A Szent Mártáról szóló evangéliumi szakaszról elmélkedve a pápa azt mondta, hogy az imádság csodákat tud tenni. A keddi szentmise olvasmányai egy Ó és egy Újszövetségi szent alakját állítják elénk: Jónás prófétát és Szent Mártát.

Mindkettőt ugyanaz az identitás jellemezte, vagyis az, hogy nem tudtak imádkozni. Az ismert evangéliumi jelenetben Márta méltatlankodva fordul Jézushoz. Máriára, nővére panaszkodik, aki szerinte tétlenül hallgatja a Mestert, ahelyett, hogy a ház körüli munkákkal szorgoskodott volna. Jézus azonban így válaszol: „Mária a jobbik részt választotta.” A jobbik rész az imádság, az elmélkedés.

Márta szemében ez úgy tűnt, mintha nővére az idejét vesztegetné és csodálkozó kislányként bámulna Jézusra. Jézus azonban más véleményen van: Mária a jobbik részt választotta, amikor szívével hallgatta az Úr szavait. Az életben legfontosabb feladatunk az imádság. De nem a szószaporítás – hiszen nem vagyunk papagájok – hanem a szív imádsága. Szívvel szemlélni Jézust, hallgatni szavára, mert tudjuk, hogy az imádság csodákat tesz.

Az ima az ősi Ninive városban is csodákat művelt, ott, ahová Jónás próféta Isten megbízásából érkezett, hogy hirdesse a város elpusztítását. Ám Ninive mégis megmenekült, mert az emberek hittek a próféta szavainak, az utolsó pillanatban megtértek és minden erejükkel könyörögtek Isten megbocsátó kegyelméért. A konok Jónás próféta büntetni szeretett volna. Ment, ahogy Isten parancsolta neki, de szívében azt gondolta, hogy azok a bűnös emberek büntetést érdemelnek. Prófétált, de nem imádkozott. Nem kérte Istentől, hogy bocsássa meg a nép bűnét, csak fenyegette őket. Amikor pedig Isten meghallgatta a bűnösök imáit és megbocsátott nekik, Jónás haragos volt: „Te mindig ezt teszed, te mindig megbocsátasz” – panaszolta az Úrnak. Az imádság, amely gépiesen ismétli a szavakat és nem a szívből fakad, amint a pesszimizmus és a büntető szándék is, olyan kísértés, amely ott van sokakban, pedig nekünk arra kell törekednünk, hogy mindig a jobbik részt válasszuk.

A Szentatya ezekkel a szavakkal zárta szentbeszédét: „Amikor nem imádkozunk, az azt jelenti, hogy becsukjuk szívünket Isten előtt. Ezzel megakadályozzuk, hogy bármit tegyen értünk. Ezzel szemben az imádság, amikor problémáink vannak, nehéz helyzetben találjuk magunkat, nagy szerencsétlenségekkel küzdünk, kinyitja az ajtót az Úr Jézus előtt, hogy jöjjön és segítsen minket. Jézus helyre teszi a dolgokat, ő képes arra, hogy mindent megoldjon. Nyissuk tehát ki az ajtót, hogy Jézus segíteni tudjon nekünk. Ha becsukjuk az ajtót előtte, akkor semmit sem tehet értünk. Gondoljunk Máriára, aki a jobbik részt választotta. Ő mutatja számunkra, hogyan kell kinyitni az ajtót Jézus előtt.”

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír