Április 26-án, húsvét negyedik vasárnapján, amikor különösképpen imádkozunk papi hivatásokért, a Regina Coeli imádságot megelőzően arról elmélkedett Ferenc pápa, hogy a papoknak (és minden vezetőnek) a jó pásztorhoz hasonlóan szolgának kell lennie.

 

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Húsvét negyedik vasárnapja a mai, a „jó pásztor” vasárnapja minden évben arra hív minket, hogy mindig újra elcsodálkozzunk ezen a meghatározásom, amelyet Jézus önmagáról adott, és újraértelmezzük azt szenvedésének, halálának és feltámadásának fényében. „A jó pásztor életét adja juhaiért” (Jn 10,11): ezek a szavak egészen beteljesedtek, amikor az Atya akaratának szabadon engedelmeskedve Krisztus feláldozta magát a kereszten. Ekkor válik teljesen világossá, mit jelent az, hogy ő a „jó pásztor”: az életét adta, áldozatként odaadta az életét mindannyiunkért: teérted, teérted, énértem, mindannyiunkért! Ezért ő a jó pásztor!

Krisztus az igazi pásztor, aki a legnagyobb szeretetet tanúsítja nyája iránt: szabadon rendelkezik életével, senki sem veszi el tőle (vö. 18. vers), hanem odaadja a juhokért (vö. 17. vers). Szöges ellentétben a hamis pásztorokkal Jézus a nép igazi és egyetlen pásztorának bizonyul: a rossz pásztor önmagára gondol és kihasználja a juhokat; a jó pásztor a juhokra gondol és odaadja önmagát. A béressel szemben a pásztor Krisztus olyan gyengéd vezető, aki részt vesz nyájának életében, nincs más érdeke, nincs más szándéka, csak az, hogy vezesse, táplálja, védelmezze juhait. És mindezért a legmagasabb árat fizeti, saját életét áldozza fel.

Jézusnak, a jó pásztornak alakjában Isten gondviselését, mindnyájunk iránti atyai gondoskodását szemléljük. Nem hagy minket magunkra! Annak, hogy Jézust, az igazi és jó pásztort szemléljük, az a meghatott csodálkozásból fakadó felkiáltás a következménye, amelyet a mai szentmise szentleckéjében hallottunk: „Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya!” (1Jn 3,1). Valóban meglepő és titokzatos szeretet ez, mert azáltal, hogy nekünk adta Jézust, az életét értünk adó pásztort, az Atya a legnagyobbat és legértékesebbet adta nekünk, amit csak adhatott! Ez a legnagyobb és legtisztább szeretet, mert nincs mögötte semmi kényszer, nincs benne semmi számítás, nem a viszonzás iránti vágy vezérli. Látva Istennek ezt a hatalmas szeretetét, végtelen öröm tölt el minket, és elkezdjük hálásan felismerni, amit ingyenesen kaptunk.

De az nem elég, ha csak látjuk és köszönettel fogadjuk. Követnünk is kell a jó pásztort! Különösképpen azoknak, akik az egyházban vezetői küldetést kaptak: nekünk, papoknak, püspököknek, pápáknak az a feladatunk, hogy ne a menedzser, hanem a szolga gondolkodásmódját tegyünk magunkévá, Jézushoz hasonlóan, aki önmagát kiüresítve irgalmával megmentett bennünket. A lelkipásztorkodásnak erre a stílusára, a jó pásztor stílusára kaptak meghívást a római egyházmegye új papjai is, akiket pappá szentelhettem ma délelőtt a Szent Péter-bazilikában.

Ketten közülük most ideállnak mellém, hogy üdvözöljenek titeket és megköszönjék imáitokat… [a szentatya mellett két pap integetni kezd a híveknek].

Szűz Mária esdje ki számomra és a világ minden püspöke és papja számára a kegyelmet, hogy az evangélium örömteli hirdetésével, a szentségek méltó kiszolgáltatásával, türelmes és szelíd pásztori vezetéssel tudjuk szolgálni Isten szent népét.

***

Ferenc pápa szavai a Regina Coeli elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Szeretném közelségemről biztosítani azokat az embereket, akiket erős földrengés ért Nepálban és a környező országokban. Imádkozom az áldozatokért, a sérültekért és mindazokért, akik szenvednek e szerencsétlenség miatt. Kívánom, hogy tapasztalják meg az emberek testvéri támogató szolidaritást. És kérjük a Szűzanyát, hogy álljon mellettük!

Üdvözlégy, Mária…

Ma Kanadában boldoggá avatják Maria Elisa Turgeont, a Szent Rózsafüzér Miasszonyáról nevezett nővérek alapítónőjét: példás életű szerzetesnő volt, aki az imádságnak, egyházmegyéje kisiskoláiban a tanításnak és mások megsegítésének szentelte életét. Adjunk hálát az Úrnak ezért a nőért, aki az Istennek szentelt élet és a felebaráti áldozatos szeretet példaképe.

Szeretettel köszöntöm az összes zarándokokat, akik Rómából, Olaszországból és más országokból érkeztek, különösképpen köszöntöm a Lengyelországból érkezett sok hívőt, akik II. János Pál szentté avatásának első érfordulójára érkeztek Rómába. Kedves testvéreim, mindig halljátok szívetekben az ő felhívását: „Tárjátok ki a kapukat Krisztusnak!”, amelyet a rá jellemző olyan erőteljes és szent hanggal mondott. Az Úr áldjon meg benneteket, családjaitokat, és a Szűzanya védelmezzen titeket!

Köszöntöm a Budapestről, Madridból, Burgosból, Pozsonyból és Kairóból érkezett híveket, hasonlóképpen a Triesztből, Giovinazzóból, Gorgából, Gorlagóból, Pesaróból és Lamezia Terméből érkezett zarándokokat. Köszöntöm a niscemi és Trezzano Rosa-i fiatalokat, valamint a casalpusterlengói és a codognói vikariátusból érkezett fiatalokat, akik hitvallásuk megújítására érkeztek Rómába.

Mindnyájatoknak nagyon szép vasárnapot kívánok! Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóosztály

Fotó: L'Osservatore Romano

Magyar Kurír