébe is. Az Úr eljön! Várjunk rá!

Szent Lukács evangéliuma bemutatja nekünk Máriát, egy názáreti lányt, Galilea egy kis településéből, a római birodalom pereméről, amely Izrael perifériája is.

Egy kis falu. Mégis ebben a távoli kis faluban élő leányra tekintett rá az Úr, aki kiválasztotta őt, hogy Fia édesanyja legyen. Erre az anyaságra való tekintettel Mária mentesült az eredeti bűntől, vagyis attól, hogy megszakadt az Istennel, a másokkal és a teremtett világgal való szeretetközösség, ami minden embert mélyen megsebez. Ezt a törést Isten már előzetesen orvosolta Annak az Édesanyjában, aki eljött, hogy megszabadítson bennünket a bűn rabságából. A Szeplőtelen Szűz bele volt írva Isten tervébe; Isten egész világot üdvözítő szeretetének gyümölcse.

A Szűzanya soha nem távolodott el attól a szeretettől: egész életében, egész lényével „igent” mondott arra a szeretetre, igent mondott Istennek. Természetesen nem volt könnyű számára! Amikor az angyal „kegyelemmel teljes”-nek nevezi (Lk 1,28), Mária zavarba jött, mert alázatában senkinek sem érzi magát Isten előtt. Az angyal bátorítja: „Ne félj, Mária, Kegyelmet találtál Istennél. Méhedben fogansz és fiat szülsz. Jézusnak fogod hívni” (Lk 1,30).

Ez a bejelentés még jobban megzavarja Máriát, annál is inkább, mivel még nem házasodott össze Józseffel; az angyal azonban hozzáteszi: „A Szentlélek száll rád és a Magasságbeli ereje borít el. Ezért a születendő szent is Isten Fia lesz”. Mária meghallgatja e szavakat, lelkében engedelmeskedik és így válaszol: „Az Úr szolgáló leánya vagyok: történjék velem szavaid szerint” (38).

Ennek az Isten szívében lévő názáreti lánynak a misztériuma nem idegen számunkra. Nem arról van szó, hogy ő távol van, mi pedig itt vagyunk. Nem, össze vagyunk kapcsolva – tette hozzá rögtönzött szavakkal a Szentatya. Isten ugyanis szeretettel tekint minden férfira és nőre. Kereszt- és vezetéknévvel. Szeretettel teljes tekintete mindannyiunkon pihen. Pál apostol állítja, hogy Isten már a világ teremtése előtt kiválasztott minket, hogy „szentek és feddhetetlenek legyünk” (Ef 1,4). Isten minket is öröktől fogva kiválasztott arra, hogy szent, bűntelen életet éljünk. Isten szeretetterve ez, amelyet minden alkalommal megújít, amikor elé járulunk, különösen a szentségekben.

Ezen az ünnepen tehát, szemlélve szeplőtelen, szép Édesanyánkat, ismerjük fel valóságos elrendeltetésünket, legmélyebb elhivatottságunkat, ami a következő: érezzük, hogy Isten szeret bennünket, alakítson át bennünket a szeretet, alakítson át bennünket Isten szépsége. Tekintsünk Máriára, Édesanyánkra, és hagyjuk, hogy ő ránk tekintsen, mert ő a mi Anyánk, és nagyon szeret bennünket. Hagyjuk, hogy nézzen bennünket, hogy megtanuljunk alázatosabbak lenni, és egyben bátrabbak Isten Szavának követésében; hogy fogadjuk Fiának, Jézusnak gyöngéd ölelését, amely életet, reményt és békét ad – mondta a pápa az Úrangyala elimádkozása előtti beszédében.

A Szentatya az Úrangyala-imádságot követően köszöntötte a téren egybegyűlt híveket: a családokat, a plébániai csoportokat és egyházi társulatokat. Hozzájuk intézett szavaiban hangsúlyozta: lélekben csatlakozunk az észak-amerikai Egyházhoz, amely ezen a napon ünnepli az első, a Miasszonyunkról elnevezett plébánia 350 évvel ezelőtt Québec-ben történt megalapítását. Hálát adunk az eddig megtett útért, különösen is a szentekért és a vértanúkért, akik termékennyé tették ezt a földet. Majd szívből jövő áldását adta mindazokra, akik ezt a jubileumot ünneplik.

Ezt követően Ferenc pápa az olasz Katolikus Akció tagjaihoz fordult, akik ezen a napon megújítják csatlakozásukat a szervezethez. Minden jót kívánt nekik a képzésben és az apostolkodásban végzett munkájukért. Bátorság, csak így tovább! – buzdította őket.

Végül utalt a vasárnap délutáni programjára: az ősi hagyományt követve a Spanyol téren imádkozik a Szeplőtelen Fogantatás szobrának tövében. Arra kérte a Szent Péter téren összegyűlt híveket, hogy lélekben csatlakozzanak a pápához ezen a zarándoklaton, amely a gyermeki tisztelet kifejezésének a jele Szűz Mária előtt, hogy oltalmába ajánlja Róma városát, az Egyházat és az egész emberiséget. Visszatérőben ellátogat a Santa Maria Maggiore-bazilikába, hogy a Salus Populi Romani-ikon előtt imával üdvözölje Szűz Máriát, és hogy imádkozzon minden hívőért és rómaiért.

Ferenc pápa végül szép vasárnapot és Mária ünnepet kívánt. Jó ebédet és hamarosan találkozunk – búcsúzott a vasárnapi Úrangyala-imádságra összegyűlt hívektől.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír