A keresztény ember olyan, mint Cirenei Simon – tette hozzá. – Akkor tartozunk Jézushoz, ha vele hordozzuk a kereszt súlyát. Különben látszólag jó úton járunk, de nem valódi úton.

A pénteki evangélium arról szól, hogy Jézus nem akarja, hogy valódi kilétére fény derüljön a nagy nyilvánosság előtt. Mindig megtiltotta, ha valaki valódi identitásáról akart beszélni, ahogyan a sátánt is többször megakadályozta abban, hogy kinyilvánítsa: ő Isten Fia, aki azért jött, hogy megváltsa a világot. És mindezt azért, hogy a nép nehogy félreértse valódi küldetését, és azt gondolja, hogy ő egy hadvezér, aki majd elűzi a rómaiakat. Jézus csak a tizenkettőnek tart – úgymond – katekézist valódi isteni önazonosságáról. „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.” (Lk 9,22) Ez a ti megváltásotok útja. Ez a Messiás, az Igaz útja – a szenvedés, a kereszt.

„Nagy az Isten szeretete, és nagyon csúf dolog lehet a bűn, ha ő így vált meg minket: a keresztben való identitása által. Nem lehet megérteni Jézus Krisztust, a Megváltót a kereszt nélkül! Eljuthatunk odáig, hogy Jézus nagy próféta, jó dolgokat tesz, szent ember, de a kereszt nélkül nem érthetjük meg a Megváltót. És a tanítványok szíve nem volt kész megérteni ezt. Nem értették meg, hogy ő maga az áldozati bárány” – mondta szentbeszédében Ferenc pápa.

Csak Jeruzsálembe való bevonulásakor engedi meg Jézus, hogy a tömeg az „áldott, aki az Úr nevében jön” üdvözléssel többé-kevésbé rávilágítson megváltói identitására. Jézus valódi kilétére azonban csak halála után derül fény, a százados vallomásában: „Ez valóban Isten fia volt.”

Így Jézus lépésről lépésre készít fel minket arra, hogy kövessük őt a keresztúton, az úton, amely a megváltás felé vezet. Arra készít fel minket, hogy Cirenei Simonok legyünk, és segítsünk neki hordozni a keresztet. Keresztény életünk enélkül esetleg egy jó lelki élet, de nem keresztény élet. „Jézus a nagy próféta, aki megváltott minket. De az ő volt, nem én!” – mondhatnánk. Nem: „Te is vele együtt! Neked is vele kell menned ezen az úton!” – hívta fel a figyelmet beszédében a Szentatya.

Kereszténynek lenni nem érdem, nem egy a tökéletességre vezető lelki út, hanem csakis kegyelem – zárta homíliáját Ferenc pápa.

Magyar Kurír