November 12-én, szerdán Ferenc pápa a püspökök, papok és diakónusok szolgálatáról beszélt katekézisében a Szent Péter téren összegyűlt hívek előtt.

A szerdai általános kihallgatás előtt Ferenc pápa a VI. Pál-teremben találkozott a beteg gyerekekkel és a tolókocsis beteg felnőttekkel. Ezt követően a Szent Péter téren a katekézis során tovább folytatta az egyház vezetéséről megkezdett elmélkedését. Ezúttal arra kérdezett rá, miben áll az egyház szolgáival szemben támasztott elvárás, hogy minél hitelesebben és termékenyebben tudják betölteni feladatukat.

Ferenc pápa elsőként Szent Pál pasztorális leveleire hivatkozott, melyekben az apostol felsorolja a püspökökkel, a papokkal és a diakónusokkal, továbbá a hívekkel, az idősekkel és a fiatalokkal szemben támasztott elvárásait. Az egyház minden tagját érintő leírásban Pál külön részletezi, hogy a püspök, a pap és a diakónus mire kapott meghívást, és miben áll sajátos szolgálata.

„Jelképes értelmet hordoz, hogy Pál apostol a hittel és a lelkiséggel kapcsolatos elhanyagolhatatlan tulajdonságok mellett alapvető emberi elvárásokat is megfogalmaz, mint a befogadás, a józanság, a türelem, a szelídség, a megbízhatóság és a szív jósága. Ez az összes szolgálat alapvető ábécéje, nyelvtana. Minden püspöki, papi és diakónusi szolgálatnak ez legyen a grammatikája!” – szögezte le eréllyel Ferenc pápa, majd hozzáfűzte: „A találkozás, a megismerés, a párbeszéd, a megbecsülés és a testvérekkel folytatott kapcsolat alapja, hogy őszintén mások rendelkezésére kell állni, enélkül ugyanis nem lehet örömteli, hiteles szolgálatot végezni és tanúságot tenni.”


A katekézis második pontjaként Ferenc pápa Pál apostol azon ajánlására hivatkozott, mely sajátosan a püspök, a pap és a diakónus lelkipásztori szolgálatát érinti. Az apostol arra buzdít mindenkit, hogy élje át újra és újra a megkapott adományokat. „Legyenek tudatában – hangsúlyozta a pápa –, hogy nem azért püspökök, papok és diakónusok, mert okosabbak, derekabbak vagy jobbak másoknál, hanem ez egy ajándék, Isten szeretetének az adománya a Szentlélek erejében. Ennek tudatosítása nagyon fontos, és ennek kegyelmét mindennap kérni kell. Ha ugyanis a lelkipásztor tudatában van annak, hogy szolgálata egyedül Isten irgalmából fakad, akkor soha nem lehet önkényes, mintha minden a lábainál heverne, és mintha a közösség az ő tulajdona és személyes birtoka lenne.”

A pápa végül a hiábavalóság, a gőg, az önelégültség és a hiúság kísértéseiről beszélt, amit azáltal lehet elkerülni, hogy mindent adománynak, kegyelemnek tartunk. „Jaj, ha a püspök, a pap és a diakónus azt tartja magáról, hogy mindent tud, hogy mindenre van válasza, és nincs szüksége senkire. Ellenkezőleg, annak a tudata, hogy elsőként neki magának van szüksége Isten irgalmára és együttérzésére, arra kell indítania az egyház szolgáját, hogy mindig alázatos és megértő legyen mások iránt. Jóllehet hivatása jegyében bátran őrzi a hitet, mégis készen áll az emberek meghallgatására.

Ezenkívül tudatában van annak, hogy mindig tanulhat valamit azoktól is, akik távol állnak a hittől és az egyháztól. Saját hittestvéreivel együtt ez őt is egy újfajta hozzáálláshoz vezeti, amelyet a megosztás, a közös felelősségvállalás és a testvéri közösség jellemez” – zárta Ferenc pápa a szerda délelőtti általános kihallgatáson tartott katekézisét.


Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Videó: Bonum Televízió

Magyar Kurír