Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai, vasárnapi szövegben Lukács evangélista Jézus látogatását beszéli el Mártának és Máriának, Lázár testvéreinek otthonában (vö. Lk 10,38–42). A két nő befogadja őt. Mária Jézus lábához ül, hogy hallgassa őt; otthagyta, amit éppen csinált, hogy közel legyen Jézushoz: egyetlen szavát sem akarja elveszíteni. Mindent félre kell tenni, amikor ő jön, hogy meglátogasson bennünket életünkben! Az ő jelenléte és szava minden mással szemben előnyt élvez! Az Úr mindig meglep minket: amikor igazán elkezdjük hallgatni őt, a felhők szertefoszlanak, a kétely átadja helyét az igazságnak, a félelem a megnyugvásnak, és a különféle élethelyzetek megfelelő megvilágításba kerülnek. Amikor jön, az Úr mindig helyre teszi a dolgokat, a mi dolgainkat is.

A betániai Mária Jézus lábánál ül: ezzel a jelenettel Szent Lukács a hívő ember imádkozó magatartását mutatja be. A hívő képes a Mester jelenlétében lenni, hogy hallgassa őt és összhangba kerüljön vele. A nap folyamán szünetet kell tartanunk, el kell csöndesednünk néhány percre, hogy teret adjunk az „áthaladó” Úrnak, és vennünk kell a bátorságot, hogy egy kicsit „külön” vele legyünk, hogy aztán nagyobb derűvel és hatékonysággal térjünk vissza mindennapi dolgainkhoz. Amikor Jézus dicséri Mária magatartását, aki „a jobbik részt választotta” (Lk 10,42), mintha mindnyájunknak üzenné: „Ne engedd, hogy elborítson a sok teendő, hanem mindenekelőtt hallgasd az Úr hangját, hogy jól tudd végezni az élet hozta feladatokat.”

Van egy másik testvér is, Márta. Szent Lukács azt írja, hogy ő látta vendégül Jézust (vö. Lk 10,38). Talán Márta lehetett az idősebb a két lánytestvér közül, nem tudjuk, de az biztos, hogy ennek a nőnek volt karizmája a vendégfogadáshoz. Miközben ugyanis Mária hallgatja Jézust, Mártát teljesen lekötik a felszolgálás feladatai. Jézus ezért így fordul hozzá: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz” (Lk 10,41). Nyilvánvaló, hogy ezzel nem magát a szolgálatot ítéli el, hanem azt az aggódást, amellyel sokszor végezzük. Mi is osztozunk Szent Márta igyekezetében, és példáját követve mi is arra törekszünk, hogy családunk körében és közösségeinkben megéljük a befogadást és a testvériséget, hogy mindenki „otthon” érezhesse magát, különösen a kicsinyek és a szegények, amikor kopogtatnak ajtónkon.

A mai evangélium tehát arra emlékeztet bennünket, hogy a szív bölcsessége abban áll, hogy össze tudjuk kapcsolni ezt a két dolgot: a szemlélődést és a tevékenységet. Mária és Márta mutatják nekünk az utat. Ha örömmel akarjuk élni életünket, össze kell illesztenünk ezt a két attitűdöt: egyfelől a „Jézus lábánál időzést”, hogy hallgassuk őt, miközben feltárja nekünk minden dolog titkát; másfelől az azonnali és készséges vendéglátást, amikor ő áthalad és kopogtat ajtónkon egy barát arca mögött, akinek szüksége van egy kis felfrissülésre és testvéri szeretetre. Szükségünk van erre a vendéglátásra!

A Boldogságos Szűz Mária, az Egyház anyja adja meg nekünk a kegyelmet, hogy Márta kezével és Mária szívével tudjuk szeretni és szolgálni Istent és testvéreinket, hogy állandóan kitartva Krisztus hallgatásában a béke és a remény munkásai lehessünk!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Mintha csak tegnap történt volna, az ember ötven évvel ezelőtt tette lábát a holdra, megvalósítva egy rendkívüli álmot. Az emlékezés erre a jelentős lépésre az emberiség életében ébressze fel annak vágyát, hogy összefogva még nagyobb célok elérésére is képesek legyünk: [például arra, hogy] több méltósága legyen a gyengéknek, több igazságosság a népek között, több jövő közös otthonunk számára.

Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és zarándokok! Külön is köszöntöm a Segítő Mária Leányainak különböző országokból érkezett novíciáit, a paraguayi Asunción Cristo Rey iskolájának tanulóit, a Don Guanella Mű papnövendékeit és növendéknevelőit a romániai Jászvásárból, a franciaországi Chiry-Ourscamp fiataljait és a cantùi híveket.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír